Startlaphoz Csatlakozz!

Munka törvénykönyve

Így számolható el a munkába járás

Írta: Szakszervezetek.hu
Közzétéve: 2014. szeptember 01. hétfő, 11:44

A munkába járással kapcsolatos költségek megtérítésével szinte minden munkáltató találkozik. Írásunk célja a legfontosabb szabályok bemutatása, így többek között a munkába járás és a hivatali üzleti utak elhatárolása – olvasható az ado.hu oldalán.

   A Munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvényben (a továbbiakban: Mt.) foglalt előírás szerint a munkáltató köteles megtéríteni a munkavállalónak azt a költségét, amely a munkaviszony teljesítésével összefüggésben indokoltan merült fel [Mt. 51. § (2) bekezdés].
 
   A nem önálló tevékenységből származó jövedelem kiszámításakor nem kell figyelembe venni azt a bevételt, amelyet a személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény (a továbbiakban: Szja-tv.) 25. §-ában foglaltakra figyelemmel a magánszemély a munkáltatótól a munkába járásról szóló 39/2010. (II. 26.) Korm. rendelet (a továbbiakban: kormányrendelet) szerinti munkába járás esetén kap.
 
  A kormányrendelet hatálya kiterjed:
–   az Mt. és
–   a közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. törvény;
hatálya alá tartozó munkáltatókra és munkavállalókra.
Jogszabály eltérő rendelkezésének hiányában e rendeletet megfelelően alkalmazni kell
–   a közszolgálati tisztviselőkről szóló 2011. évi CXCIX. törvény;
–   a bírák jogállásáról és javadalmazásáról szóló 2011. évi CLXII. törvény;
–   a legfőbb ügyész, az ügyészek és más ügyészségi alkalmazottak jogállásáról és az ügyészi életpályáról szóló 2011. évi CLXIV. törvény;
–   az igazságügyi alkalmazottak szolgálati jogviszonyáról szóló 1997. évi LXVIII. törvény; valamint
–   a fegyveres szervek hivatásos állományú tagjainak szolgálati viszonyáról szóló 1996. évi XLIII. törvény
hatálya alá tartozó munkáltatóra és munkavállalóra.
 
   Az Szja-tv. 25. § (2) bekezdése szerint a nem önálló tevékenységből származó jövedelem kiszámításakor nem kell figyelembe venni azt a bevételt, amelyet – figyelemmel e paragrafus (3)–(4) bekezdésének rendelkezéseire is – a munkáltatótól a kormányrendelet szerinti munkába járás esetén:
a) az utazási bérlettel, az utazási jeggyel történő, az említett kormányrendelet által előírt elszámolás ellenében, legfeljebb a bérlet, a jegy árát meg nem haladó értékben (ideértve azt az esetet is, ha a juttatás a munkáltató nevére szóló számla ellenében történő térítés formájában valósul meg); vagy
b) költségtérítés címén (ideértve különösen a saját gépjárművel történő munkába járás költségtérítését is)
ba) a munkában töltött napokra a munkahely és a lakó- vagy tartózkodási hely között és/vagy
bb) hazautazásra a munkahely és a lakóhely között
közforgalmi úton mért oda-vissza távolság figyelembevételével kilométerenként 9 forint értékben kap a magánszemély.

1. A munkavállaló fogalma
 
   A kormányrendelet alkalmazásában munkavállalónak minősülnek az EGT-államok Magyarországon munkát végző polgárai is, azaz a feltételek fennállása esetén az ő napi munkába járásuk vagy esetenkénti hazautazásuk költségeinek meghatározott részét is térítenie kell a munkáltatónak. Az Szja-tv. 3. § 78. pontja határozza meg, hogy mely államokat kell EGT-államnak tekinteni. (Az EGT államai az Európai Unió tagországai, valamint Norvégia, Izland és Liechtenstein.)
 
   Ez azt jelenti, hogy a munkáltató kormányrendelet szerinti térítési kötelezettsége csak e magánszemélyeknél áll fenn. Mivel azonban az Mt. előírásaiból következően az Mt. hatálya minden olyan munkaviszonyra kiterjed, amelynek alapján a munkavégzés Magyarország területén történik, a kormányrendelet pedig az Mt. hatálya alá tartozó munkáltatóra és munkavállalóra vonatkozóan fogalmaz meg előírásokat, nem zárható ki, hogy a munkáltató más állampolgárságú munkavállalókkal létesített munkaviszony alapján is megtérítse a munkába járás költségeit.
 
   Például így fordulhat elő az, hogy ha a munkavállaló a határon túlról (például Szlovákiából) naponta jár át dolgozni Magyarországra, ekkor esetében a munkáltató a munkába járás költségét megtérítheti a kormányrendeletben foglaltak szerint.
 
   Amennyiben egy Magyarországon belföldi illetőséggel rendelkező magánszemély olyan államban illetőséggel bíró munkáltatóval kötött munkaszerződést, amellyel Magyarországnak nincs a kettős adóztatás elkerülését szolgáló egyezménye, és a munkáltató időszakonként biztosítja a munkavállaló Magyarországra történő haza- és visszautazásának költségét, akkor e költség megtérítése nem tekinthető a példabeli esetben bevételnek nem minősülő összegnek az éves bevallás kitöltésekor.
 
   A példabeli esetben a munkaszerződésre valószínűsíthetően a külföldi jog rendelkezései az irányadók, ezáltal pedig a külföldi jogviszonyra, illetve a külföldi foglalkoztató által a munkavállaló haza- és visszautazására kifizetett összeg utáni adókötelezettségekre nem lehet alkalmazni sem az Mt., sem a kormányrendelet rendelkezéseit. (Az Mt. rendelkezéseit a nemzetközi magánjog szabályaira tekintettel kell alkalmazni azzal, hogy a munkaviszonyra irányadó nemzetközi magánjogi szabályokat az Európai Parlament és a Tanács 593/2008/EK rendelete (2008. július 17.) a szerződéses kötelezettségekre alkalmazandó jogról (Róma I.) határozza meg. E rendeletet akkor is alkalmazni kell, ha nem uniós tagállamok jogalanyai közötti jogviszonyról van szó. A Róma I. egyezmény 8. cikkében foglaltak szerint munkaszerződések esetén a felek által választott jog az irányadó, jogválasztás hiányában pedig elsődlegesen azon ország jogát kell alkalmazni, ahol vagy ahonnan a munkavállaló a szerződés teljesítéseként rendszerint a munkáját végzi. Végső soron pedig a szerződésre azon telephely szerinti ország joga az irányadó, ahol a munkavállalót alkalmazták.
 
   Az Szja-tv. 2. § (4) bekezdésében foglaltak értelmében a belföldi illetőségű magánszemélyt teljes körű adókötelezettség terheli, ezért amennyiben egy magyar illetőségű magánszemély olyan államból részesül jövedelemben, amellyel Magyarországnak nincs a kettős adóztatás elkerüléséről szóló egyezménye, akkor a jövedelem adóztatására mindkét állam jogosult. Az Szja-tv. 2. § (6) bekezdésében foglaltakra is figyelemmel, a nem egyezményes államban illetőséggel rendelkező külföldi foglalkoztató által a magyar illetőségű munkavállaló számára kifizetett összeg a felek között fennálló munkaviszonyra tekintettel nem önálló tevékenységből származó jövedelemnek minősül. Az Szja-tv. 46. § (2) bekezdés e) pontja alapján azonban nem terheli adóelőleg a jövedelemszerzés helye szerint olyan államból származó jövedelmet, amellyel nincs Magyarországnak a kettős adóztatás elkerüléséről szóló egyezménye, ezért e jövedelem adóját a magánszemélynek kell az adóhatóság közreműködése nélkül elkészített adóbevallásában megállapítania, és az adóbevallás benyújtására nyitva álló határidőig megfizetnie [Szja-tv. 13. § (1) bekezdés].
 
   A kétszeres adóztatás elkerülése érdekében pedig az Szja-tv. 32. §-a úgy rendelkezik, hogy amennyiben a nem egyezményes államban található forrásból származó, összevont adóalapba tartozó jövedelemből a külföldi államban is vonnak személyi jövedelemadót (és ez a magánszemély részére nem jár vissza), akkor a Magyarországon fizetendő személyi jövedelemadó összegét csökkenti a külföldön megfizetett adó 90 százaléka, de legfeljebb e jövedelem adóalapjára az adó mértékével (16 százalék) megállapított adó.


2. A munkába járás fogalma
 
 
  A kormányrendelet alkalmazásában munkába járásnak minősül
–   a közigazgatási határon kívülről a lakóhely vagy tartózkodási hely, valamint a munkavégzés helye között munkavégzési célból történő helyközi (távolsági) utazással, illetve átutazás céljából helyi közösségi közlekedéssel megvalósuló napi munkába járás és hazautazás; továbbá
–   közigazgatási határon belül, a lakóhely vagy tartózkodási hely, valamint a munkavégzés helye között munkavégzési célból történő napi munkába járás és hazautazás is, amennyiben a munkavállaló a munkavégzés helyét – annak földrajzi elhelyezkedése miatt – sem helyi, sem helyközi közösségi közlekedéssel nem tudja elérni.
 
   Napi munkába járásnak a lakóhely vagy a tartózkodási hely és a munkavégzés helye közötti napi, valamint a munkarendtől függő gyakoriságú rendszeres vagy esetenkénti oda- és visszautazást kell tekinteni.
 
   Hazautazásnak a munkahelyről legfeljebb hetente egyszer – az általános munkarendtől eltérő munkaidő-beosztás esetén legfeljebb havonta négyszer – a lakóhelyre történő oda- és visszautazás minősül.
 
  A költségtérítésre való jogosultság független attól, hogy a munkavállaló tartózkodási helyéről vagy lakóhelyéről utazik a munkahelyére. A költségtérítés szempontjából annak sincs jelentősége, hogy a munkavállalónak milyen típusú munkaszerződése van, például határozott vagy határozatlan idejű munkaviszonyban áll-e. Annak sincs jelentősége, hogy az ideiglenes lakóhelyet a munkáltató finanszírozza vagy maga a munkavállaló, illetve esetleg egy harmadik személy.
 
  A munkába járással kapcsolatos költségek elszámolása megvalósulhat közösségi közlekedés igénybevételére tekintettel vagy személygépkocsi-használat címén.


2.1. Munkába járás változó munkarend esetén
 
 
   A személyi jövedelemadó szempontjából nem kifogásolható, ha a munkáltató a változó munkarendben foglalkoztatott munkavállalók esetében az utazási jegy ellenértékét téríti meg azokra a napokra, amikor a munkavállaló közösségi közlekedéssel jár munkába, a többi munkában töltött napra pedig a 9 Ft/km-es mértékkel meghatározott összeget fizeti ki.
 
   A törvény vagylagos rendelkezéséből az is következik, hogy ugyanazokra a napokra nem adható adómentesen a kétféle térítés még akkor sem, ha a körülmények egyébként ezt indokolttá tennék.
 
   Ha a délutáni műszak végén már elment az utolsó busz vagy vonat, és emiatt a munkavállaló személygépkocsival oldja meg a munkába járást, akkor nincs akadálya annak, hogy például a délutános hétre a személygépkocsi-használatra tekintettel kilométerenként 9 forintot fizessen a munkáltató, míg más napokra a jegy ellenértékét is kifizetheti. Az a lényeg, hogy egy napra csak egyféle módon lehet adni munkába járás címén költségtérítést.
 
Példa
 
  Az Szja-tv. nem tartalmaz előírást arról, hogy melyik térítési mód élvez elsőbbséget a másikkal szemben. Így, ha a munkáltató ugyanarra a munkanapra vonatkozóan kétféle térítést fizet (például, ha a munkahelyre történő utazást jegy ellenében, a hazautazást pedig a 9 Ft/km-es szabállyal téríti meg), akkor célszerű megállapodnia a munkavállalóval arról, hogy melyik térítést tekinti adókötelesnek.


2.2. Munkába járás változó munkavégzési helyre
 
   Az Mt. előírja a feleknek, hogy a munkaszerződésben kössék ki (határozzák meg) a munkavállaló munkahelyét, ami nem a munkavégzési hely meghatározására vonatkozik. A munkahely elsősorban jogi kategória, a gyakorlatban többnyire egybeesik azzal, ahol a munkavállalónak a munkáját is végeznie kell, de a kettő el is térhet egymástól. Nincs tehát akadálya annak, ha a felek – földrajzilag vagy más, de mindenképp egyértelmű beazonosításra alkalmas módon – rögzítik a munkaszerződésben a munkavállaló munkahelyét, de megállapodhatnak abban is, hogy a munkáltató a munkavállalót jogosult ettől eltérő, hasonlóképpen földrajzilag vagy más módon körülírt helyen munkavégzésre utasítani. Ezzel lényegében a munkavállaló azt vállalja, hogy nem kizárólag a szerződésben kikötött munkahelyen, hanem ettől eltérő munkavégzési helyeken, akár hosszabb, akár rövidebb ideig is foglalkoztathatja őt a munkáltató.
 
  Vannak olyan munkakörök is, amelyekben a munkavállaló az adott munkakör jellegénél fogva nem a szerződésben kikötött munkahelyen dolgozik. Tipikusan ilyenek például a gépkocsivezetők, utazó ügynökök, az ügyfelekhez kijáró szervizmunkatársak stb. Ezekben az esetekben annak körülírása lehetséges, hogy a munkavégzés az egész ország (Európa, világ) területén lehetséges-e vagy ennél korlátozottabb körben, például csak Pest megyében.
 
  Előfordulhat, hogy a magánszemély munkahelye Budapesten van, Budapestről kapja az utasítást, de Békéscsabán él, és a munkavégzésének a helye Békés megye. Budapestre egyáltalán nem kell feljárnia.
 
   Kérdésként merül fel, hogy ha kilép a kapun, és egy nap több ügyfelet keres fel napközben, miként kell a munkába járásra vonatkozó rendelkezéseket alkalmazni. A megye területén megtett utakat hivatali üzleti útnak kell tekinteni, mivel a munkáltató üzleti partnereit keresi fel a dolgozó a példabeli esetben.
 
   Amennyiben van egy országos központ, és annak vannak megyei igazgatóságai, ahová csak esetenként járnak be a munkavállalók, de innen kapják az utasítást, és a megyei igazgatóság munkavállalói a kirendeltségeken vagy a falvakban tartanak ügyfélfogadást, továbbá egyéb helyszínelést is végeznek a határban (például falugazdászok), akkor munkába járásnak az minősül, amikor a munkahelyükre, vagyis a megyei igazgatóságra utaznak be, a többi út hivatali, üzleti útnak minősül.
 
Forrás: ado.hu

Kedvencek közé   |    Add a Startlaphoz   |    Legyen ez a kezdőlapom   |    Impresszum   |    Jogfenntartó nyilatkozat   |    Adatvédelmi tájékoztató
2012 Szakszervezetek.hu - Így számolható el a munkába járás.
Powered by Joomla 1.7 Templates
Mobil nézet | Normál nézet
számítógép szerviz, számítógép javítás, pc javítás otthonában, pc szerviz otthonában,  pc szerelés otthonában, számítógép javítás otthonában, számítógép szerviz otthonában, számítógép szerelés otthonában, laptop javítás, laptop szerviz, laptop szerelés otthonában számítógép szerviz, számítógép javítás, pc javítás otthonában, pc szerviz otthonában,  pc szerelés otthonában, számítógép javítás otthonában, számítógép szerviz otthonában, számítógép szerelés otthonában, laptop javítás, laptop szerviz, laptop szerelés otthonában adatmentés, adat visszaállítás, adathelyreállítás, letörölt, formázott, particionált, pen drive, bit byte bájt kilobájt kilobyte megabájt megabyte gigabájt gigabyte terabájt terabyte terrabájt terrabyte lemez lemezek backup copy bad sector