Orbán Viktor: a vasárnapi munkára kötelezés vagy szorítás régi sérelem

Törökországi lehetőséget ajánlott hazánknak Oroszország, amennyiben itthon továbbra is szükségesnek ítéljük a dél felől érkező gáz biztosítását – mondta Orbán Viktor miniszterelnök Vlagyimir Putyin orosz elnökkel folytatott telefonbeszélgetéséről a Napi Gazdaságban. Azt is hangsúlyozta, hogy a projekt leléptetése nem Moszkva felelőssége, hanem az Európai Unió és Bulgária magatartásának következménye. Orbán Viktor szerint tárgyalások folynak a hazai bankszektor szereplőivel arról, hogyan lehet az ágazatot érintő terheket elviselhetővé tenni. Erről a kormány hamarosan aláír egy szerződést.

– Ön a tavaszi országgyűlési választások célegyenesében azt ígérte, hogy a kormány folytatni fogja a már megkezdett munkát. Most azt látjuk, hogy a Fidesz népszerűsége csökkent, állandósultak az utcai tüntetések, egyes intézkedéseket pedig még a jobboldalon is komoly kritikával fogadtak. Hogyan látja ezt belülről?
– Ismert jelenséggel van dolgunk, a negyed évszázados praxisom alatt nem először találkozom ilyesmivel. Most álltunk át a kampányüzemmódról a kormányzati üzemmódra. Jóllehet az őszi önkormányzati választásokat követően mi már csak a kormányzati munkára összpontosítunk, a politikai közélet még felhevült tempóban zakatol. Az utcai megmozdulások kampányhangulatúak, az intézkedéseinket ért kritikák sem szakmai, hanem politikai indíttatásúak. Az ellenfeleink még nem törődtek bele, hogy a következő három és fél évben a dolgok úgy mennek majd, ahogyan azt a választópolgárok eldöntötték, a kormány érvényesíteni fogja a programját és végigviszi Magyarország megújítását. Ezért sokak számára furcsa helyzet a mai, a gazdasági fejlődés nyilvánvaló, minden társadalmi csoport és család léphet egyet előre, mégis feszült és ideges a hangulat.

– Úgy tűnik, hogy a Fidesz nem négyévente, hanem négy évig kampányol, folyamatosan tematizálja a közbeszédet, miközben az ország nyugalomra vágyik. Elfogyott volna a lendület?
– Mindenki nyugalomra vágyik. A nyugalmat, a kiegyensúlyozottságot, az alkotói légkört mindenki jobban szereti, mint a hadakozást és a politikai csihi-puhit. Ez a dolgok normális állapota. Ám a szabadságharcot nem önmagáért vívjuk, hanem hogy az emberek nyugodtan, a maguk megszokott ritmusában és módján élhessenek, s ne a lemondás, a lecsúszás és a beletörődés legyen az osztályrészük. A kormánynak egyszerre kell harcolnia az ország szuverenitásáért és közben nyugalmat teremtenie. Hiszek abban, hogy ez lehetséges. Nem akarom kampányüzemmódban működtetni sem a Fideszt, sem a kormányt, sem az országot. Van, aki úgy érzi, hogy a Fidesz átengedte a terepet. Valójában mi föl sem megyünk erre a pályára. Nem lökdösődünk, nem veszünk részt az adok-kapokban. Szilárdság és nyugalom, ez a mi vezérelvünk. Az országnak kiszámíthatóságra, stabilitásra, tervezhetőségre és nyugalomra van szüksége. Ezért most három és fél évig a kormányzásé az elsőbbség.

– Mi lenne a foglalata ennek a kormányzati munkának? Van valamilyen rendezőelv, ami a látszólag széttartó intézkedéseket egybefogja és értelmezhetővé teszi?
– A legfontosabb a konzultációs logika, vagyis hogy az intézkedések az embereket bevonva szülessenek meg. A tapasztalatok szerint ugyanis abból csak baj származik, ha ez a mozzanat kimarad, mint ahogy az általunk távközlési adónak tervezett, végül internetadóként elhíresült vitában is történt. A rendezőelv pedig az eddig elért eredmények megvédése és az előttünk álló célok elérése. Meg kell védenünk azokat az eredményeket, amelyeket a gazdasági szuverenitásunk kiterjesztésével értünk el. Ide tartozik a rezsicsökkentés, itt még komoly küzdelmek várhatóak Brüsszellel. Ide tartozik a munkahelyvédelmi akcióterv, ez tette lehetővé, hogy uniós összevetésben is azt mondhassuk, hogy nálunk csökkent legnagyobb mértékben a munkanélküliek száma. Aztán itt vannak az előttünk álló célok. Be kell fejeznünk a pénzügyi rendszer átalakítását, ez a gazdasági szuverenitásunk és egyben a stabilitás fontos pillére. Lépésről lépésre haladva meg kell közelítenünk a teljes foglalkoztatottságot, ehhez oktatási, szakképzési, családtámogatási döntések sora szükséges.

– Hogyan illeszkedik ebbe a vasárnapi zárva tartás ötlete, ön szerint miért vált ki indulatokat ez az elképzelés?
– Régi tartozása ez a magyar politikának. Mindenki tudja, hogy az emberek milyen kiszolgáltatottak a munkahelyeiken. A vasárnapi munkára kötelezés vagy szorítás régi sérelem. Most orvosoljuk. Jelentős szervezett erők állnak szemben az emberek érdekével, ami nem is csoda, hiszen a tervezett lépés éves szinten mintegy 350 milliárd forint sorsáról dönt. Politikai riválisaink pedig ezt hit- és életmódkérdésnek próbálják beállítani. Logikus taktika, még ha hazugság is. Mindannyian tudjuk, hogy a magyar emberek azt viselik a legnehezebben, ha meg akarják nekik mondani, hogyan kellene élniük. Ez a magyarok egyik legvonzóbb tulajdonsága. Született várvédők. Mi pedig nem vagyunk sült bolondok, hogy meg akarjuk mondani az embereknek, hogyan is töltsék a vasárnapjaikat. Élni és élni hagyni, ez a mi politikai filozófiánk.

– Ha az ön logikáját folytatom, akkor más szektorra, például az autóiparra is ki kellene terjeszteni a vasárnapi pihenőnap rendszerét. A német autógyártók éppen azért rajonganak Magyarországért, mert vasárnap is három műszakban dolgoztathatnak. Ez nem kockázatos játék?
– Kockázatosnak kockázatos, de nem játék. A munkás-érdekvédelemnek mindig is megvoltak a gazdasági kockázatai. Ha a termelékenység és a munkásjogok egyensúlya megbomlik, borul a gazdaság, a munkásvédelem munkanélküliségbe fordul. De a politika arról szól, hogy célokat fogalmazunk meg, amelyekért küzdünk. A célokat általában nem lehet száz százalékig megvalósítani. Ez is a dolgok természetéhez tartozik. Mi arra törekszünk, hogy minél kevesebb ember kerüljön olyan helyzetbe, hogy kénytelen legyen vasárnap is dolgozni. Ha valaki vasárnap is dolgozni szeretne, és nem kényszer hatása alatt teszi, nem azért, hogy megtarthassa a munkahelyét, akkor ezt tiszteletben kell tartani. Az is igaz, hogy a modern ipari ágazatokban nincs leállás, szinte az egész évet „végigzakatolják” a gépsorok. Ezért egy szektorban és nem az egész nemzetgazdaságban indította el a kormány a vasárnapi munkavégzés tilalmát. Ebben az esetben is, mint a politikában mindig, az egyensúlyra kell koncentrálni. Kellő időben és a szükséges feltételek fennállása esetén majd tovább is léphetünk.

– Tavaly már megmoccant valami a gazdaságban, idén pedig bő 3 százalékkal nőhet a GDP. Míg a válság előtt a hitelezésre alapult fogyasztás húzta a gazdaságot, addig most az uniós pénzek aktív lehívása és a feldolgozóipar, azon belül is az autóipar teljesítménye miatt nő a GDP. Ön szerint mi lehet a következő időszakban a bővülés motorja?
– Magyarország része az európai gazdasági térnek, amely stagnál. A kilátások sem túl fényesek, mivel a legfrissebb prognózisok szerint egy százalék körüli gazdasági növekedésre számíthat átlagosan az EU egésze jövőre, ami továbbra is stagnálás közeli állapot. Most választottunk új európai vezetést, a brüsszeli döntéshozók keresik azokat a gazdaságpolitikai eszközöket, amelyekkel változtatni tudnak a helyzeten. Magyarországnak is az az érdeke, hogy az EU megtalálja ezeket az eszközöket. Amit egyelőre talált, az nem tűnik elégségesnek ahhoz, hogy az európai térség gazdasága növekedési pályára álljon. A hazai export közel nyolcvan százaléka az uniós tagállamokba irányul. Megkezdtük az Európai Unión kívüli piacok meghódítását, ehhez azonban idő kell, ez nem megy egyik napról a másikra.

– A keleti nyitás tehát nem az EU alternatívája, hanem ennek kiegészítése?
– Jó lenne, ha kétharmad–egyharmad arányban oszlana meg az uniós és az EU-n kívüli országokba irányuló hazai export volumene. Meggyőződésünk, hogy 2018–2020-ra ez megvalósulhat, vagyis a keleti nyitás jegyében a Magyarországon megtermelt termékek egyharmadát a világgazdaság dinamikusan növekvő piacain értékesíthetjük majd.

– Tehát mitől is fog akkor növekedni a magyar gazdaság középtávon?
– Úgy érzem, hogy nem kap elég hangsúlyt az a tény, hogy egy stagnáló, a saját gondjaival küszködő európai környezetben sikerül gazdasági növekedést elérnünk. Ez nem csak magyar, de lengyel, szlovák és cseh siker is egyben. Olyan közép-európai sikerről beszélünk, amit némi történelmi elégtétellel is szemlélünk, mert azt mutatja, hogy a kommunizmussal sújtott és a szovjetek által megszállt országok a szabadság visszanyerése után vibráló életerőről tesznek tanúbizonyságot. Be fogjuk hozni azt a történelmi lemaradást, ami a szovjetek által meg nem szállt országokhoz képest 45 év alatt felhalmozódott. Visszatérve a kérdésre, ha sikerül Magyarországon a lakossági rezsicsökkentés után az ipari árakat is mérsékelni, az óriási lökést ad majd a gazdaságnak. Most a világgazdaság is a kezünkre játszik. Nem véletlenül kardoskodunk a paksi atomerőmű bővítése mellett. A kormánynak határozott iparpolitikája van, amely növelni akarja a villamos energia arányát. Ehhez kell olcsó erőforrás és szükség van egy határozott iparpolitikára.

– A gazdaság felpörgetése nehezen képzelhető el a bankrendszer nélkül. Nem érzi úgy, hogy a magyarországi pénzintézetek már megfizették a számlát?
– Hamarosan új fejezet kezdődik. Jövőre a devizahitelek kifutnak, a parlament elfogadta a fair bankokról szóló törvényt és az elszámoltatás is megtörténik. Ezeknek a lépéseknek köszönhetően az elvi, az erkölcsi és a gazdasági alapja is létrejön annak, hogy egy új időszámítás kezdődjön a hazai pénzügyi piacon. Erről folyamatosan tárgyalunk a bankrendszer szereplőivel és reményeim szerint hamarosan alá is tudunk írni egy megállapodást. Azt szeretnénk, hogy a banki terhek elviselhetőek legyenek, cserébe a pénzügyi szektor a jelenleginél nagyságrendekkel jelentősebb szerepet játsszon a gazdaság finanszírozásában. A kormány igyekszik példát mutatni, már megszülettek azok a döntések, amelyek a Magyar Külkereskedelmi Bankot Magyarország legbiztonságosabb és legsikeresebb bankjává tehetik, a Budapest Bank most is élbank, a takarékszövetkezetek–Posta szövetség pedig szép reményekre jogosít.

– Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy feltételekkel ugyan, de csökkenhet a banki különadó mértéke?
– Korai még konkrétumokat mondani. Mindenki abban érdekelt, hogy hosszú távon stabil megoldás szülessen. És erre jók az esélyek.

– Kitűzött kormányzati szándék, hogy a magyar bankrendszer ötven százaléka állami tulajdonban legyen. Miért?
– Mi nem állami, hanem nemzeti bankrendszerben gondolkodunk. Úgy gondoljuk, hogy vannak a pénzügyi rendszernek olyan elemei, amelyeket tartósan állami kézben kell tartani. Ilyen tipikus példa a Magyar Fejlesztési Bank és az Eximbank. Emellett a világ számos országában létező modell, hogy bizonyos pénzintézetek valamilyen köztulajdon befolyása alatt állnak. Ilyen a takarékszövetkezeti rendszer. A többi bank esetében a magánszektor elsőbbséget élvez az állami tulajdonnal szemben.

– De kinek van annyi tőkéje Magyarországon ahhoz, hogy bankot vegyen?
– Vannak életerős magyar pénzintézetek, továbbá itt a tőzsde is. Számos technika létezik. Azt a módszert, amit Magyarország választott korábban, hogy mindent eladott a külföldieknek, nem pártolom. A válság egyik tanulsága, hogy baj esetén a külföldi pénzintézetek az anyabank érdekei szerint cselekedtek. Emiatt van szükség egy olyan bankszektorra, amelyben jelentős súlyt képviselnek a hazai pénzintézetek. A kitűzött célt az elmúlt fél évben elértük, a nemzeti arányt 50 százalék fölé emeltük.

– Tervez a magyar állam újabb bankvásárlást?
– Semmit sem érdemes kizárni. Ma már a válság esetén is biztonságot nyújtó, nemzeti bankrendszer van Magyarországon. Ha azonban értelmes és vonzó lehetőség adódik, nem fogunk félreugrani.

– A MÁV és a Volán átszervezésébe, ahogy ön fogalmazott, „beleszorult a bicskánk”. Miért nem sikerült ezt tető alá hozni, egyáltalán mi a gond a tömegközlekedéssel?
– Az egymásnak feszülő érdekek. Teljesen más érdekcsoportok állnak a vasútfejlesztés és az autóbuszra épülő tömegközlekedési modell mögött. Az adóforintokat emiatt két irányban költi el az állam, ahelyett, hogy egy integrált közlekedési koncepció mellett valósulnának meg a beruházások és fejlesztések. A kormány az utóbbi mellett kardoskodik, de az ellenérdekelt csoportokkal mindig meg kell egyezni, és kompromisszumokat kell kötni. Ezért halad az optimálisnál lassabban a folyamat. A magyar gazdaság nincs abban az állapotban, hogy két egymással párhuzamos rendszert finanszírozzon. A súlypontot valahová el kell helyezni. A kormány a vasútfejlesztés mellett tette le a voksát, de ebből a kelleténél még kevesebb látszik.

– Eközben fizetőssé válik az M0-s autópálya...
– Az M0-s körgyűrű a magyar autópálya-rendszer része. Egyes részei uniós kötelezettség miatt válnak fizetőssé. Ez a külföldieket és a magyarokat is érinti. Egységes rendszert tudunk jól működtetni. Olyan rendszert építünk ki, amely megkíméli a magyarokat. Ez a megyei matricarendszer. Ha egy megyében utazik valaki, akkor évente 5 ezer forintot kell fizetnie az évi 42 ezer forint helyett. Ez havi négyszáz forint. Az autópálya-rendszert az ország európai uniós forrásból és mindannyiunk adóforintjaiból építettük ki. Ezért igazságos megoldás kell.

– Ha már adóforintokról van szó, ön gyakran beszél arról, hogy Magyarországon zéró tolerancia van a korrupcióval szemben, mit jelent ez egész pontosan?
– A gazdasági élet és a politikai döntéshozatal jogszabályokat sértő összefonódása olyan jelenség, amellyel minden ország szembesül. Azért került a figyelem középpontjába, mert a gazdasági válság idején ez még inkább irritáló és elfogadhatatlan. És igazuk is van. Jogos igény, hogy a gazdasági válság kezelésének legyen része egy olyan intézkedéscsomag is, amely visszaszorítja a korrupciót. Magyarországon zéró tolerancia van a korrupcióval szemben. A magyar közigazgatás átalakítása jelenleg is zajlik, a korrupció elleni védelem kiemelt szerepet kap. Ezért helyezett a kormány hatályon kívül néhány közbeszerzési szabályt. Egy új közbeszerzési törvény megalkotása zajlik jelenleg is, az Európai Unió szempontjai és elvei alapján. Ezek a szabályok nem csak azért jók, mert európaiak, hanem azért is, mert a magyar emberek érdekeit szolgálják.

– Miért biztatta arra Vida Ildikó NAV-elnököt, hogy perelje be André Goodfriend amerikai ügyvivőt?
– Ha egy köztisztviselőt azzal vádolnak, hogy személyesen korrupciós bűncselekményt követett el, akkor neki perelnie kell. Ellenkező esetben a hallgatás felér egy beismeréssel, márpedig ebben a helyzetben azonnal távoznia kell a posztjáról. Aki pedig valakit korrupcióval vádol, annak a vádért kell helytállnia, függetlenül attól, hogy külföldi vagy magyar állampolgár. Ha a megvádolt elégtételt kér, bizonyítást követel, akkor a bírósági út mindenki számára nyitva áll. Ha egy magyar diplomata bármelyik országban megvádolta volna az adóhatóság vezetőjét korrupcióval, akkor a magyar kormány azonnal lemondana ennek a személynek a diplomáciai mentességéről és elvárná, hogy a bíróságon védje meg az igazát. Azt gondolom, hogy ez egy alapvető emberi és erkölcsi követelmény, amitől a politika nem függetlenítheti magát és nem bújhat semmilyen ravaszkodó diplomáciai mentesség mögé. Ideje véget vetni a sompolygásnak.

– Most akkor ez azt jelenti, hogy tovább romlik a viszonyunk az Amerikai Egyesült Államokkal?
– Amerika a barátunk és a szövetségesünk. Katonai szövetségben állunk, de Magyarország nem tagállama az Egyesült Államoknak. Katonai szövetség, gazdasági együttműködés, politikai szuverenitás. Ezt hívom én a mi „amerikai doktrínánknak”. És van egy „európai doktrínánk” is. Az unióval ugyanis politikai, gazdasági és katonai szövetségben is vagyunk egyszerre. Ezért minket elsősorban Európához kötnek a szempontjaink. Az is igaz, hogy a világ ma arról szól, hogy felértékelődik a geopolitikai szemléletmód. Magyarország „frontország” lett. A szomszédban háború van, ez megemeli Magyarország jelentőségét. A geopolitikai szemléletmódban van köztünk és az amerikaik között nézetkülönbség.

– Ha már geopolitika: európai szempontból hogyan értékeli az orosz–ukrán konfliktust?
– Volt Európának egy víziója saját maga jövőjéről. Ennek a tervnek fontos része volt Oroszország. Az európai vízióban az szerepelt, hogy olyan viszonyt kell ápolni Moszkvával, hogy bár Oroszország hosszabb távon sem lesz része az Európai Uniónak, mégis az Oroszországban lévő energiahordozók és nyersanyagok be tudjanak épülni az európai gazdaságba, a termékeinknek pedig jelentős felvevőpiaca legyen az eurázsiai gazdasági térség. A mostani geopolitikai helyzetben radikálisan megváltozott a helyzet. Ez a vízió elvesztette az érvényét, pontosabban senki sem tudja, hogy érvényben van-e. A fejlemények pedig afelé mutatnak, hogy elszigetelődés, sőt hidegháborús állapotok jönnek létre. Új vízió nincs, a szankciók pedig a régi víziók elgyengülésének bizonyítékai. Egyedül Németország deklarálta, hogy a konfliktusok és a szankciók ellenére is fontos, hogy tárgyalási viszony legyen az Európai Unió és az eurázsiai térség között annak érdekében, hogy megalkothassuk Európa új vízióját, amelyben helye lehet Oroszországnak is. És, teszem hozzá, Magyarországnak is van egy „Oroszország-doktrínája”: Magyarország a nemzetközi jog talaján áll, ezért nem tartjuk elfogadhatónak az orosz lépéseket Ukrajnában. Az sem érdekünk, hogy egy újabb hidegháborúhoz asszisztáljunk. Ugyanakkor törekszünk arra, hogy a gazdasági szankciók ellenére is a jó viszonyt tartsunk fenn Oroszországgal és megmaradjon a későbbi intenzívebb együttműködés lehetősége. Tudja, ez itt Közép-Európa, a tisztelet, a méltányosság, a korrektség fontos történelemformáló erő.

– A Déli Áramlat lezárásával továbbra is probléma az ország kiszolgáltatottsága az ellátás terén. Honnan értesültek a projekt lefújásáról?
– Az orosz elnök bejelentése előtt mi sem tudtunk a fejleményről, Vlagyimir Putyinnal aztán két nappal később telefonon is egyeztettünk a témában.

– Mi hangzott el az ominózus telefonbeszélgetésen?
– Az elnök tájékoztatott a döntésről, illetve figyelmembe ajánlotta a törökországi lehetőséget, amennyiben itthon továbbra is szükségesnek ítéljük a dél felől érkező gáz biztosítását. Azt is hangsúlyozta, hogy a projekt leléptetése nem Moszkva felelőssége, hanem az unió és Bulgária magatartásának következménye. Zárójelben jegyezném meg, hogy a Déli Áramlatról minden igyekezetem ellenére sem sikerült lekaparni az orosz bélyeget, pedig a beruházásnak csak 50 százalékban volt ilyen érdekeltsége, a fennmaradó részen német, francia és olasz nagyvállalatok osztoztak. Új megoldást fogunk keresni, hogy enyhítsünk az ország energiafüggőségén.

– Akkor tehát folytatják?
– Folytatjuk. Az a cél, hogy egy stagnáló Európában, egy geopolitikailag kiélezett helyzetben, ahol közvetlen és aktív szerepet vállal az Amerikai Egyesült Államok, olyan helyzetbe kormányozzuk Magyarországot, hogy az ország is erősödjön és az emberek is eggyel előrébb tudjanak lépni. A lehető legtöbb ember számára teremtsük meg a gyarapodás feltételeit. Ezért lesz a következő három év a higgadt, nyugodt és kiszámítható kormányzás időszaka.
Forrás: Napi Gazdaság