KKDSZ: nyíltlevél a kényszernyugdíjról a miniszterelnöknek

Orbán Viktor
miniszterelnök úr
Tárgy: nyugdíjpolitikai elvekről szóló határozat
Ikt. sz: 2/2013

Tisztelt Miniszterelnök Úr!

A Kormány 1700/2012. (XII. 29.) számú, a közszférában alkalmazandó nyugdíjpolitikai elvekről szóló határozatának következményeit a kulturális alapellátás területen is elfogadhatatlannak tartjuk. Kérem, hogy vegye figyelembe a KKDSz-nek, mint reprezentatív ágazati szakszervezetnek aggályait és javaslatait.

    A kormány a nevezett határozatával minden szakmai vagy igazgatási szempontot mellőzve avatkozik be több tízezer közintézmény vezetésébe és munkájába, úgy, hogy azoknak jelentős részét működésképtelenné teszi. A nyugdíjas korú közalkalmazottakat indokolatlanul hátrányosan megkülönbözteti, és a versenyszférától eltérően diszkriminációt alkalmaz a közszolgálatokban. Ez mélyen sérti az egyébként is hosszú évek óta létszámcsökkentéseknek és egyéb súlyos munkavállalói hátrányoknak kitett közalkalmazottakat, de az végképp semmilyen elfogadható érvvel nem magyarázható, hogy a felmentéssel elküldött munkatársak helyét nem lehet betölteni. Nincsenek szakmai okai annak, hogy mely intézményben hány munkatárs tölti be éppen a korhatárt és milyen pótolhatatlan feladatot látott el. (Pl. egyedül ő volt régész, irodalomtörténész vagy néprajzos egy egész megyei múzeumi hálózatban, vagy az egyetlen gazdasági szakember vagy karbantartó).   

    Az intézményeknek a vezetői beosztást elnyert, egy ciklusnyi időre kinevezett vezetőjük van, akik egy meghatározott munkatársi körrel vállalták az alapító okiratban foglalt feladatok végrehajtását. Lehetséges, hogy maga az érvényes kinevezéssel rendelkező vezető is betöltötte az öregségi nyugdíjkorhatárt és ez bizonytalan jogi helyzetet eredményez. Elképzelhető, hogy a legjobb szakembereitől kell megválnia, és nem vehet fel helyettük mást. Így az alapfeladatok ellátatlanok maradnak. Ez okozza a legnagyobb problémát, hogy kulcsfontosságú ismeretekkel rendelkező munkatársakat, és ezenkívül a munkakört magát is nélkülöznie kell.

    Ez – a vezető hibájától függetlenül – bekövetkező helyzet számos intézményben teljes mértékben lehetetlenné teszi a vezetői program megvalósítását, és az alapító okiratban foglalt feladatok teljesítését. A kormány olyan kedvezőtlen helyzetbe hozza a vezetőket, aminek a következményeit nem vállalja.

    A fenntartói és az intézményi autonómiát is megszünteti az a tény, hogy a munkáltatói jogok gyakorlója csak a Kormány véleményének kikérését követően dönthet a közalkalmazott továbbfoglalkoztatásáról. Emellett nem tartjuk elképzelhetőnek, hogy intézmények tízezreiben és munkakörök százezreiben bárki, vagy bármilyen csúcsszervezet kívülről megfelelően el tudja dönteni, hogy hol ad mentesítést, és hol nem.
 
    A vezetők mellett sokan közszolgálati munkavállalók is olyan helyzetbe kerülnek, amelynek a legnagyobb igyekezettel sem tudnak megfelelni. Nem tudja ellátni egy megmaradt munkatárs azokat a feladatokat, amelyeket eddig – adott esetben – hárman végeztek. Ugyanakkor felelős a megfelelő szintű szolgálat biztosításáért, pl. szakszerű szerelésért, a könyv-, vagy műkincsállomány védelméért. Amennyiben bármilyen hiányosság történik, azért a beosztott - az új MT szabályai szerint - büntetőjogilag is felelőssé tehető. Ezért a jelen intézkedés munkajogi szempontból is elfogadhatatlan, az így kialakult helyzetet a közalkalmazotti vagy kormányzati szolgálati jogviszonyban állók felelősséggel nem vállalhatják.

     A határozat által előírt intézkedések ellentétesek a közalkalmazotti jogviszonyt rendező 1992. évi XXXIII. törvényben foglaltakkal is, például azzal, hogy a közalkalmazott a munkaköri feladatait a közalkalmazotti jogviszonyra vonatkozó szabályoknak, az egyéb szakmai szabályoknak és szokásoknak, valamint a munkáltató utasításainak megfelelően, a közérdek figyelembevételével látja el. Ez a követelmény azokban az intézményekben, ahol a véletlen folytán éppen többen érik el a nyugdíjkorhatárt, nem lesz megvalósítható. Kormányhatározat pedig nem kerülhet ellentétbe a magasabb szintű jogszabállyal, a törvénnyel. Így ez a határozat jogtechnikai szempontból sem megfelelő.

    A fentiek miatt intézmények sokasága szűnik meg, vagy kerül a megszűnés határára, ezáltal tovább csorbul a kulturális esélyegyenlőség, veszélybe kerülnek nemzeti intézményeink és kulturális értékeink.

    Mindezek alapján kérjük, hogy a Kormány haladéktalanul vizsgálja felül a közszolgáltatásokat ellehetetlenítő intézkedését, a közintézményekben mind a vállalt vezetői feladatok, mind az előírt munkatársi feladatok ellátását lehetetlenné tevő elfogadhatatlan határozatát és sokoldalú érdekegyeztetést folytatva gondolja újra vonatkozó rendelkezéseit.
 
     Tájékoztatom Miniszterelnök urat, hogy a levelet a kulturális ágazat felelős vezetőinek is megküldöm, továbbá nyilvánosnak tekintem.

Budapest, 2013. január 4.

 Köszönti Önt:

Földiák András
elnök