Az országos átlagtól jelentősen elmaradnak a dél-dunántúli fizetések

 
 Havi 127 ezer, egy év alatt 1,5 millió forint. Ennyi a dél-dunántúli régió munkavállalóinak nettó átlagkeresete. A tavalyi fizetések tükrében érdemes megvizsgálni, hogy mire futja mindebből – írja a Világgazdaság.
 
   Szinte minden ágazatban és minden munkakörben emelkedtek tavaly az átlagfizetések a régió megyéiben. A minimális 2–5 százalék körüli bővülés azonban korántsem az eredményes béralkuknak köszönhető, hanem sokkal inkább az adószabályok, illetőleg a családoknak juttatott kedvezmények kedvező hatásának.
 
   Régiós viszonylatban vizsgálva az egyes ágazatok közül kiemelkedik az energetika, ami elsősorban a szektor kiugró tolnai fizetéseinek tudható be a Paksi Atomerőmű miatt.
 
   A hazai energetikai óriásnál a fizikai munkakörben dolgozók nettó havi bére is meghaladja a 350 ezer forintot, a szellemi foglalkozásúak fizetése mintegy százezerrel hosszabb.
 
   Ellenpéldaként a szálláshely–vendéglátás ágazat kenyérkeresőit említhetjük, akik – alig megelőzve az egészségügyi dolgozókat – a negatív rekordot tartják a régióban mindössze 81 ezer forintos nettó átlaggal.
 
   A vizsgálat tanúsága szerint gyerekre, egészségre takarékoskodnak leginkább a régió munkavállalói. A nem túl magas nettó átlagbérek ellenére figyelemre méltó fejlemény, hogy a hazai lakosság megtakarításai a fizetésekhez viszonyítva magasabbak a kelet-közép-európai átlagnál, a megtakarítások összege alapján azonban a régiós átlag alatt vannak. Egy frissen elkészült elemzés szerint az elmúlt 5 évben 22 százalékkal nőtt a magyarok pénzügyi vagyona, míg a közép-európai átlag 35 százalék, a nyugat-európai pedig 28 százalék. Az elmaradás okát szakértők abban látják, hogy a lakosság erőn felül minden pénzét hiteleinek visszafizetésére, végtörlesztésre fordította.
 
   A takarékoskodó polgárok több, mint fele bízik abban, hogy eléri pénzügyi céljait. Legtöbben (19%) gyerekeink jövője végett, váratlan fizetnivalókra, továbbá egészséggel kapcsolatos költségekre teszünk félre vagy fektetünk be bizonyos összeget. További sorrend: munkahely elvesztése, jövedelem kiesése, nyugdíjalap (13-13 százalék), első saját lakás vásárlása (12), gyermek születése (8), luxus, autó, nyaralás, drága óra stb. beszerzése; utódoknak, hogy örököljenek; magasabb képzettség megszerzése; házasodás (7-7), vállalkozás indítása (6), jobb lakás vásárlása (5), második lakás, nyaraló vásárlása (2).
 
   A dél-dunántúli megyék foglalkoztatási és gazdasági helyzetét jól mutatja a más megyék teljesítményével való összevetés. Az alkalmazottak tavalyi nettó átlagbére (124,5 ezer forint) például Baranya megyében mintegy 24 ezer forinttal marad el az országos átlagtól, Tolnában valamivel kisebb (16 ezer), Somogyban viszont ennél is magasabb (29 ezer forint) a havi nettó átlagfizetések lemaradása.
 
   Ezek a megyék nemcsak a fővárosi és a közép-magyarországi kiemelkedő teljesítmények miatt maradnak le a fizetésekben. A térséget már nemcsak olyan megyék előzik meg mint Győr-Moson-Sopron, Fejér, Komárom-Esztergom, hanem meglepetésre Heves is előttünk jár, Csongrád pedig utolérte térségünket.
 
   A markáns területi különbségek egyértelműen a helyi gazdaság erejében kialakult differenciák miatt mutatkoznak. Havi szinten sem kevés pénzről beszélünk, éves viszonylatban pedig már átlag 200–320 ezer forinttal kevesebbet visznek haza nettóban a Dél-Dunántúl munkavállalói, mint azok, akiknek a keresete az országos átlagnak felel meg. Az elmúlt két évtizedben kialakult meglehetősen nagy különbség stabilizálódott, az utóbbi években már csökkenő ütemben nőtt.
 
Forrás: Világgazdaság