Háromból két ember szívesen dolgozna külföldön

Világszerte három álláskereső közül kettő hajlandó lenne külföldre költözni egy állás kedvéért - derül ki a The Boston Consulting Group (BCG), és a több mint ötven álláskereső website-ot tömörítő szövetség, a The Network kutatásából.

   Eszerint különösen magas a külföldi munkavállalásra nyitottak aránya a fejlődő országokban, valamint ott, ahol politikai bizonytalanság tapasztalható és néhány olyan országban is, amelyekre ez nem jellemző. Az utóbbi kategóriába tartozik Svájc, ahol a megkérdezettek több mint 75 százaléka, Ausztráliában több mint 80 százaléka és Hollandiában több mint 90 százaléka azt mondta, fontolóra venné, elköltözzön-e más országba dolgozni - derül ki a 189 ország 200 ezer válaszadójával készült elemzésből. Nagy-Britanniában és Németországban is csak a megkérdezettek 44 százaléka mondja, hogy hajlandó külföldön elhelyezkedni.
 
   Az Egyesült Államok vezeti a szóba jöhető külföldi munkavállalási célországok listáját, a felmérésben megkérdezettek 42 százaléka tartja vonzó úti célnak. Ezt követi a másik két angolszász ország: Nagy-Britannia és Kanada, 37, illetve 35 százalékkal. A lista első tíz helyén lévő többi ország között van Németország, az erős gazdasággal rendelkező európai országok, továbbá azok, amelyeknek markáns a kulturális vonzereje.
 
  A felmérés szerint a noha a pénz továbbra is számít, az egyéb juttatások ma már fontosabbak, mint a szigorúan vett anyagi szempontok. A munkahelyi elismerést valamennyi megkérdezett az első helyen említette a fontossági sorrendben. Két másik második és harmadik helyen szereplő „szoft” tényező: a kollégákhoz fűződő jó viszony és a munka-magánélet egyensúlya.
 
  Az életkor erősen befolyásolja azt, hogy mit keresnek az emberek egy munkahelyen. A karrierfejlődési lehetőségek fontosak a húszas éveikben járóknak, míg a harmincasoknál és a negyveneseknél, akiknél a családdal kapcsolatos teendők kerülnek előtérbe, a munka és a magánélet közötti egyensúly számít igazán. Ahogy az emberek öregszenek, e tényezők jelentősége elhalványul, és a legtöbb munkavállalónál előtérbe kerül a munka tartalmi része, vagyis az, hogy mekkora kielégülést ad a munkájuk.
 
Sok magyar is menne
 
   A több mint ötezer fős magyarországi kutatás eredményei árnyalják a képet: míg a fejlettebb országokban a külföldi munkavállalás mögötti hajtóerő a világkép tágítása, tapasztalatszerzés vagy a szakmai tudás elmélyítése, addig itthon a jobb megélhetés ígérete nagyon erős szempont - magyarázta Gerhardt Erik, a Profession.hu piacelemzője. A magyar válaszadók 50-60 százaléka dolgozik már vagy lenne hajlandó külföldön dolgozni. A válaszadók többségében a 30 éveseknél idősebbek korosztályába tartoznak, ami egyben azt is jelenti, hogy a fiatal felnőttek élethelyzetétől eltérő, összetettebb életet is újrakezdene más országban.
 
   A foglalkozás, a szakma nagyon erősen befolyásolja a mobilitást. A mérnöki és műszaki pályán dolgozók nagyobb valószínűséggel vesznek fontolóra egy külföldi állást. A legkevésbé azok mutatnak költözési hajlandóságot, akik az erősebben szabályozott területeken (szociális munkások, egészségügyben dolgozók) dolgoznak.
 
   Azok, akik majd külföldön vállalnak munkát, tulajdonképpen nem országokban, hanem városokban gondolkodnak, első helyre téve Londont, amit New York és Párizst követ.