KKDSZ: a minisztérium adjon lehetőséget az Iparművészeti Múzeumban felmerült szakmai kérdések széles körű megvitatására

A Közgyűjteményi és Közművelődési Dolgozók Szakszervezete támogatja a Magyar Régészeti és Művészettörténeti Társulat kezdeményezését – mrmt.blog.hu –, azt a jogos, kulturált és demokratikus kérést, hogy Balog Zoltán, az Emberi Erőforrások Minisztériumának vezetője a tervezett gyors változtatások helyett biztosítson teret és időt az Iparművészeti Múzeumban felmerült szakmai kérdések széles körű megvitatására.

    Szakszervezetünk a leghatározottabban tiltakozott annak a törvénymódosításnak az előkészítésekor, amely tavaly ősszel lehetővé tette, hogy a „miniszter a nemzeti kulturális érdekre figyelemmel és a széles körű hozzáférés céljait szem előtt tartva határozott időre kijelölheti a muzeális intézmény alapleltárában szereplő, állami tulajdonban lévő kulturális javak őrzési vagy bemutatási helyét”. Felhívtuk a figyelmet, hogy ez az intézkedés nem csak indokolatlan, és a múzeumi szakmára nézve sértő, de emellett veszélyes és súlyos gondokat fog okozni.

    Nem örülünk annak, hogy jelzéseink valóra válnak, de sajnos tudomásul kell venni, hogy a problémák elkezdődtek. Az első meghökkentő esemény az volt, amikor két hónappal ezelőtt az Iparművészeti Múzeum Esterházy gyűjteményének a kiállítását az Emberi Erőforrások Minisztériuma betiltotta. Kézzel fogható kár ekkor még nem keletkezett, de a magyar kultúrpolitikában visszalépés történt. Olyan önkényes eljárásra került sor, amire országos közgyűjteményben 30-40 éve nem volt példa.  Az pedig, hogy a Magyar Iparművészeti Múzeum szakmailag elismert igazgatója, Takács Imre lemondott nemcsak erkölcsi kár, hanem az intézmény nehezen helyreállított szakmaisága komoly csorbát szenvedhet. Az Iparművészeti Múzeum Magyarország egyik legrégebbi és legjelentősebb múzeumának az egyike. Önmagában véve a gyűjteményével, az épületével, a szakember gárdájával együtt nemzeti kincs, aminek a gyengülése veszteség.

    További károk keletkezhetnek azonban magában a gyűjteményben is. Takács Imre világosan leírta, hogy a gyűjtemény restaurálásához és megőrzéséhez az Iparművészeti Múzeum öt nagy restaurátor-műhelyében rendelkezésre áll a szakértelem és minden egyéb feltétel. Fertődön viszont ezt eddig senki nem garantálta. Nehezen elképzelhető, hogy a különböző fajtájú és korú tárgyak mindegyikéhez jól értő szakembergárdát sikerül ott kialakítani. Ugyanez a helyzet a Hopp Ferenc Kelet-ázsiai Művészeti Múzeummal, amelyet viszont a Szépművészeti Múzeumnak akar visszaadni a tárca, de az ő szakembereik nem az iparművészet terén jártasak.

    Az Esterházy kincsek és a kelet-ázsiai gyűjtemény sorsa iránti, felmondással is megerősített aggodalomra viszont nem válasz az a minisztériumi közlemény, mely szerint Takács Imre nem végzett el egy kötelezően előírt tanfolyamot. Feltételezésünk szerint az akkreditált államháztartási és vezetői képzésről van szó, amelyre vonatkozó törvényi előírásokat kétszer módosították az elmúlt másfél évben, tehát három féle különböző változata volt érvényben, de egyik jogszabályi előírás miatt sem mentettek fel vezetőket. Erősen meglepő, hogy éppen most készült a minisztérium az első ilyen lépésre.

    Mindettől függetlenül a műkincsek jövője iránti megalapozott aggodalomnak és Takács Imre tanfolyami végzettségének nincs semmi köze egymáshoz. Elfogadhatatlannak tartjuk, hogy a felelős minisztérium nem összetartozó ügyekben és ad hoc előráncigált kritikával tereli el a figyelmet s nemzeti örökség veszélyeztetettségéről, ahelyett, hogy a műkincsek védelmével és a hatáskörébe tartozó intézményrendszer aggályainak komolyan vételével foglalkozna.

Budapest, 2014. január 29.    

Földiák András
elnök