Évszázados harcot vívtak a munkások

Évszázados harcot vívtak a munkások a napi 16 órás munkaidő, a sokszor embertelen körülmények ellen. Sztrájkok, tüntetések halottak, de sikerült. Ezt ünnepeljük ma - akár Munkás Szent Józseffel, a munkások védőszentjével – írja a hir24.hu.
 
  A munkások érdekében először egy gyártulajdonos emelt szót. Robert Owen 1817-ben fogalmazta meg és tette közzé a "munkások követelését", többek között a közismert nyolc óra munka, nyolc óra pihenés, nyolc óra pihenés. A rendes munkaidő akkoriban 10-16 óra volt. Tüntetések, sztrájkok indultak, de törvényi szabályozás híján a hangadókat gyorsan kirúgták, eltávolították.

Vérontás május elsején
 
  A gyerekek és nők munkaidejét 1847-ben 10 órában maximalizálták Nagy-Britanniában és gyarmatain, az előrelépést csak a munkások szervezett fellépése hozta meg. Melbourne-ben kőművesek és építőmunkások vonultak utcára nyolc órás munkaidőt követelve 1856 áprilisában. Sikerrel jártak, és a fizetésük sem lett "arányosan" kevesebb.
 
  Chicagói szakszervezetek ugyancsak a nyolcórás munkaidőért szerveztek sztrájkot 1886. május 1-jén. Napokig tartó tüntetések folytak, a munkások közé keveredett anarchisták bombát dobtak a rendőrök közé, akik a tömegbe lőttek. Ez volt a haymarketi zavargás, hét rendőr és négy tüntető vesztette életét. A Párizsban megalakult II. internacionálé a tüntetések negyedik évfordulójára, 1890. május 1-jére szervezett országszerte felvonulásokat a nyolc órás munkaidőért és a nemzetközi szolidaritás kifejezéséért.
 
  Az Egyesült Államokban 1891-ben május elsejét a „munkásosztály nemzetközi összefogásának harcos ünnepévé" nyilvánították. Először 1904-ben hirdették meg: „a Föld összes országában kötelező minden munkás-proletár szervezetnek május elsején felfüggeszteni a munkát mindenhol, ahol az a munkások testi épségének veszélyeztetése nélkül csak lehetséges". Később a szocialista és munkásmozgalmak térnyerésével a XX. század második felére világszerte nemzeti ünneppé, munkaszüneti nappá nőtte ki magát.

A munkások védőszentje
 
  Ünnepel a katolikus egyház is, XII. Piusz pápa 1955. május elsején rendelte el Munkás Szent József ünnepét. József, Jézus nevelőapja és Mária jegyese és hitvese Dávid családjából származott. Foglalkozására nézve ács volt, szegény ember. Üdvtörténeti szerepe az volt, hogy jogi biztonságot és oltalmat nyújtott a Megváltó szűz Anyjának és Isten megtestesült Fiának. Az evangéliumok nem idéznek tőle, és Jézus 12 éves korától kezdve többé nem is említik.
 
   Józsefet védőszentjüknek tekintik az ácsok, asztalosok, erdészek, famunkások, favágók, bognárok, koporsókészítők, kádárok, tímárok, valamint a jegyesek, ifjú házasok, családok, árvák, haldoklók. Segítségét kérik házépítéskor, kísértésben, hirtelen halál, reménytelen ügyek, szembetegségek esetén. A 1XIX. századtól a papnövendékek és a szerzetesek, a XX. század közepétől pedig a munkásság védőszentje.
 
  A kaposvári ácsok József ünnepén végezték húsvéti gyónásukat, a vasvári iparosok a domonkos templom József-képe gyertyát gyújtottak, misét mondattak, fölajánlást tettek. Kisteleki hiedelem szerint, ha valaki József napján böjtöl elhunyt vérrokona lelki üdvéért, az azonnal megszabadul, és még aznap jelt ad. Enni nem szabad, csak vizet inni, és szüntelenül imádkozni.

Forrás: hir24.hu