Gondolatok a vasárnapi munkavégzés tilalmáról

A kiskereskedelmi szektorban a vasárnapi munkavégzés tilalmáról szóló 2014. évi CII. törvény 2015. március 15-i hatályba lépésével módosítja az Mt. vasárnapi munkavégzésre vonatkozó szabályait – írja a munkajog.hu.
  A törvény hatálya kiterjed valamennyi kiskereskedelmi tevékenységre – a törvényben nevesített kivételekkel, pl. gyógyszertárak, vendéglátás stb. – függetlenül attól, hogy e tevékenységet állandó jelleggel vagy esetenként, állandó vagy időszakonként változó helyszínen folytatják.
 
 A törvény önálló jogcímként nevesíti – az Mt. 101. § (1) bekezdés j) pontjában – a kiskereskedelmi szektorban történő vasárnapi munkavégzés tilalmáról szóló törvény keretei között foglalkoztatott munkavállaló munkavégzését.
 
 A fenti módosítás látszólag nem több egy technikai jellegű kiegészítésénél, de azt a vasárnapi pótlékra való jogosultság szabályaival „összeolvasva” azt tapasztalhatjuk, hogy 2015. március 15-étől az új jogcím alapján foglalkoztatott munkavállalót biztosan nem illeti meg vasárnapi pótlék a vasárnapi munkavégzésre tekintettel.
 
  A vasárnapi pótlék rendes munkaidőben azoknak a munkavállalóknak jár, akik kizárólag az Mt. 101. § (1) bekezdés d), e) vagy i) pontja alapján kötelezhetőek e napon munkavégzésre. Ezzel szemben a 2014. évi CII. törvény hatálya alá tartozó munkavállalók a hivatkozott szakasz j) pontja alapján (is) kötelezhetőek vasárnapi rendes munkaidőben történő munkavégzésre. Ugyanez a helyzet áll fenn a rendkívüli munkaidőben történő vasárnapi munkavégzés esetén is.
 
  A törvény hatálya alá tartozó üzletek az adventi időszakot kivéve mindösszesen naptári évente egy vasárnap – azaz összesen öt alkalommal – tarthatnak nyitva, de ez nem jelenti azt, hogy a nyitva tartással nem érintett napokon nem kerülhet sor munkavégzésre. A törvény ugyanis kizárólag a nyitva tartásra és a kiskereskedelmi tevékenység folytatására vonatkozik. Nem tiltja például azt, hogy a munkáltató vasárnap leltározás, takarítás stb. miatt a munkavállalókat foglalkoztassa.
 
  Tekintettel arra, hogy a vasárnapi munkavégzés új jogcímében a „törvény keretei között foglalkoztatott munkavállaló” kifejezést szerepel, ezért nem egyértelmű, hogy az csak a vasárnapi nyitva tartás idején történő foglalkozatásra vonatkozik – és zárja ki a vasárnapi pótlékra jogosultságot –, vagy a munkáltatónál történő munkavégzés teljes idejére.
 
  A jogszabály szövege több értelmezést is lehetővé tesz:

• A vasárnapi munkavégzés tilalmáról szóló törvény hatálya alá tartozó munkáltatóknál a munkavállalókat soha nem illeti meg vasárnapi pótlék.
• A munkavállalókat kizárólag azokon a napokon nem illeti meg vasárnapi pótlék, amikor az üzlet vasárnap is nyitva tart.
• A munkavállalókat kizárólag a vasárnapi nyitva tartás idejére, azaz vasárnap – főszabály szerint – 06.00 óra és 22.00 óra közötti időszakra nem illeti meg vasárnapi pótlék.

 
  A magunk részéről – a törvény preambulumában is nevesített munkavállalói érdekre is hivatkozva – azt első értelmezést a jogszabály céljával ellentétesnek, míg az utolsót a gyakorlatban túlzottan bonyolultnak tartjuk. Ezért azt az értelmezést látjuk helyénvalónak, amely szerint a vasárnapi munkavégzés új jogcímét kizárólag a vasárnapi nyitva tartással érintett napokra alkalmazzuk, és minden egyéb vasárnapon a munkavállaló továbbra is jogosult lehet vasárnapi pótlékra, amennyiben megfelel a jogszabályi feltételeknek.
 
  További kérdéseket vet fel az értelmezés során, hogy a vasárnapi munkavégzés tilalmáról szóló törvény hatálya alá tartozó munkáltató valamennyi munkavállalójára érvényesen alkalmazható-e az Mt. új vasárnapi munkavégzésre vonatkozó jogcíme, vagy csak azokra, akik a kiskereskedelmi tevékenységben vesznek részt. Utóbbi esetben például a hipermarketben dolgozó pénztáros vasárnap nem lenne jogosult vasárnapi pótlékra, de a raktárban dolgozó targoncavezető igen, hiszen ő nem kiskereskedelmi tevékenységet végez.
 
  Mindezt pedig tovább bonyolíthatjuk azzal, hogy a munkavállaló munkaidejének egy részében kiskereskedelmi tevékenységben vesz részt, másik részében viszont nem.
 
  Ugyancsak a gyakorlati alkalmazhatóság szem előtt tartásával, megítélésünk szerint a jogszabályt az egyes munkáltatók valamennyi munkavállalójára egységesen kellene alkalmazni. Mindazonáltal, a számos értelmezési probléma elkerülése érdekében álláspontunk szerint célszerű lenne a jogszabályt még hatályba lépése előtt módosítani.
 
Forrás: munkajog.hu