Merre tart a munkaerőpiac?

 
 A jövő az innovátoroké, az előrejelzések szerint már pár éven belül az ő cégeikben dolgozik majd az amerikai munkavállalók többsége. De mennyire lelkesek ez ügyben a magyar fiatalok? Mik a terveik? - e kérdést vizsgálta egy, elsőként a Figyelőben ismertetett tanulmány.

   Kölcsönadná valaki az iPhone-ját? Nekem ugyanis nincs - nézett körül a kaliforniai Berkeley Egyetem zsúfolásig telt előadótermében Robert Reich. A Clinton adminisztráció munkaügyi államtitkára a globalizáció mértékét illusztrálandó, felmutatta a kölcsönkapott okostelefont, s arra kérte hallgatóit, tippeljék meg, hogy az e készülékből származó profitból mely országok milyen arányban részesülnek. A diákok 70 százaléka az Egyesült Államokra, negyedük Kínára gondolt, kevesebben Japánt, Dél-Koreát, és Németországot jelölték meg. A helyzet ezzel szemben a következő - dobta fel az alacsony termetét öniróniával gyakran szóba hozó közgazdász az infografikát: a nyereség 34 százalékát a japánok teszik zsebre, fele ennyi jut a németeknek, kevesebb Dél-Koreának és az USA-nak. Az telefont összeszerelő kínaiak 100 dollárból alig négyet kapnak. 

 
   A jelenet az Inequality For All című, a jövedelmi különbségek növekedésének okait boncolgató amerikai dokumentumfilmben szerepel. A példa rávilágít arra: a nemzetközi munkamegosztásban a fejlett világ a magas szellemi hozzáadott értékű feladatok terén jeleskedik, a fizikai munka kapcsán nem rúg labdába. Egy mérnök ugyanakkor adott esetben többet tehet hozzá a profithoz, mint száz, szalag mellett dolgozó munkás. Következésképpen: a drága munkaerő-költségű országokban a nagyvállalatok messze nem teremtenek annyi munkahelyet, mint a korábbi évtizedekben. Már nem érdekük. 
Ugyane megállapításra jutottak a munkaerő-piaci változásokat vizsgáló amerikai kutatók is - derül ki a lapunk megjelenését követő héten publikálandó, az Ifjúságügy Szakértőinek Társasága és a Kutatópont Kft. közreműködésével megjelenő Másodkézből című tanulmánykötet egyik anyagából. A gazdasági válságok egyre hosszabbak, a foglalkoztatottak száma pedig mind lassabban áll vissza a korábbi szintre. Míg korábban a modernizáció, globalizáció, digitalizáció nyomán a szolgáltató szektor bővült, addig a dinamikus fejlődés eredményeképpen ma bizonyos társadalmi csoportok tömegesen kiszorulnak a munkaerőpiacról. Az autógyárakban a robotok, az államigazgatásban a digitális rendszerek, a biztosítóknál az online ügyintézés elterjedése milliók munkahelyeit veszélyezteti. A jelenlegi gazdasági trendek az alkalmazotti állások folyamatos szűkülését vetítik előre - elsősorban a nagyvállalatok esetében.
 
   A gyilkos verseny és a kíméletlen törtetés ideje lejárt; a posztmodern kora jön, amelyben mindenki megtalálja saját úját. Az önfoglalkoztató vállalkozások nem növekedésorientáltak, hanem hosszútávon is fenntartható célokat jelölnek ki. Nem akarják majd kinyírni a másikat.
 
   Egyedi arculatokat alakítanak ki, franchise helyett saját kis környékükön, piacukon szolgálják majd ki az ügyféligényeket Vérre menő verseny helyett mindenki élvezettel teszi a munkáját, megélnek egymás mellett. Mindenki megpróbálja megtalálni saját helyét a világban. A magyarok tömegeiből nem feltétlenül lesznek vállalkozók, de nem ez nem is baj - vélekedett lapunknak a tanulmány szociológus szerzője. A kapcsolódó tanulmány részleteit és az interjút teljes terjedelmében lapunk legfrissebb számában olvashatják.
 
Forrás: figyelo.hu