NOFÉSZ: Éhségsztrájkba kezdenének a nevelőszülők

A Nevelőszülők Országos Független Érdekvédelmi Szakszervezete (N.O.F.É.SZ.) elnöksége úgy határozott, hogy éhségsztrájkba kezdenek, amennyiben azon egyszerű követelésük nem teljesül, hogy kezdődjenek meg az érdemi tárgyalások az érintett fenntartókkal.

    A N.O.F.É.SZ. elismeri a kormány törekvéseit, melyeket a nevelőszülőség, mint hivatás érdekében tett, így különösen üdvözli, hogy 2014. január 1-től – évtizedes mulasztást pótolva – foglalkoztatási jogviszonyba kerülnek a nevelőszülők. Ugyanakkor elfogadhatatlannak tartják a gyakorlatot, amely országszerte sok helyen jellemző a fenntartók és a nevelőszülők között. Eszerint ugyanis a fenntartó egyoldalúan utasít, és nem folytat érdemi egyeztetést az érintett nevelőszülőkkel.

    A nevelőszülők azt szeretnék, ha minden nevelőszülő egyforma bánásmódban részesülne, és a fenntartók a Gyermekvédelmi törvényben foglaltak szerint gondoskodnának az érdekképviseleti fórumok megalakításának feltételeiről, továbbá a megalakult érdekvédelmi szervezetekkel érdemben tárgyalnának. A N.O.F.É.SZ. ugyanakkor elutasítja egyes fenntartók gyakorlatát, hogy e joggal visszaélve, maguk hoznak létre érdekképviseleti szervezeteket

    A mai napon a N.O.F.É.SZ. képviselői a minisztériumban találkoztak Dr. Kecskés Péterrel, az Emberi Erőforrások Minisztériuma főosztályvezetővel, és átadták szakmai panasztételüket, továbbá nyomatékosan kérték fokozott védelmüket a fenntartótól várható esetleges szankcionálásokkal szemben.

    A nevelőszülők szakszervezetének elnöksége hangsúlyozza: nem kíván háborúskodni, csupán jogos érdekeiket szeretnék megvédeni, és ezekről érdemi módon tárgyalni az érintett fenntartókkal.

A N.O.F.É.SZ. elnöksége

2013. május 22.

Komlósiné Varga Ildikó

N.O.F.É.SZ. kommunikációs vezető
E-mail: Ez az e-mail cím a spamrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.

Háttéranyag A Nevelőszülők Országos Független Érdekvédelmi Szakszervezete (N.O.F.É.SZ.) elnöksége úgy gondolja, érdemes a társadalomnak tájékoztatást nyújtani arról, hogy egy demokratikus jogállamban milyen előzményekkel, milyen körülmények között és milyen akadályokkal szembesülve alakult meg a szervezet. Mindannyiunk felelőssége, hogy az állami gondoskodásban élő gyermekek számára olyan gyermekkor legyen biztosítva, amely lehetőséget teremt nekik arra, hogy problémáikból kikerülve, s majdan felnőve olyan felnőttekké váljanak, akik hasznos tagjai a társadalomnak. A nevelőszülők a gyermekeknek ezt csak úgy tudják megfelelően szolgáltatni, ha az emberi méltóságuk, valamint a családi intimitásuk tiszteletben van tartva. A gyakorlat sajnos azt mutatja, hogy egyes fenntartók kihasználva a nevelőszülők érzelmi kötődéseit, olyan megalázó helyzeteket teremtenek, amelyekkel gyakran és súlyosan sértik a nevelőszülők alapvető emberi jogait. A család, mint legkisebb közössége az államnak, elveszíti szerepét és intimitását, ha azt kívülről drasztikusan irányítani próbálják, ezért közös felelősségünk és kötelességünk – nem kevésbé jól felfogott érdekünk – fellépni a túlkapások ellen. Örömmel vettük az országos kampányt, mellyel a szervezők befogadó szülőket toboroztak és amely által a szakmánkat is szélesebb körben ismerhette meg a társadalom, azonban azt szomorúan tapasztaltuk, hogy a régóta halmozódó problémáinkat senki nem hallgatja meg. Nem azt szeretnénk elmondani, hogy a nevelőszülők jelképes munkabére (20,- Ft/óra gyermekenként) évek óta nem emelkedett, hanem azt, hogy el kell viselnünk a fenntartókként változó, belső utasítások jogszabályokba ütköző rendelkezéseit. A nevelőszülők az elmúlt években a megnövekedett feladatokat olyan körülmények között látták el és olyan szoros takarékossági intézkedések között gazdálkodtak, hogy sok nevelőcsalád a saját anyagi forrásait fordította a nevelt gyermekek ellátására. Ezt mégis örömmel vállalták, a gyermekekért, a hivatásukért, a szolgálatukért és nem háborogtak, nem zúgolódtak. A méltatlan és jogtalan megaláztatások miatt viszont felemelik a hangjukat. Úgy gondoljuk, hogy a magyar társadalomnak erkölcsileg mellénk kell állnia, hiszen nem értelmetlen dolog az, amire a nevelőszülők az életvitelüket fordítják, nem értelmetlen erő és időpocsékolás az, amivel foglalkoznak, és amire a mindennapjaikat áldozzák. A felsoroltak figyelembevételével, valamint a nevelőszülők válságos helyzetére és érdekképviseletük elnyomására való tekintettel, helyzetünk javítása érdekében fontos nyilvánosság elé vinni problémáinkat.