Eddig valamennyi egészségügyi tervezet megbukott

Minden eddiginél átfogóbb átalakításokra készül a kormány az egészségügyben: megszabadítják a kórházakat az adósságuktól, szétválasztják a köz- és a magán-egészségügyi ellátást, bevezetik az orvosi életpályamodellt. A tervezetet azonnal össztűz alá vette a szakma. A miértekről dr. Poller Imre egészségügyi szakértőt, a PX Consulting ügyvezetőjét kérdezte a Szabad Föld munkatársa.

– A mára kezelhetetlenné vált adósságuktól 2015. április 1-jén szabadulhatnak meg a kórházak. Hogyan kell ezt elképzelni? Egyik pillanatról a másikra letudják a tartozást?
– Az intézmények adósságát előbb központosítják, azután átrakják a Gyógyszerészeti és Egészségügyi Minőség- és Szervezetfejlesztési Intézethez, amely majd valami úton-módon kiegyenlíti azt.

– Ha eddig nem volt erre fedezet, akkor ezután honnan lesz? S mi a garancia arra, hogy az adósság nem képződik újra?
– Van a 2015-ös költségvetésben egy 60 milliárdos tartalék, amiből többek között az adósságot is rendezni lehetne. A jelenlegi mintegy 80 milliárdos tartozás azonban, mire a kifizetését megkezdik, akár 100 milliárdra is rúghat.

Kérdéses az is, milyen megtakarítást hozhat a kórházi struktúra tervezett átalakítása: Budapesten és Pest megyében térségi kórházakat jelölnének ki, megyénként pedig egy-egy vezető kórház lenne a betegellátás központja. Félő azonban, hogy a kapacitások újraelosztása következtében ellehetetlenülnek egyes intézmények, azaz kórházak üresedhetnek ki.

– Egyre hosszabbak a várólisták, égető probléma az orvoshiány, számos helyen méltatlanok az ellátási körülmények. Nem véletlen, hogy egyre többen gyógyulnának magánrendelőkben és -kórházakban. Az állami és a magánellátást a jövőben szigorúan elkülönítenék egymástól. Vajon képes lesz-e megfelelni az állami egészségügy mindazoknak a feladatoknak, amikbe eddig besegítettek a magánszolgáltatók is?
– A helyzet jelenleg nem egyértelmű. Az egészségügyi kormányzat egyelőre irányokat szabott meg, elérendő célokkal: azaz, hogy nem tűrik tovább a magán-egészségügyi szolgáltatások ráépülését a közfinanszírozott rendszerre. Amennyiben egy kórház fizetős ellátást is nyújt, az teljesen különüljön el az alaprendszertől.

– Nemrég még azt mondták, hogy a fölös kapacitások függvényében fogadhatnának a kórházak fizetős vagy külföldi betegeket. Erre ezután nem lesz lehetőség?
– Állami működtetésű kórházba külföldi beteget ezután csak akkor vehetnének fel, ha sürgős, életmentő beavatkozásra van szükség. De nem tervezhetnének például azzal, hogy mondjuk a csípőprotézis-műtétre szakosodott csapatuk az OEP által finanszírozott műtétek mellett fizetős betegeket is operáljon. Az eddig nagyrészt magánellátásban végzett tevékenységeket – CT-diagnosztikát, művesekezelést – egyes vélemények szerint akár a közeli jövőben az állam a saját kezébe venné. Teljesen felszerelt, minden beavatkozásra és szolgáltatásra alkalmas magánellátók azonban továbbra is fogadhatnák azokat a betegeket, akik képesek megfizetni gyógyulásuk árát. Ilyen magánellátók azonban jelenleg nincsenek.

– Az elképzelések között szerepel az évek óta ígért egészségügyi életpályamodell bevezetése és a rezidens-ösztöndíjprogram átalakítása is. Ha valaki ma rezidensként megkapja a 100 ezer forintos ösztöndíját, majd leteszi a szakvizsgát, attól kezdve máris 100 ezerrel kevesebb a fizetése. Ezt ellensúlyoznák a körülbelül 275 ezer forintra tervezett szakorvosi minimálbérrel.
– Ez várhatóan óriási bérfeszültséget teremt majd, mert nem tudják mindenkinek arányosan rendezni a fizetését. A kezdő orvosok villámgyorsan a 45-50 éves kollégák bére fölé csúsznak majd. Úgy akarják itthon tartani az ifjabb generációt, hogy közben megfeledkeznek az idősebbekről. Az összeg nem elegendő ahhoz, hogy valódi alternatívát képezzen az itthon maradáshoz, arra viszont alkalmas, hogy konfliktushelyzeteket teremtsen.

– Konfliktushelyzet ezenkívül is ígérkezik bőven. A lakosság számára kötelező szűrőprogramokat írnának elő, s aki nem vesz részt ezeken, nem juthatna a társadalombiztosítás keretein belül orvosi ellátáshoz.
– Ezzel a társadalombiztosítás egyik alapvető elve sérülne, miszerint nem teszünk különbséget ember és ember között. Nincs jogunk valakit visszamenőlegesen büntetni azért, mert valamit elmulasztott megtenni anélkül, hogy megvizsgálnánk, miért nem tette meg. Például azért étkezett egészségtelenül, mert szegény volt. A tervezet valószínűleg azzal a módosítással állja majd meg a helyét, hogy akik részt vesznek a szűrővizsgálatokon, azok valamilyen kedvezményben részesülnek.

– A programcsomag egyes elemeire máris kritikák össztüze zúdul…
– Nem volt kormányzat a rendszerváltás óta, amelyik ne dolgozott volna ki átfogó egészségügyi reformot. Ám a szakma ellenállásán vagy a forráshiányon valamennyi megbukott. A magyar orvostársadalom napjainkban is feudális rendszer. Aki eddig meg akarta szüntetni a professzorok, főorvosok kiváltságait, tüstént ezernyi érvvel találta magát szemben, hogy miért nem lehet azt megvalósítani. Egészségügyi átalakítás viszont az orvosok akarata nélkül lehetetlen. Marad mint eddig, minden a régiben: az ideig-óráig eltüntetett adóssághegyek, az újratermelődő válság. Lássuk, mit hoz az ezeregyedik program...
 
   MI LESZ A PRAXISSAL? Jelenleg kétezer háziorvos praktizál a nyugdíjkorhatár közelében vagy már a fölött, a fiatalokat azonban láthatóan nem vonzza a pálya. Ezen szeretne változtatni a kormány a rendszer átalakításával. A tervek szerint a jövőben a kártyapénz csak az orvos munkájának az ellentételezése lesz, a rendelő fenntartását és az asszisztencia bérét az önkormányzatoknak kell majd állniuk. Ha ezt nem vállalják, az állam átveszi a feladatot. Poller Imre szerint Budapesttől és néhány nagyvárostól eltekintve nem sok olyan önkormányzat lesz, amelyik a saját szándékából akar vagy egyáltalán képes lesz háziorvosi rendszert fenntartani. A Világgazdaság nemrég megírta: hiába csábították 6–10 milliós vissza nem térítendő támogatással a háziorvosokat az üresen álló praxisokba, azok negyedére sem jelentkeztek. Úgy tűnik, nem csak pénzkérdés, hogy vonzóvá tegyék a pályát.
 
   GURUL A GYÓGYSZER. A gyógyszerkereskedelmet állami monopóliumként szabályoznák újra. A nagykereskedőkkel szemben fennálló tartozás mára meghaladja a 13 milliárd forintot. Ezzel a lépéssel a kormány mintegy ultimátumot ad a cégeknek: ne akarják a pénzüket maradéktalanul viszontlátni. Ha nem sikerül velük megalkudni, akkor az állam maga kezd el kereskedni: a gyártóktól a patikákig hatósági áras haszonkulccsal szállítják majd a gyógyszereket. Ahhoz azonban, hogy működőképes legyen a rendszer, hatalmas készleteket kell felvásárolni, megszervezni a raktározást, valamint a szállítást az ország valamennyi pontjára. Vajon lesz-e ennek létrehozására fedez

Forrás: Szabad Föld