Eltitkolt bevételek

Az adóhatóság zömében bejelentés alapján indít vagyonosodási vizsgálatot, és aki képbe kerül, nagy valószínűséggel fizetni fog, mert a becslési eljárásban kivetett adó miatt indított perek kétharmadát a NAV nyeri meg – olvasható a Népszabadságban.
 
   Pontos adatokkal Lomnici Zoltán, a Kúria tanácsvezető bírája nem tudott szolgálni, de úgy gondolja, hogy a Nemzeti Adó- és Vámhivatalnak (NAV) a személyi jövedelemadó megállapítása kapcsán alkalmazott becslési eljárásai zömében bejelentés alapján indulnak. A legfőbb bírói fórum egyik joggyakorlat-elemző csoportja ezúttal a vagyonosodási vizsgálatokat követő pereket vette górcső alá.

   Az ELTE oktatóival, a szakmai szervezetek képviselőivel és gyakorló bírákkal közösen több mint kétszáz ügyet tanulmányoztak át, s az elemzés egyik célja az volt, hogy kiderüljön: érvényesül-e a hatékony bírósági felülvizsgálathoz fűződő jog. Lomnici szerint nem kevésbé fontos szempont, hogy a mindenkori kormány az adóhatóságot ne használhassa fegyverként, a hatóság pedig tartsa tiszteletben a tevékenységére vonatkozó garanciális szabályokat.

  Általánosságban elmondható, hogy a 2012-es évre vonatkozóan lefolytatott alapos vizsgálat a bírósági gyakorlatban alapvető hiányosságot nem tárt fel, és az ítélkezési gyakorlat is egységesnek minősíthető – szögezte le Lomnici. Vannak ugyanakkor jogértelmezési problémák, ezért a csoport törvénymódosításra is javaslatot tett.

   Évente két-háromezer adóper indul, és ezek többségét a becslési eljárás – vagyis a vagyonosodási vizsgálat – miatt kezdeményezik – tájékoztatott a bíró. Az adóhatóság egyébként a jövedelmet akkor állapítja meg becsléssel, ha az érintett személy életvitele, illetve kiadásai nincsenek összhangban a hivatalosan elismert bevételeivel. Egy-egy esztendőben nagyjából két-hárommilliárd forintnyi utólag megállapított adó miatt fordulnak bírósághoz, de akár a tíz milliárdot is elérheti az így kivetett összeg, tehát a legtöbben nem élnek a jogorvoslati lehetőséggel, vagyis elfogadják a hatósági döntést – hangsúlyozta Lomnici.

   A vizsgált esetekben 2,2 milliárdnyi személyi jövedelemadót, 2,6 milliárdnyi adóbírságot, kétmilliárdnyi késedelmi pótlékot, 740 milliónyi mulasztási bírságot róttak ki, emellett 840 milliós egészségügyi hozzájárulást is meg kellett fizetniük az eljárás alá vont személyeknek. A bíró tájékoztatása szerint az ügyek kétharmadában a bíróságok első fokon elutasították a keresetet, tehát az adóhatóságnak adtak igazat. A Kúria elé került, tehát most áttekintett perekben is hasonló volt a helyzet: az ügyek 67 százalékában az adózó vesztett.

   Lomnici tájékoztatása szerint a peres felek 64 százaléka munkaviszonyban álló személy, illetve egyéni vállalkozó volt, hat százaléka viszont semmilyen jövedelmet nem vallott be. A NAV a vagyonosodási vizsgálatok valamivel több mint kétharmadát kölcsönfelvétel, 16-16 százalékát pedig ajándékozás, illetve megtakarítás kapcsán rendelte el. Érdemes ügyelni arra – tette hozzá –, hogy aki nagyobb összegű kölcsönt ad, maga is számíthat rá, hogy a NAV a zsebében fog turkálni. Néhány esetben az érintett az extra jövedelmet szerencsejátékkal magyarázta, de volt olyan személy is, aki közölte, hogy a pénz bűncselekményből származott.

   A bíró mindezzel kapcsolatban felhívta a figyelmet arra, hogy a becslési eljárás célja az eltitkolt bevételek után járó adó behajtása. Egyes adatok szerint a szürke- és feketegazdaságból származó jövedelmek a GDP 7,5 százalékát teszik ki, és ez kétezer milliárd forintra tehető, ami több, mint a teljes szja-bevétel.

   A vizsgálódás alapján a csoport néhány hiányosságra is felhívta a figyelmet. Az adóhatóság rendszerint nem tájékoztatja a vizsgálat alá vont személyt arról, hogy ellene becslési eljárás indul, bár ezt a legtöbben nem kifogásolták. Lomnici elmondta: javaslatot tesznek arra, hogy a NAV tájékoztatási kötelezettségét foglalják jogszabályba.

   A becslési eljárás része, hogy az érintettnek teljességi nyilatkozatot kell tennie, amely valamennyi bevételére kiterjed. A csoport álláspontja szerint törvényben kellene előírni, hogy ezt a hatóság az eljárás mely szakaszában és milyen határidőre kérheti, s mi lehet a következménye annak, ha valaki a nyilatkozatot megtagadja.

  Lomnici szerint ez fontos garanciális szabály, hiszen az önbevallás az egész eljárás kimenetelét befolyásolhatja. Ma erre vonatkozóan nincsenek precíz rendelkezések, így az adózó könnyen azt veheti észre, hogy azonnal és jogi képviselő nélkül nyilatkoztatják, s ezzel az is nehéz helyzetbe kerülhet, akinek egyébként nincs titkolnivalója.
 
Forrás: Népszabadság