Munkaidő: rugalmasan, de nem határok nélkül

A technológiai fejlődéssel párhuzamosan formálódik a munka világa is, és folyamatosan változik az, ahogyan dolgozunk, sőt változnak a munkavállalók is. A rugalmas munkaidőre való igény nő, és tény, hogy jelenlegi életstílusunkhoz egyre inkább ez a munkavégzési forma illeszkedik. Ugyanakkor a határok nélküli rugal­masság számtalan veszélyt is rejt magában, meg kell tehát tanulni jól élni a rugalmasság nyújtotta lehető­ségekkel – olvasható a munkajog.hu oldalán.
 
A lehetőségek bővülő tárháza
  
   Míg régen evidens volt, hogy a munkaidő 8 órától 16 ­óráig tart, ma már ez a legkevesebb helyen van így. Részben a munkavállalói igények miatt is, részben pedig azért, mert számos munka jellege lehetővé teszi a szigorú keretek lazítását. Míg régen a munka leginkább a munkaidőhöz és a munkahelyhez kötődött, ma sokkal inkább a ­feladat határidőre és megfelelő minőségben történő teljesítése ad keretet a munka ritmusának.
 
   Az elmúlt évtizedben óriásit bővült a rendelkezésre álló infokommunikációs eszköztár, és az internetnek, valamint a különféle eszközöknek köszönhetően a munkavégzés helye és ideje számos munkakör esetében igény szerint változhat. Átalakulóban van a szervezeteken belüli kommunikáció is, változik az információ- és tudásmegosztás módja. A legújabb fejlesztések eredményei – a legextrább mobiltelefonok, a Blackberryk, a PDA-k vagy a WiFi – mostanra már a mindennapok természetes részévé váltak, és ezeket éppúgy használjuk a munka során is, mint a magánéletben.
 
   E technikai fejlődésnek köszönhetően változott a munkatársak kapcsolattartási módja is, hiszen a rendelkezésre álló eszköztárnak köszönhetően a kollégák – legyenek bárhol is a világ különböző pontjain – gyakorlatilag bármikor elérhetők. Mindemellett párhuzamos munkavégzésre is lehetőség van még akkor is, ha az érintett kol­légák nem egy helyen vannak, hiszen a megosztott dokumentumok lehetőséget adnak arra, hogy egyszerre többen dolgozzanak ugyanazon a dokumentumon. Mindezt kiválóan kiegészítik a kommunikáció online formái, amelyek azonnali egyeztetésre és eszmecserére adnak lehetőséget.
 
  A körülöttünk lévő világ tehát összességében felgyorsulni látszik, és amellett, hogy munkavállalói igény a rugalmas munkavégzés lehetősége, egyre inkább munkál­tatói elvárás is a dolgozók rugalmas hozzáállása és szükségszerű rendelkezésre állása.
 
Mit tekintünk rugalmas munkának?
 
  Lényegében rugalmasnak tekintünk minden olyan munkaformát, ami a hagyományos (tipikus) – napi nyolcórás, meghatározott kezdési és befejezési idővel jellemezhető – munkavégzési formától eltér. Azért is fontos, hogy a rugalmasság nem egy adott, meghatározott formát jelent, mert ebben áll a rugalmasság lényege: a munkavégzés keretei igazodnak a munkavállaló és/vagy a munkáltató igényeihez. Klasszikus esetben persze a munkavállaló igényeihez történő igazodás a prioritás, de valójában a munkáltatók igénye is egyre nagyobb arra, hogy a dolgozó hajlandó legyen a rugalmasságra.
 
   A rugalmasság megnyilvánulhat abban, hogy a dolgozó tetszőlegesen alakíthatja a munkakezdés és a munka befejezésének idejét. Ezt indokolttá teheti az ügyfelek igénye, de akár az is, hogy a dolgozó a munkáját össze tudja illeszteni magánéleti feladataival (gyermekekkel, tanulással stb.).
 
   Máskor a rugalmasság abban merül ki, hogy a munkáltató elvárásának megfelelően a dolgozónak egy úgynevezett törzsidőhöz kell igazodni, de azon túl maga oszthatja be munkaidejét úgy, ahogy neki kényelmes, a lényeg, hogy a napi nyolc óra munkaidő legyen meg. Ennek megfelelően kezdhet már korán (például 7 órakor), ha kora délután szeretne végezni, de kezdheti a munkanapot később (például 10 órakor) is, ilyenkor értelemszerűen később végez délután.
 
   Sokak számára a részmunkaidő jelent megoldást, amikor a tipikus napi nyolc óra helyett például négy vagy hat órára rövidül a napi munkaidő. Ez azonban hazánkban jellemzően még nem jelent igazi megoldást, ugyanis a kevesebb munkaidő kevesebb bevételt is jelent a dolgozónak, ami sokszor már annyira kevés, hogy ellehetetleníti a megélhetést. A részmunkaidős modell ugyanis azokban az országokban lett igazán népszerű, és ott működik jól, ahol a részmunkaidős foglalkoztatás is olyan bevételt biztosít a dolgozó számára, amiből kényelmesen meg tud élni.
 
  Népszerű megoldás lehetne a munkakör-megosztás is, érdekes módon ez azonban hazánkban még kevéssé el­terjedt. Pedig ez például kiváló megoldás lehet a munkaerőpiacra visszatérő kismamáknak, akik a fokozatosság jegyében nem szeretnének azonnal napi nyolcórás munkakörrel kezdeni. Ilyen esetben arról van szó, hogy egy teljes állást két munkavállaló között osztanak meg, és a két dolgozó egymást váltva végzi feladatait. Ilyen esetben nagyon fontos a két érintett dolgozó együttműködése, hiszen az általunk kivitelezett munka nagyban függ attól, mennyire hatékonyan tudnak összedolgozni.
 
   A fentiekben leginkább a munkaidővel kapcsolatos rugalmasságra tértünk ki, fontos azonban, hogy sok esetben a munkavégzés helyével kapcsolatos rugalmasság az, ami valódi megoldást jelent. Sok dolgozónak ugyanis a munkahelyre történő beutazás a teher, ilyen esetben a dol­gozó számára az lehet célravezető és könnyítő tényező, ha nem kell beutaznia a munkahelyére, vagy ezt legalább nem kell nap mint nap megtennie. Ha a munkája olyan, és van rá lehetősége, miért ne alakíthatna ki az ottho­nában egy munkavégzésre alkalmas szobát vagy sarkot? Hiszen ha a dolgozó ettől jobban érzi magát, és hatékonyabban dolgozik, az a munkáltatónak is érdeke.
 
   Egyre több olyan vállalat van, ahol a dolgozóknak nincs állandó irodája, sőt még íróasztaluk sem, hanem úgynevezett megosztott asztalok vannak, amelyekhez bármelyik dolgozó leülhet, ha aznap éppen bent dolgozik az irodában, de senkinek nincs állandó helye. Ez egyébként a munkáltatónak is költségtakarékos megoldás lehet, hiszen nem kell annyi irodát, irodai felszerelést fenntartania, a dolgozók ugyanis rotálódnak az irodában, és teljes létszámmal csak akkor vannak bent, ha arra valami miatt (például egy megbeszélés) kifejezetten szükség van.
 
Forrás: munkajog.hu