Ne számítsunk nyugati bérekre

Nem csoda, hogy több százezren inkább a külföldi munkavállalást választották, hiszen a hazai béreknél akár négyszer többet is lehet keresni. A gazdasági válság óta nem csökkent a különbség és nem is várható drasztikus változás.

    Szinte lehetetlen megmondani, hogy a magyar bérek mikor érik utol a nyugatiakat, a következő öt évben ugyanis legfeljebb 1-2 százalékkal csökken a különbség – mondta a HR Portálnak Udvardi Attila a GKI Gazdaságkutató kutatásvezetője. Szerinte tehát tartós marad az a gyakran három-négyszeres eltérés, amely miatt már több százezren választották a külföldi munkavállalást. A bérek közötti szakadék legnagyobb oka termelékenységbeli lemaradás, azaz az a GDP mennyiség, amelyet egy átlagos munkavállaló egy óra alatt előállít.

    Udvardi Attila szerint az a fő gond, hogy míg Magyarországon olyan üzemekben dolgoznak az emberek, amelyek GDP-arányosan kevés értéket állítanak elő, addig nyugaton jóval nagyobb a hozzáadott érték. Magyarországon például viszonylag erős az agrárszektor, ebben az ágazatban viszont hagyományosan alacsonyabbak a bérek. Ugyanez igaz az összeszerelő üzemekre, amelyek ugyan segítenek a munkanélküliség ellen vívott harcban, viszont nem termelnek annyit, mint egy olyan nyugati cég, amely fejlesztéssel foglalkozik.

    Udvardi Attila szerint a megoldást a gazdasági fejlődés jelentheti, amelynek következtében átalakulna a gazdasági struktúra és már másfajta vállalatoknál dolgoznának a munkavállalók. Ehhez viszont elengedhetetlen a kiszámítható befektetői környezet és a megfelelő oktatási rendszer kialakítása, amelyekben jelenleg Magyarország nem teljesít jól – tette hozzá.

Nyugati árak magyar bérből?

    Pesuth Tamás a Nézőpont Intézet vezető gazdasági elemzője a termelékenység mellett más szempontot is említett, szerinte ugyanis a bérek közötti különbségek magyarázhatók a kulturális eltérésekkel is. A Német-Magyar Ipari és Kereskedelmi Kamara elnöke például elmondta egy korábbi beszédében, hogy a nyugati munkaerő egyszerre fegyelmezettebb és kezdeményezőbb. Ugyan jelentős fejlődés ment végbe a rendszerváltás óta, de ez még mindig nem a nyugati szint. Ebben természetesen nem mindig a munkavállalók a hibásak, sőt, elsősorban a “főnökök” – tette hozzá.

    Pesuth Tamás is kiemelte, hogy a 21. században, a tudás alapú gazdaságban a termelékenységhez több “soft skill” szükséges: a kreativitás, a minőségre való törekvés, a rendszerben gondolkodás, az autonómia, az állandó tanulás és a csapatban való munka. A magyar munkavállalók elsősorban a szervezettségben vannak lemaradva, sok felesleges munkát végeznek (végeztetnek velük), alacsony a motiváltságuk.

Mit lehet tenni a felzárkózásért?

    Egy gazdaságban a bérszínvonalat több irányból is lehet mesterségesen “provokálni” – mondta Kiss Ambrus, a Policy Agenda vezető elemzője. A szakértő ugyanakkor hangsúlyozta, hogy a piaci cégek megnézik, hogy milyen költséggel képesek előállítani egy terméket, vagy szolgáltatást, ennek pedig eleme a munkaerő költsége is. Ebbe nem csak a nettó bér, hanem természetesen az azt övező terhek is belejátszanak, de némely szektorban a képzési költségek is (ha be kell tanítani a munkaerőt, vagy folyamatosan képezni). Ha az állam mesterségesen nagyon felnyomja a bérszínvonalat, akkor a munkaerőköltsége megdrágul, és külföldi cég könnyen úgy dönthet, hogy inkább máshol termel – mondta.

    Kiss Ambrus ugyanakkor hangsúlyozta, hogy a piaci cégek megnézik, hogy milyen költséggel képesek előállítani egy terméket, vagy szolgáltatást, ennek pedig eleme a munkaerő költsége is. Ebbe nem csak a nettó bér, hanem természetesen az azt övező terhek is belejátszanak, de némely szektorban a képzési költségek is (ha be kell tanítani a munkaerőt, vagy folyamatosan képezni). Ha az állam mesterségesen nagyon felnyomja a bérszínvonalat, akkor a munkaerőköltsége megdrágul, és külföldi cég könnyen úgy dönthet, hogy inkább máshol termel - mondta.

    Kiss Ambrus szerint az elszegényedés miatt az sem járható út, hogy mesterségesen csökkentik béreket és ezzel próbálják Magyarországra vonzani az új befektetőket. Eredményesebb lehet viszont, ha olyan termelési szegmenseket csábítanak ide, amelyek magas hozzáadott értékű munkákat végeztetnek, nagyobb bérszínvonallal. "Itt kezdődik az igazi verseny, mert a nyugati országok ezekért foggal-körömmel küzdenek. Persze lehet velük versenyezni, de ehhez pluszt kell nyújtani. Ilyen a képzési rendszer, amely úgy állítja elő a munkaerőt, hogy minimális ráfordítással képes legyen beállni a rendszerbe. Ezzel vannak nálunk a legnagyobb gondok, és csak ez lehetne a kitörési pont. Politikai értelemben ez nyilvánvalóan nehezebb, mert lassan mutathatóak fel az eredmények" - tette hozzá Kiss Ambrus.

    Pesuth Tamás arra is felhívta a figyelmet, hogy fontos a termelékenységnövekedés és a bérszint együttmozgása. Ha a dolgozók jobban akarnak dolgozni, ez önmagában termelékenységnövelés, ami elérhető a munkamorál és a motiváltság növelésével, illetve a HR technikák tudatosabb használatával a vállalatok részéről. Ebből a szempontból, a minimálbér emelése akkor lehet káros, ha az helyettesíti a vállalati HR tevékenységet, azaz a vállalat úgy gondolja, hogy emiatt nem kell tovább foglalkozni a magyar munkaerővel - fogalmazott.

Forrás: Piac & Profit