Nyugdíjkorhatár-emelés gyógyítaná a magyar egészségügyet

 A lakosság idősödése, a korfa alakulása, az elvándorlás, a járulékfizetők számának csökkenése drámaian befolyásolja a nyugdíjrendszer stabilitását. Vajon hogyan hat e trend az egészségügyi finanszírozás fenntarthatóságára? - kérdeztük Orosz Évától, az ELTE Egészségpolitikai és Egészség-gazdaságtan tanszékének vezetőjétől és Mihályi Péter egészségügyi közgazdásztól.

   A nemzetközi elemzések egyértelműen bizonyítják, hogy az elmúlt évtizedekben a fejlett országokban az egészségügyi kiadások növekedését elsősorban az egészségügyi technológia fejlődése idézte elő, az életkor növekedésének, a társadalom öregedésének a hatása meglehetősen csekély volt.
 
   A kiadások ugyanis a halál előtti utolsó évben koncentrálódnak, és ha az átlagos élettartam és az egészségben eltöltött idő párhuzamosan növekszik, vagy esetleg az egészséges élettartam nagyobb mértékben, akkor önmagában az élettartam növekedése nem növeli jelentősen az egészségügyi kiadásokat - hangsúlyozza az elöregedő népesség és az egészségügy finanszírozhatósága kapcsán Orosz Éva.
 
20 év betegen
 
  Magyarország az egészséges élettartam terén rosszabbul áll, mint a várható élettartam alakulásában. Az egészséges élettartam a nőknél mintegy 20, a férfiaknál  pedig körülbelül 14 évvel rövidebb a várható élettartamnál. Ezért kulcskérdés, hogy ki tud-e alakítani a kormányzat olyan - széles értelemben vett - prevenciós stratégiát, amelynek a segítségével az egészségben eltöltött idő meghosszabbítható. További  kérdés, hogy az előttünk álló években a fejlett országokban sikerül-e jobban ösztönözni a költségcsökkentő technológiák kifejlesztését és alkalmazását. A finanszírozhatóság szempontjából a harmadik kérdés pedig, hogy milyen szabályozási, finanszírozási eszközökkel képes a tervezett szinten tartani a kiadásokat a kormányzat - ami ugyanakkor azonban korlátozza a szükségletek kielégítését is - sorolja az elöregedéssel járó problémák megoldásánál számba veendő faktorokat Orosz Éva.
 
   Az idősek arányának a növekedése az egészségügy finanszírozása szempontjából mindenesetre közel sem olyan problémás, mint a nyugdíjak finanszírozásánál. Az egészségügy ugyanis a kormányzat szándékaitól függően sorolódhat előre vagy hátra a prioritási listán, akár egyik évről a másikra csökkenthetők a kiadások, míg a nyugdíjaknál nincs ilyen mozgástere a kormánynak. Az a tény, hogy ma reálértékben kevesebbet költünk a közfinanszírozott egészségügyre, mint 2006-ban, is azt bizonyítja, hogy a kormányzati szándék mentén alakulhat a kassza - hangsúlyozza Orosz Éva. Az egészségügyi közkiadások a GDP mintegy 5 százalékát teszik ki (ez az arány a szakértő szerint nagyon alacsony), míg a 90- es évek elején még a GDP 6,2 százalékát fordítottuk egészségügyi ellátásra.
 
Az egészségi állapot rosszabb az indokoltnál
 
   Magyarországon jelenleg nem az a probléma, hogy vajon képes lesz-e a kormányzat finanszírozni az egészségügyet, hanem az, hogy akar-e egyáltalán annyit költeni rá, amennyit a gazdaság helyzete megengedne - állítja a szakértő. Az alulfinanszírozásból eredő problémák súlyosbodnak, és még nem is látszik a kimenetelük. Mint fogalmaz, ma az ország kevesebbet költ az egészségügyre, mint amennyit a gazdasági fejlettsége indokolna, és ez is hozzájárul ahhoz, hogy a lakosság egészségi állapota rosszabb a tényleges lehetőségeknél. A finanszírozási helyzet javítására egyaránt szükség lenne a közkiadások és a magánbiztosítás szerepének növelésére is.
 
  A társadalombiztosítás versus állami egészségügy kapcsán Orosz Éva kiemeli, nem az a kardinális kérdés, hogy az egészségügyi költés alapját képező bevétel járulékból, személyi jövedelemadóból, vagy fogyasztási típusú adóból keletkezik  -  az E-alap kiadásait már 2010-ben is több mint 50 százalékban a költségvetés bevételeiből fedezték - hanem az, hogy milyen prioritások mentén osztják el a közpénzt, mennyi allokálnak az egészségügy számára.
 
  Az előbbre sorolást sürgeti a technológia fejlődése, és a komplex prevenció iránti igény (amibe például az is beletartozik, hogy a gyerekek a felnőttkori jobb egészségi állapotuk érdekében ne éhezzenek). Nemzetközi példák sora bizonyítja, hogy lehetséges az egészségi állapot javítását célzó közpolitikai stratégia működtetése, ha a döntéshozók fel tudnak vállalni a rövidtávú politikai ciklusokon túlmutató döntéseket.
 
Ennyivel kevesebbet költünk ma egészségügyre, mint 2006-ban
 
   Az a tény, hogy 2006-hoz képest reálértéken mintegy 20 százalékkal csökkentek az E Alap természetbeni kiadásai (az egészségügyi szolgáltatásokra és gyógyszertámogatásokra fordított összeg), mutatja, hogy a mindenkori kormánynak megvannak az eszközei a büdzsé alakításához, szemben a nyugdíjjal, amelynél az életkor növekedése valóban jelentősen növeli a kiadásokat, miközben a befizetők aránya lecsökken. Csakhogy az egészségügyi közkiadások visszafogása az ellátás területén okoz problémákat. Ezek enyhítésére olyan eszközöket is be kellene vetni mint például a hatékonyságot javító struktúraátalakítás, ellátásszervezés, a költség-hatékonyabb technológiák alkalmazása, vagy a kiegészítő finanszírozás: az önkéntes biztosítás és a vizitdíj. Ez utóbbit, megfelelően szabályozva, a miénknél szociálisan érzékenyebb skandináv országokban is alkalmazzák - hívja fel a figyelmet Orosz Éva.
 
 
Megöregedni egészségesen is lehet
 
  A fejlett országokban napjaink egyik nagy egészségügyi kihívása éppen az "egészséges öregedés". Csakhogy nálunk jelenleg az általános képet sokkal inkább a krónikus megbetegedések halmozódása jellemzi - mondja a szakértő -, s számolni kell vele, hogy ha a közeljövőben nem növekednek az egészségügyre fordított közkiadások, az éppen az egészségben eltöltött évek, az egészséges életkor kitolása - azaz a hosszú távú finanszírozhatóság - ellen hat.
 
Ez életünk legdrágább időszaka
 
  A lakosság idősödése és a technikai fejlődés az egészségügy jövője szempontjából valójában irreleváns, mert minden azt bizonyítja, hogy az élet befejeződése előtti másfél évben merül fel a legtöbb költség - erősíti meg Mihályi Péter, egészségügyi szakértő is. Vagyis nem az öregedés önmagában jelent költségnövekedést, hanem a halálhoz vezető út. A technikai fejlődés sem jár feltétlenül drágulással, különben sem csak az egészségügyre jellemző az innováció, hanem az élet minden területére, s a technikai vívmányok akár olcsóbbá is tehetnek folyamatokat - teszi hozzá.
 
   A kérdés, a korfa alakulásának és az egészségügy finanszírozhatóságának összefüggése, valamint az ebből adódó kihívások kezelése helyett sokkal inkább az, hogy mekkora kapacitással működik maga az egészségügyi rendszer, hány orvos, kórház, szakszemélyzet áll a betegek rendelkezésére. A nagy különbség ebben áll a fejlett országok között - emeli ki Mihályi Péter. Egy az egészségügyben elterjedt nézet szerint a magyar ellátórendszer nagyobb és drágább, mint amennyit az erre rendelkezésre álló forrás indokolna. Csakhogy ez így nem igaz - állítja Mihályi, miután a társadalombiztosítás lényegében megszűnt, kikerült az alaptörvényből is, a kiadások és a járulék bevételek között már nincs összefüggés.
 
   A korábbi egészségügyi államtitkár is nemzeti egészségügyi szolgálatról beszélt négy éven át, ami szintén azt erősíti, hogy annyi a pénz az egészségügyben, amennyit az állam rászán. Azaz a befizetők számának és a befizetett összegnek a csökkenése jogszabályi értelemben már nem jelent problémát, így tisztán politikai kérdés az egészségügyi büdzsé nagysága - fejtegeti Mihályi Péter.
 
Ünnepélyes TAJ szám égetést is tarthatnánk
 
   Mihályi szerint nem az most az eldöntendő a kérdés, hogy mi lesz, ha kevesebben fognak járulékot fizetni, hanem az, hogy biztosítás alapú, vagy állami egészségügyet akarunk-e. Utóbbinál ugyanis akár ünnepélyes TAJ szám égetést is tarthatunk, mert feleslegesen tartunk fenn, illetve terhelünk rá a vállalkozásokra egy komoly adminisztrációt követelő szisztémát - hangsúlyozza. Ha állami szolgáltatás az egészségügy, akkor értelmetlen, hogy van ugyan egy társadalombiztosítási főigazgatóság, vagyis az OEP, de érdemben ez nem más, mint az Emmi egy főosztálya. Ebbéli mivoltában jobb lenne megszüntetni, mert így átláthatatlan és követhetetlen a rendszer. Az pedig ettől teljesen független kérdés, hogy az állam mennyit költ az egészségügyre - teszi hozzá Mihályi.
 
  A járulékfizetéstől függetlenül alapvetőnek tartja a nyugdíjkorhatár felemelését, a munka folytatására való ösztönzést - a magasabb nyugdíjkorhatár ugyanis az egyéni életstratégiákat is jelentősen befolyásolja - és a foglalkoztatást terhelő adók, járulékok csökkentését. Érdemesebbnek tartaná a 16 százalékos szja felemelése mellett a többi járulék megszüntetését, és a foglalkoztatást terhelő adók teljes összegét a munkáltató zsebében hagyná. Az is tarthatatlan ugyanis, hogy ha ma egy vállalkozás 100 ezer forintot akar fizetni a dolgozójának, az neki 200 ezer forintba kerül. Ezt viszont már legalább 15 éve tudjuk - hangúlyozza Mihályi.