Kálváriajárás az öregségi nyugdíjért

Maga a legrégebbi ügyfelem, minden alkalommal kidobja a nevét a gép, amikor bekapcsolom – dohogott az ügyintéző az Országos Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóság (ONYF) Fiumei úti ügyfélszolgálatán. A vele szemben, a pult túloldalán üldögélő Németh Erzsébet szívesen lemondott volna erről a címről – olvasható a Népszabadságban.

  Inkább lenne átlagos nyugdíjas havi fixszel. De erre évek óta hiába vár, kérelmét hol azért utasítják el, mert szerintük nincs meg a szolgálati ideje, hol azért, mert még munkaviszonya van, hol meg túl fiatal.
 
   A kálváriája 2011-ben kezdődött, amikor a barátnője a friss nyugdíjpapírját lobogtatva győzködte, neki is járna a 40 év szolgálati idő után adható nyugdíj. Hipp-hopp megcsinálják – állította. Németh Erzsébet hitte is meg nem is. De a vállalkozói lét bizonytalan, ezért néhány hónap hezitálás után 2012 márciusában beadta kérelmét a nyugdíjfolyósítóhoz. A munkaszerződésekből és igazolásokból álló irathalom már akkor tíz centi vastag volt. Alig egy hónap múlva megjött az első elutasító határozat.
 
   „A főigazgatóság megállapította, hogy a kérelmező jogviszonyaival összesen 33 év és 295 nap szolgálati időt szerzett, ebből a nők kedvezményes öregségi nyugdíjához 32 év 130 nap, amelyből a kereső tevékenység alá eső jogviszonyban a szükséges 32 év helyett 28 év 97 nap szolgálati időt szerzett.” Németh Erzsébet többszörösen nem értette a dolgot. Ha szerintük 33 év szolgálati ideje van, akkor abból hogy nem jön ki a 32, és a végén miért lesz belőle 28? Másrészt 1972 óta megszakítás nélkül dolgozik, hol veszett el a negyvenhez szükséges többi év?
 
  A határozat indoklása nem sok laikus számára érthető magyarázattal szolgált: számsorok, időpontok és kódok. Megfellebbezte a határozatot. Senki sem mondta, hogy új kérelmet nyújtson be, így onnantól két évig csak az eredeti beadvány dátumáig, vagyis 2012 márciusáig számolták a ledolgozott éveit. De minden alkalommal figyelmeztették, csak két hét múlva érdeklődjön, mert annyi idő alatt ér „fel az ügye az osztályra”. A számítógépen. Az idő előrehaladtával egyre több igazolást nyújtott be, bizonyítandó jogosultságát.
 
   De az ügyintézők mindig másként számoltak: ha a középiskolai évek nyári gyakorlatának heteit beszámították, akkor bizonyos munkahelyeket nem. Fizetési, bérelszámolási jegyzéket kértek tőle 20-30-40 évre visszamenőleg. Még tanúmeghallgatással egybekötött bizonyítást is rendeztek, ahol a munkakönyvi bejegyzés ellenére arról faggatták a régi kollégáit, hogy valóban ott dolgozott-e, és vajon mennyit keresett. Az idő egy részét végül igazoltnak vették, de összességében elutasították. Újra fellebbezett, újraszámolták és újra elutasították.
 
   Tavaly nyáron már a sorszámkiadónál fennakadt. Milyen ügyben? Öregségi nyugdíj. Mikor született? 1953. Nem jogosult. Mégis bejutott, a régi ügyintézője viszont éppen szabadságon volt. A helyettesítő pár nap múlva csodálkozva mondta a telefonban: maga már egy éve nyugdíjas lehetne!
 
  Erzsébet még jobban elcsodálkozott, elvégre a nyugdíjfolyósító szerint nincs meg a 40 éve. Az ügyintéző ellenben azt mondta, hogy már 42 éve is megvan, de jobban járna, ha a korhatár előtti nyugdíjért folyamodna. Így azt kérte. Elutasították megint. Ezúttal nem az éveivel volt baj, hanem a munkaviszonyával.
 
  Mint később értésére adták, ezt az ellátást csak azok kaphatják, akik nem dolgoznak. Ő pedig beltagja a családi bt.-nek. Több tízezer forintos ügyvédi jogdíjért kültaggá avanzsált. Az ONYF most az adóhatóság igazolására vár, hogy valóban sehová sincs bejelentve. Korábban hónapokig vártak a NAV azon igazolására, amely azt bizonyította, hogy megfizették utána a járulékokat, és be van jelentve. Közben megpróbált telefonon érdeklődni az ügye felől. Szépen bele is kezdett a mondókájába.
 
  A túlfélen hallgatták egy darabig, majd azt válaszolták: ma csütörtök van. Tessék? Csak hétfőn és szerdán adhatunk felvilágosítást. Különben se telefonálgasson ilyen gyakran, ne legyen ilyen türelmetlen, majd kiküldjük a határozatot, ha eljön az ideje.
 
Forrás: Népszabadság