A szegénység szégyenlős

Ennivalóért cserébe nyelvtanítást vállalni, terhesen az utcára kerülve babaruhát kérni, feleslegessé vált ágyat keresni, hogy ne kelljen a földön aludni – sok reménytelen helyzetbe került ember inkább vadidegenektől kér segítséget az interneten, mint hogy saját környezetéhez forduljon. De van, aki még a világháló adta lehetőséggel sem tud élni, ezért szó szerint kiplakátolja a nyomorúságát – olvasható a HVG oldalán.

   „Ingatlant keresek a környéken”, „Kiadó 2 szobás, napfényes lakás”, „Otthonról végezhető munka” – naponta több tucat, egy kaptafára legyártott hirdetés mellett rohanunk el a főváros utcáin, ott vannak az oszlopokon,  megállókon, minden lehetséges felületen. Egy óbudai kereszteződésben pár hete bukkant fel az a hirdetés, melynek már a felütése is eltért a többitől: „Kedves Emberek!” – szólt a hirdetés, melyen egy egyedülálló, 3 gyermekes anyuka kért segítséget, de ahogy írta, „nem anyagi támogatásra gondol”. „Ami Önnek felesleges, szívesen elfogadom. Anna 2 éves, Ákos 5 éves, Hanna 9 éves” – és alatta szépen bevagdosva, ahogy kell, a letéphető telefonszám.
 
   A gyerekeknek nem az igazi nevét írta, de a koruk megfelel a valóságnak – derült ki, amikor felhívtuk a telefonszámot. Leszázalékolva, egyedül gondoskodik a 3 gyerekről, akik közül a legkisebb valójában az unokája, mert a lánya vidéken él. Havi 52 ezer forintból próbálnak megélni, egy 37 négyzetméteres albérletben laknak. „Ami Önnek felesleges, szívesen elfogadom” – írta, elsősorban a gyerekeknek szeretett volna még használható játékot, ruhát vagy esetleg élelmet.
 
   „Roma vagyok, ha ezt megtudják, nem segítenek” – mondta. Mint az a telefonáló, aki jelentkezett ugyan a hirdetésére, de rögtön erre kérdezett rá, majd amikor neki is egyből megmondta, azonnal elköszönt. „Leírtam szépen egy papírra, és megcsináltattam egy fénymásoló szalonban. Sok helyen kiragasztottam itt a környéken, utána visszamentem megnézni, és egész sok telefonszám le volt tépdesve. De végül csak egyvalakitől kaptam ruhákat, egy mosóport és egy sampont” – számolt be a végeredményről.
 
Interneten egyszerűbb
 
   Ez így sajnos kevés, az interneten jóval többen látnák az ilyen segítségkérést – mondta a hvg.hu-nak Csiby Éva, a közvetítő nélküli internetes segítségre, ajándékozásra, cserére létrehozott ad6kap6.hu ötletgazdája. Miközben a honlap kapcsolatot teremt azok közt, akik adnának valamit, olyanokkal, akiknek szükségük lenne valamire, egy virtuális közösség épül köré – és ezen belül sokan vannak hasonlóan nehéz helyzetben. „A szegénység nem csak a hivatalosan elismert és a szociális rendszer által kezelni próbált mélyszegénységet, illetve a halmozottan hátrányos helyzetet jelenti. Nagyon sokan vannak, akik most élik meg a lecsúszást, például frissen hagyták őket faképnél több gyerekkel, esetleg nemrég vesztették el a munkájukat. Ők tegnap még gond nélkül mentek a boltba, de most már azt számolgatják, hol olcsóbb a liszt” – magyarázta az ad6kap6.hu ötletgazdája. Így többször előfordult már, hogy az önkénteseik kimentek ellenőrizni olyan segítségkérést, amelyek gyanúsan jó környékről érkeztek. „Bekopogtattunk, és kiderült, hogy tényleg nincs ágyuk, a földön alszanak egy VI. kerületi lakásban. Volt, hogy az elegáns II. kerületből egy penészes szuterénből regisztrált valaki négy gyerekkel” – hozta a példákat Csiby Éva.
 
   Az oszlopra inkább kiplakátolt segítségkérés nem véletlen, szerinte az ad6kap6 oldalon a nicknevek jelentette anonimitás bátorít arra, hogy valaki kérni merjen. „A szegénység szégyenlős, a személytelenség megkönnyíti, feloldja ezt a nehézséget. Jellemző, hogy a nálunk csereberélők legtöbbször az utcán találkoznak, inkább keresztülcipelik a városon a holmit, de nem egymás lakhelyére mennek. Éppen ezért ezek a találkozók nagyon gyorsak, miután az átadást, cserét lebonyolították, nem kezdenek beszélgetni egymással, mert nehéz megnyílni. Legfeljebb ha már többször összehozta őket a sors a honlap által, akkor kezdődik kommunikáció. Pedig például két gyerekruhát cserélő kismamának éppen lenne miről beszélgetnie” – mondta Csiby Éva.
 
   A honlapon gyakran a legegyszerűbb, kis értékű felajánlások és kérések találnak egymásra – a zacskós levestől a maradék csempéig –, akadnak köztük kifejezetten megrázó hirdetések is, például amikor valaki nyelvtanítást vállalt ennivalóért. „Egy segítséget kérőnek egyesével dobták össze a hozzávalókat, hogy hétvégén enni tudjon a család, más a mikróját hirdette alapvető élelmiszerekért. Még a legrászorultabban is igyekeznek akár szimbolikusan cserévé nemesíteni az egyszerű kérést, és ez lelkileg is sokkal jobb. Szinte mindenki tud valamit adni viszonzásul, ha mást nem, felajánlja, hogy besegít valamibe a másiknál. „De van, amikor azonnal érzik az emberek, itt tényleg olyan a szituáció, hogy adni, segíteni kell, dobtak már össze nálunk babakelengyét egy terhes lánynak, miután kidobta a családja” – tette hozzá.
 
Ösztönből mozdul, aztán mégse
 
  „Voltaképpen ez egy koldulás, csak éppen arctalanul” – mondta Síklaki István szociálpszichológus, mikor az oszlopra kiplakátolt segítségkérésről kérdeztük. „Általában, de a mi kultúránkban is a kéregetés stigmatizál, ezért érhető, hogy az anonimitást választja, ha talált rá egy ilyen módot. A másik indítéka ezek szerint a vélekedés, hogy másképp „cigánynak nem adnak’ – magyarázta.
 
   A szociálpszichológus szerint ez a helyzet valójában a segítő félnek is könnyebb, amikor adakozunk, szívesen képzelünk a másik oldalra egy számunkra szimpatikus személyt, arról nem is beszélve, hogy „nincs olyan kényszer, mint ha személyes kontaktusban kérnek tőlünk”. „Az arctalan kérés működik, mert az emberek ösztönösen reagálnak arra, ha az oltalmazó, a segítő szerepébe hozzák, méghozzá úgy, hogy többnyire önkéntelenül elfogadják azt” – mondta Síklaki István. Szerinte talán ez lehet a magyarázat arra, hogy a sajátos marketingakció addig sikerrel is járt, hogy sokan letépték és magukkal vitték a segítségért folyamodó asszony telefonszámát.
 
   Utána viszont a szakember szerint belép egy bizonytalanság, talán azért is, mert – hiába megható a három gyerek felsorolása és a nem direktben pénzre utazó kérés – nincs tisztázva, a gyakorlatban hogyan várja a segítséget. „Megmozdult a segítő készsége, de utána jönnek a zavaró tényezők, a bizonytalanságok, hogy akkor most mi lesz, ha felhívom, találkoznom kell-e vele, eljön vagy hogyan lesz” – sorolta Síklaki. Mint hozzátette, ez az a pont, ahol még a hirdetéssel elért emberek többsége is úgy dönt, hogy „nem bonyolítja az életét feleslegesen”, és pont az arctalanság miatt ezt meg is teheti, hiszen úgy érzi, „nincs felelőssége”.
 
Forrás: HVG