Sok ember munkakörülményei rosszabbodtak

Hat évvel a pénzügyi válság kirobbanása után a foglalkoztatottság sok országban még mindig nem tért vissza a 2007 előtti szintekre, miközben sok ember munkakörülményei rosszabbodtak – derül ki az OECD múlt héten közzétett, Employment Outlook 2014 című tanulmányából.

   Államcsődről és rendszerszintű összeomlásról ma már kevesebb szó esik, a nagy recesszióról szólva a fő téma immár a családtagok és a barátok elveszített állása, a leépítések, a csökkenő bérek, az alacsony foglalkoztatottság, a bizonytalanság – és az, miként jöhet ki az ember a fizetéséből.
 
   Bár az OECD-országokban az átlagos munkanélküliség a 2009-es, 8,5 százalékos csúcsról 7,4 százalékra mérséklődött és az előrejelzések szerint 2015-ben kissé tovább csökken, még mindig közel 45 millió embernek nincs állása, és ehhez hozzá kell adnunk még azokat (számuk nem ismert), akik a munkaerő-piaci statisztikákból már eltűntek, mert feladták az álláskeresést. A tartósan munkanélküliek száma – vagyis azoké, akik legalább 12 hónapja keresnek állást – 2007 óta közel kétszeresére nőtt, és az OECD-országokban együttvéve elérte a 16,3 milliót.
 
  Nem csupán a munkanélküliség ad okot aggodalomra. Sokan vannak, akiknek az állása megmaradt ugyan, mégis nehézségekkel küzdenek. Az Employment Outlook ezért azt is vizsgálja, miként befolyásolta a válság a munkafeltételeket, amelyeket három dimenzió mentén értékeltünk: a jövedelmek szintje és elosztása, a biztonság, valamint a munkakörnyezet minősége.
 
   A reálbérek a korábbi évekhez képest lassabban emelkedtek – esetenként a csökkentek –, részben a növekvő munkanélküliség, részben azoknak a kormányzati intézkedéseknek a következtében, amelyek a fiskális konszolidáció jegyében csökkentették vagy befagyasztották az állami szektorban dolgozók bérét. A jövedelmek csökkentése javította a versenyképességet, közelebb hozta az egyensúlyhoz a folyó fizetési mérleget és támogatta a növekedést. Egyes, főként európai országokban ugyanakkor a bérszínvonal a várakozásokat meghaladó mértékben esett vissza, aminek következtében az emberek nem tudtak annyit vásárolni, mint korábban.

   Az idei Employment Outlook amellett érvel, hogy egyes országoknak, különösen az eurózónában valószínűleg szükségük volt a bérek mérséklésére – akár a reálbérek csökkentésére is – annak érdekében, hogy visszanyerjék a válság előtt elveszített versenyképességet: a krízist megelőző időszakban a bérek gyorsabban nőttek, mint a termelékenység, és az országok komoly folyómérleg-deficiteket halmoztak fel. Van azonban egy pont, amelyen túl a bércsökkentés egyáltalán nem teremt újabb állásokat, a nehézségeket azonban súlyosbítja. A fizetések csökkentésének ráadásul csupán akkor van értelme, ha párhuzamosan az árak is csökkennek. Ez nem történt mindenütt így, a döntéshozóknak tehát biztosítaniuk kell, hogy az alacsonyabb bérek miatt elkönyvelt megtakarításaikat a cégek ne halmozzák fel, hanem adják tovább a fogyasztóknak.
Súlyos problémát jelent az alacsony fizetésű munkavállalók jövedelmének csökkenése is. Az Outlook azt javasolja a tagországoknak: keressék meg, kiket érintett legsúlyosabban a bércsökkenés és célzott intézkedésekkel segítsék őket. A kötelező minimálbér, a progresszív adózás és a nem bérjellegű munkaerőköltségek csökkentése egyaránt segíthet védelmet biztosítani a legvédtelenebb helyzetben lévő munkásoknak.
 
   A nem állandó vagy atipikus módon foglalkoztatottak jobban ki vannak téve az alulfoglalkoztatás vagy a munkanélküliség veszélyének, mint az állandó állással rendelkezők. Az atipikus szerződések azonban sajnálatos módon meglehetősen elterjedtek. A nem rendszeres foglalkoztatásnak vannak ugyan előnyei – mint például a nagyobb rugalmasság –, ezek azonban nem mindig ellensúlyozzák a negatív következményeket. A közvélekedéssel ellentétben az ilyen típusú állások nem jelentenek automatikus ugródeszkát az állandó foglalkoztatáshoz. Európában az ideiglenesen munkát vállalók kevesebb mint fele tud három éven belül állandó álláshoz jutni, Franciaországban, Olaszországban vagy Spanyolországban arányuk jóval kisebb, 20 százalék körüli. Ezek az emberek túl gyakran kerülnek ki a munkaerőpiacról, vagy maradnak számukra a rövid távú szerződések. Ennek egyik oka, hogy a hasonló korú és képességű munkavállalók közül a munkaadók 14 százalékkal nagyobb valószínűséggel küldik továbbképzésre az állandó pozícióban lévőket, mint az ideiglenes alkalmazottakat. A tagországokat arra bátorítjuk, hogy csökkentsék a szakadékot, amely az állandó, illetve az ideiglenes alkalmazottak álláshelyének biztonsága között húzódik. Ha tovább terjed a rosszabb feltételek melletti atipikus foglalkoztatás, az a szakértelem és a szakképzettség romlása miatt a humán tőke gyengüléséhez vezethet. Egyes országok már elindították a reformokat, amelyek az atipikusan foglalkoztatottak számára nagyobb biztonságot hivatottak nyújtani, vagy amelyek az ilyen típusú szerződések számának csökkenését célozzák – a többi országnak a lépések követését javasoljuk.
 
    A válság az állások minőségét is rontotta. A legtöbb hátrányt a fiatalok, az alacsony képezettségűek és a időszakosan munkát vállalók szenvedik el. Közülük legnagyobb valószínűséggel az alacsonyabb képzettségűek válnak munkanélkülivé. Közel minden negyedik alacsony képzettségű munkás szembesül túl sok kihívással a munkahelyén úgy, hogy az ezeknek való megfeleléshez túl kevés forrás áll rendelkezésére. Az Employment Outlook több javaslatot is megfogalmaz az állások minőségének javítására. Az alkalmazottak továbbképzése mellett a jobb vezetői képességekkel rendelkező menedzserek is segíthetnek abban, hogy az alkalmazottak jobban megfeleljenek az elvárásoknak. Az országoknak olyan munkaerő-piaci intézkedéseket kellene hozniuk, amelyek elősegítik a szektorok közötti mobilitást és az állásteremtést. A döntéshozóknak szerencsére nem kell arról dönteniük, hogy az állások minőségét vagy mennyiségét növelik-e: több ország bizonyította, hogy a két területen egyszerre is elérhető javulás.

   A számtalan kihívással szembesülve mit tehetnek napjaink és a jövő alkalmazottai esélyeik javítása érdekében? Az állást és a jövedelmet számos tényező befolyásolja. A szakmai pályafutás elején a tanulmányok alapján szerzett, specifikus ismeretek számítanak inkább. Később azonban a béreket sokkal jobban befolyásolják az általános képességek. A fiatalok esetében a jövedelmet döntően a képzettség határozza meg, de a bérkülönbségeket egyre nagyobb mértékben körükben is a szakmai gyakorlat különböző foka magyarázza.
 
   Csak kevés fiatal dolgozik a tanulás mellett, holott a gyakorlati tapasztalat bizonyítottan megkönnyíti az első állás megszerzését. Az Employment Outlook ezen a területen is kijelöl néhány feladatot mind a döntéshozóknak, mind a munkaadóknak, és bemutatja, hogy a képzések, illetve a szakmai gyakorlatot is biztosító programok mennyire fontosak a válságból való kilábalás szempontjából. A fiatalságba való befektetés végső soron elősegíti a nemzetek jövőbeni boldogulását és jólétét.
 
Mark Keese, az OECD 
foglalkoztatás-elemzési részlegének vezetője

Forrás: OECD Insights, Napi Gazdaság