Ausztriában és itthon is dolgozott? Így kell bevallania jövedelmét

Ha valaki Ausztriában adómentes jövedelmet szerzett tavaly, de itthon is dolgozott, hogyan kell bevallania a jövedelmét? Az adozona.hu olvasói kérdésére Lepsényi Mária adószakértőnk válaszolt.

  A kérdés részletesen a következő volt: „Egy magyar munkavállaló 2014-ben Magyarországon és Ausztriában is dolgozott, Magyarországon 183 napot meghaladóan. Ha a kinti keresete adómentes Ausztriában, akkor azt a magyar bevallásában hogyan kell szerepeltetni? Itthon kell utána adót fizetni?”

  A kérdésből nem állapítható meg, hogy a magánszemélynek Ausztriában új munkáltatója lett, vagy ugyanaz a munkáltató bízta meg a kinti munkára – szögezte le elöljáróban szakértőnk.

  Az Ausztriával megkötött kettős adóztatást elkerülő egyezményről az 1976. évi 2. törvényerejű rendelet rendelkezik. A kettős adóztatást kizáró egyezményeink zöme (például az Ausztriával kötött egyezményünk) lehetőséget ad a külföldön adóztatható jövedelmek belföldön történő figyelembe vételére. A hatályos szabályozás szerint ennek mindössze annyiban van jelentősége, hogy azt a külföldön adóztatható, hazánkban az adó alól mentesített jövedelmet, amely egyébként az összevont adóalap része lenne, tájékoztató adatként szerepeltetni kell az adóbevallásban a 1453-B-lap 50. sorában, de adózni nem kell utána. Ha a magánszemély csak olyan jövedelmet szerzett az adóévben, amelyet tájékoztató adatként kellene feltüntetnie, úgy csak ezért adóbevallás benyújtására nem köteles.

  Az egyezmény 15. cikke rendelkezik a nem önálló munkáról. A nem önálló munkából származó jövedelembe beletartoznak a munkaviszonyból származó jövedelmek, így a bér, a fizetés és más hasonló térítés, továbbá ide tartoznak egyes esetekben a megbízási szerződésen alapuló jogviszonyra tekintettel megszerzett jövedelmek is. A nem önálló munkából származó jövedelmek adóztatása az általános szabály szerint a két szerződő állam közül abban történik, ahol a magánszemély illetőséggel bír, kivéve, ha a munkát a másik államban végzi.

   Kivételesen visszafordulhat az adóztatás joga az illetőség szerinti államba – dacára a másik államban történő munkavégzésnek –, ha a következő három feltétel együttesen megvalósul:

1. a magánszemély az adóévben összesen nem tölt 183 napnál többet a másik államban. A 183 napos időszak kiszámítására a „fizikai jelenlét napjainak” a módszere szolgál és az adóhatóság is ennek bizonyítását kívánja meg;
2. a díjazást fizető munkáltató nem lehet belföldi illetőségű abban az államban, ahol a munkavégzés történik;
3. amennyiben a munkavégzés államában a munkáltató telephellyel rendelkezik, akkor a mentesítés csak azzal a feltétellel érvényes, hogy a díjazás ne az adott államban lévő telephely terhére történjen.

  A magánszemélynek a magyarországi munkavégzésére tekintettel megszerzett jövedelme után Magyarországon kell adóznia. Amennyiben Ausztriában is dolgozott, de például osztrák munkáltatója volt, akkor az Ausztriában megszerzett jövedelmét – függetlenül attól, hogy az ott adómentes – csak tájékoztató adatként kell bevallania az ’53-as bevallásban. Ebben az esetben ugyanis a 183 napnak nincs jelentősége.

Forrás: adozona.hu