Frusztrált a csendes nemzedék

A magyar ifjúság szinte mindig az anyagi boldogulással kapcsolatos problémákat említette elsőként, ám „2008-hoz képest 2012-ben a kevésbé konkrét, bizonytalanságot, frusztrációt jelző problémák említése tovább erősödött” - állapította meg Magyar Ifjúság 2012 című felmérés, melynek harmadik, az országot régiónként is vizsgáló tanulmánykötetéből is kitűnik a korosztályt nagy mértékben nyomasztó céltalanság, munkanélküliség, pénztelenség - tehát a létbizonytalanság.

   Régiónként, sőt, egyes esetekben már megyénként is lényeges különbségek figyelhetőek meg a magyarországi 15-29 éves korosztály élethelyzetét, életmódját és problémáit tekintve - így lehet összegezni a Harmadrészt - Magyar Ifjúság 2012 című tanulmánykötet legfőbb megállapítását. A 2012-ben végzett felmérés eredményeit elemző könyvet tegnap mutattak be, ám a negyedik magyarországi „nagymintás” - nyolcezer fő részvételével készült - ifjúságkutatás legfontosabb eredményeiről még 2012-ben készült egy gyorsjelentés, az egy évvel később, 2013 őszén pedig publikálták is a felmérés részleteit tartalmazó, első tanulmánykötetet, amelyben már mélyebb, értelmezőbb elemzések is napvilágra kerültek. A tavaly megjelent második kötetben a szerzők már létező tudományos hipotéziseket igazolhattak vagy cáfolhattak meg, a most bemutatott harmadik - és egyben utolsó - kötet pedig az ország régióira lebontott értékeléseket tartalmaz.
 
   Nagy Ádám, a kötet egyik szerzője és szerkesztője tegnap elmondta: a kutatás célja, hogy átfogó képet adjon a magyarországi ifjúság jelenlegi helyzetéről, vizsgálva többek között a 15-29 évesek életminőségét, elégedettségét, boldogulását az oktatás majd a munka világában, valamint médiafogyasztását, civil és közéleti aktivitását. Székely Levente kutatásvezető a regionális elemzések megállapításainak ismertetése előtt elmondta, hogy az eredmények fényében egy „csendességet mutató nemzedék” képe rajzolódik ki, éppen ezért a kutatók „új csendes generációnak” nevezik a vizsgált korosztályt. Székely szerint ezek a fiatalok nem akarnak radikális változást, elfogadják szüleik életeszményét, ugyanakkor fokozottan jellemzi őket a bizonytalanság és az elkötelezettség hiánya
 
   „A fiatalok nehezen találnak kapaszkodókat, éppen ezért sokan úgymond „rendpártiak”, látni akarják, hogy a világnak rendje van” - fogalmazott Székely. Talán éppen ebből is adódik egy másik, a fiatalokra leginkább jellemző állapot: a passzivitás, amely a magyar ifjúság életének több színterén is megjelenik. Szembetűnő például a civil aktivitás hiánya: sokan visszahúzódnak a közösségi tevékenységektől, amit jól mutat, hogy a fiatalok többsége nem tagja semmilyen szervezetnek sem, valamint a különböző szervezetek - úgymint diákszervezet, sportklub, hagyományőrző vagy művészeti csoport - rendezvényein sem nagyon vesznek részt a 15-29 évesek. Politikai téren még erősebb a passzivitás, ami főleg a politikából való kiábrándultságnak köszönhető (lásd keretes írásunkat - a szerk.).
 
   Szabadidejük nagyobb részét ebből kifolyólag nem közösségi eseményeken, hanem otthonukban vagy barátaiknál töltik el, ugyanakkor a fiatalok egynegyede barátok nélkül él - állapította meg a kutatás. Kiderült az is, hogy legalább ennyien (a mintában szereplők 23 százaléka) valószínűnek tartja, hogy néhány éven belül külföldre megy dolgozni, további 10 százalékuk pedig külföldi továbbtanulást tervez. „A munkától és tanulástól független migrációt minden ötödik megkérdezett (19 százalék) tartja valószínűnek” - olvasható a kötetben. A kutatók a fiatalok hazai problémáira is kíváncsiak voltak; nem csupán a mostani, de az elmúlt évek felméréseinek eredményeiből is világosan kitűnik, hogy a magyar ifjúság szinte mindig az anyagi boldogulással kapcsolatos problémákat sorolta az első helyekre - ilyen a munkanélküliség, a pénztelenség vagy a létbizonytalanság (lásd táblázatunkat - a szerk.). „2008-hoz képest 2012-ben a kevésbé konkrét, bizonytalanságot, frusztrációt jelző problémák említése tovább erősödött” - írták a kutatók.
 
  A megkérdezettek legnagyobb része (27 százalékuk) közép-magyarországi, 15 százalékuk budapesti lakhellyel rendelkezett, ez eredmények fényében pedig Székely úgy foglalta össze: a közép-magyarországi fiatalok általában véve - gazdaságilag és társadalmi szempontból is - jobb helyzetben vannak az ország más régióiban lakó kortársaikhoz képest, ennek ellenére elmondható, hogy náluk mégis magasabb az országos adatokhoz viszonyított frusztráció és bizonytalanság mértéke - amely a családtervezéstől a vállalkozás alapításáig szinte minden területre kiterjed, éppen ezért mélyebb, strukturális problémára utal. Ugyanakkor például az észak-alföldi régióban a falusi fiatalok helyzete több lényeges szempont szerint is jóval kedvezőtlenebb, mint a városban és a megyeszékhelyeken élő társaiké. ezekben a régiókban ugyanis nagyon jelentősek a kulturális, szabadidős rendezvényeken való részvétel és a számítógép használatának egyenlőtlenségei.
 
   Az észak-alföldi fiatalok például érzékelik is kedvezőtlenebb társadalmi-gazdasági helyzetüket, és ez passzivitásukban, kiábrándultságukban is megjelenik - írták. Ezzel szemben a nyugat-dunántúli régió gazdasági adatai az országos átlag felettiek, Székely szerint ezeken a területeken mind a gazdasági, mind a kulturális és a társadalmi tőke szempontjából is kedvezőbb helyzetben vannak a fiatalok. A kutatás rámutatott: országosan itt a legmagasabb a német nyelven beszélő fiatalok aránya, továbbá nagyon magas a már munkaerőpiacon dolgozók száma, akik között, az országos átlaghoz képest, magasabb a bejelentett munkaszerződéssel dolgozók aránya is. A korai munkakezdés és karrierépítés azonban a családalapítás rovására megy: itt a legkisebb a pár- és élettársi kapcsolatban élők aránya, valamint itt vállalnak a legkésőbb (30 éves koruk körül) gyereket a fiatalok. Ezzel együtt a közép-dunántúli férfiak esetében is az első házasságkötés átlagéletkora már 2007 óta 30 év fölé emelkedett, és azóta is folyamatosan emelkedik, de a nőknél is meghaladja a 30 évet.
 
   Az oktatással, nyelvtanulással kapcsolatban figyelemfelkeltő, hogy az észak-magyarországi régióban a megyeszékhelyeken élőknek kisebb része tanul, mint a városokban és községekben élő kortársaik. A kutatók megállapításai szerint ebben a régióban igen nagy különbségek vannak az egyes megyék között. Például míg Borsod-Abaúj-Zemplén megyében 17 százalékponttal, és Nógrád megyében csaknem 40 százalékponttal marad el az idegennyelv-tudással rendelkező fiatalok aránya az országos átlagtól, addig Heves megyében ez az arány országos átlag feletti. Kiderült az is: az Észak-Magyarországon élő fiatalok a legalacsonyabb a „kockázati magatartás”, itt elsöprő mértékben utasítják el a cigarettát, de országosan Nógrád megyében a legalacsonyabb a droghasználat és az alkoholfogyasztás is. Ugyanakkor az iskolázási nehézségek miatt a régió fiataljai egzisztenciális szempontból fokozottan nehéz helyzetben vannak: „a rossz képzettség egyenes következménye, hogy a fiatalok kisebb része dolgozik az országos arányokhoz képest, és nagyobb részük tapasztalja meg a munkanélküliség helyzetét.”
 
Politikai apátia és jobbra húzás
 
  Az már a háromkötetes kutatás tavaly szeptemberi bemutatóján kiderült, összességében nem nagyon érdekli a válaszolókat a politika, ez alól leginkább csak a magukat radikálisnak mondó jobboldali szimpatizánsok jelentenek kivételt. A többiek politikailag semlegesek, középre húznak. A tanulmánykötet egészen lesújtó képet adott a 30 alatti korosztály választási részvételi hajlandóságáról: „a kutatás során megkérdezett fiatalok 30 százaléka nyilatkozott úgy, hogy valószínűleg részt venne a választásokon, míg 19 százalékuk tekinthető biztos szavazónak. A magyar fiatalok 25 százaléka biztosan nem venne részt a szavazásokon, 9 százalékuk valószínűleg nem venne részt, 17 százalékuk bizonytalan a tekintetben, hogy elmenne-e szavazni; vagyis a megkérdezett fiatalok felét (51 százalék) inaktív szavazási hajlandóság jellemzi. Az adatokat a 2008-as ifjúságkutatás eredményeivel összevetve részvételi hajlandóság csökkenését tapaszthatjuk a magyar fiatalok körében: akkor 15 százalékkal több fiatal, a megkérdezettek 34 százaléka nyilatkozott úgy, hogy biztosan részt venne, míg 9 százalékkal kevesebben, 16 százalékuk jelentette ki határozottan, hogy semmiképp sem menne el szavazni.” A „kire szavazna” kérdésre a megkérdezettek 66 százaléka nem is válaszolt érdemben, de a jobboldali túlsúly így is egyértelmű, hiszen a pártszimpátiával rendelkező egyharmad elsősorban a Fidesz (40 százalék) és a Jobbik (29 százalék) bázisát alkotja. A 2012. november–decemberi (tehát az Együtt bejelentkezése és az LMP szakadása előtti) felmérés időpontjában az MSZP-t 17, az LMP-t 11 százalék választotta volna a 30 alattiak közül. A konkrét pártválasztásoknál fontosabb, hogy a demokráciát csak 40 százalék tartotta jobbnak más társadalmi rendszereknél. A közéleti aktivitást általában sem tartják fontosnak, és maguk is passzívak. Elképzeléseik szerint a „jó állampolgár” betartja a törvényeket (80 százalék ért egyet ezzel), viszont nem politizál (utóbbit csak egyharmaduk tartja fontosnak). A fiatalok nosztalgiát éreznek a szüleik elképzelt fiatalkora, magyarán a Kádár-rendszer iránt, leginkább a kiszámíthatóság, biztonság miatt. A politikával szemben a korosztály 2000 óta minden felmérésben egyre elutasítóbb, s 2012-re a korábban relatíve elfogadottabb intézmények bizalmi indexe is negatívba fordult át. A polgármesterek, az Alkotmánybíróság és a köztársasági elnök elutasítása minden korábbinál nagyobb, utóbbit a szerzők részben Schmitt Pál plágiumügyével és az államfői szerep átpolitizáltságával magyarázták. Az általános kiábrándultságot jelzi, hogy a válaszolók még a honvédségben és a rendőrségben bíznak leginkább, legalábbis a többi intézményhez képest.
 
Mások csinálták, mint eddig
 
   A négyévente elvégzett ifjúságkutatásnak ez a negyedik hulláma, a korábbi eredményeket az Ifjúság 2000 (kiadó: Nemzeti Ifjúságkutatási Intézet), Ifjúság 2004 (kiadó: Mobilitás Ifjúságkutató Iroda) és Ifjúság 2008 (kiadó: Szociálpolitikai és Munkaügyi Intézet) jelentésekben publikálták. A korábbi vizsgálatokat még az állami Nemzeti Ifjúságkutató Intézet csinálta, most ez már hivatalosan piaci formában, a Kutatópont révén valósult meg. A 2010-ben alapított Kutatópont a Nézőpont Intézet holdingjához tartozik, 2012 augusztusáig Mráz Ágoston Sámuel vezette, a Fidesz-közeli politológus közvetetten ma is résztulajdonosa a korábban az NFÜ-től és a Szerencsejáték Rt.-től százmilliós nagyságrendű megrendeléseket kapó cégnek. Hogy a mostani ifjúságkutatást ki finanszírozta, nem publikus - mondta tavaly ősszel Székely Levente kutatásvezető az Indexnek. A szociológiai kutatások között mindenesetre ez a legdrágábbak közé tartozik, már csak azért is, mert 2012 szeptemberében és novemberében 8000 15-29 éves fiatalt kérdeztek személyes adatfelvétellel.
 
Forrás: Népszava