A nyugdíjon kívül más szociális pénzügyi juttatás nem őrzi meg a reálértékét

A társadalmi juttatások GDP-arányos csökkentésével szeretné elérni a kormány, hogy csökkenjen az újraelosztási ráta, amely a legmagasabb a régiós mezőnyben. Vélhetően a nyugdíjakon kívül más szociális pénzügyi juttatás nem nagyon fogja megőrizni reálértékét a következő években – írja a Világgazdaság.

  Úgy tűnik, hogy a kormány elindulna a „kisebb állam” irányába – legalábbis erre utal a napokban Brüsszelbe elküldött konvergenciaprogram. E szerint az EU-transzferek nélküli összes bevétel a 2015-ös 43,3 százalékról 2018-ra 40,6-ra csökkenne a GDP arányában, a teljes kiadás pedig ennél is nagyobb mértékben, 45,7 százalékról 42,2-re mérséklődne. A kiadások 3,5 százalékpontos mérséklődésének nagy részét fedezné, hogy a kormány a társadalmi juttatásokat nem emelné, így az összeg GDP-arányos értéke az évek során jelentősen csökken. A kiadások mérséklődését a kamatkiadások csökkenése is támogathatja azonban a gazdasági minisztérium szerint.
 
 
  Kondrát Zsolt , az MKB Bank vezető közgazdásza arra hívta fel a figyelmet, hogy korábban Magyarországnak nem sikerült érdemben csökkentenie a költségvetési kiadási szintjét, amely gyakorlatilag két évtizede a GDP 50 százaléka körül ingadozik. „A társadalmi juttatások esetében sem nyilvánvaló a megcélzott csökkentés végrehajthatósága, a nyugdíjak reálértékben nőttek az elmúlt években” – fejtette ki a szakértő. Nem valószínű, hogy a jövőben az öregségi nyugdíjakon spórolna a kormány, a konvergenciaprogram szerint a nyugdíjakat az infláció növekedésével párhuzamosan emelik a következő években, így a nyugdíjak megőrzik a reálértéküket. Más transzferek nominálértékének befagyasztását azonban vélhetően nem oldják fel, vagyis a nyugdíjakon kívül egyéb juttatások minden bizonnyal nem fogják megőrizni reálértéküket a következő években.
 
  A konvergenciaprogram alapján a pénzbeni társadalmi juttatások a GDP 13,3 százalékáról 11,9-re csökkennek 2018-ig. Ebbe a körbe tartoznak a közlekedési és a lakástámogatások, de a gyermekek után járó juttatások – például a családi pótlék –, és a szociális segély is. A 2015-ös költségvetés indoklása szerint a következő években utóbbiakra összesen 421 milliárdot költene a kormány (a családok támogatását a gyermekkedvezmény bővítése jelenti). Mindemellett a következő három esztendőben a lakás- és a közlekedési támogatások kerete se emelkedne.
 
  Az NGM azzal számol, hogy a társadalmi juttatások azért esnek vissza a GDP százalékában, mert nominálisan csak kismértékben változnak – vagyis nem igazán emelik a támogatások, a segélyek és az ellátások összegét. Az infláció azonban csak idén marad nulla százalék, jövőre már 1,6, azt követően pedig 2,5 százalék lesz a pénzromlás üteme a kabinet szerint. A tervezési időszak végére, 2018-ra 3 százalékos inflációval számol a gazdasági tárca, vagyis a juttatások meredeken veszíthetnek reálértékükből. A program makrogazdasági előrejelzésének részletei alapján látszik, hogy a GDP-bővüléshez az idei 0,3 százalékpontos hozzájárulás után a következő években nem segítik a kibocsátás bővülését a természetbeni társadalmi juttatások. (A GDP közel 3 százalékkal fog nőni az NGM szerint minden évben 2018-ig.)
 
  „A csökkenő centralizációs ráta mellett a kiadások erőteljesebb visszafogása révén érhetők el a hiánycélok. Az egyenleg javulását segíti az alacsonyabb kamatkiadás is, de az újraelosztási ráta csökkenéséhez legnagyobb arányban a társadalmi juttatások járulhatnak hozzá” – olvasható a konvergenciaprogramban. Így 2018 végére a teljes kiadás (EU-transzferekkel együtt számolva) a GDP 49,1 százalékáról 44,1-re csökken.
Kondrát Zsolt mégis úgy véli, hogy a családtámogatásoknál nem várható jelentős csökkenés, míg a szociális támogatások visszavágását részben ellensúlyozza a közmunkaprogram növekvő költsége. Vélhetően erre alapozva a kormány nem is akar túl sokat a munkanélküliek ellátására költeni: most a GDP 0,2 százalékát fordítja erre a kormány, 2018-ra azonban már csak 0,1 százalékot.
 
  Más területeken is nehéz lesz megtakarítani. Kondrát szerint a lakástámogatások inkább nőhetnek, és várhatóan az oktatásra és az egészségügyre is többet kell költeni a jelenleginél. Igaz, a konvergenciaprogram alapján arra nem nagyon lehet számítani, hogy ezek a kiadások érdemben növekednének a GDP-hez képest. A konvergenciaprogram annyit ír, hogy a „családi és szociális támogatásokat továbbra is alapvetően az igénybevevők számának alakulása determinálja, a lakáscélú kamattámogatásokat mérsékli a hozamok változása és a kifutó hitelek miatti állománycsökkenés”.

Feladatokat kaptak az önkormányzatok

  Idén márciusától jelentősen átalakult Magyarországon a segélyezés rendszere, amelynek finanszírozásában sokkal nagyobb anyagi teher hárul az önkormányzatokra. Jelenleg 261 olyan város van, amelyben a kormány által meghúzott határ, 32 ezer forint/fő fölött van a helyi iparűzési adó-bevétel, ezek a települések már most sem kapnak kiegészítő támogatást a segélykiadások kompenzálására. A konvergenciaprogram szerint a „helyi önkormányzatok felelőssége növekszik a helyi közösség szociális biztonságának erősítésében, a szociális segélyek biztosításában”.
Még januárban egy háttérbeszélgetésen Czibere Károly, szociális államtitkár utalt arra, hogy a részben-egészében a településekre áthárított segélyezés mellett a jövőben várhatóan a közszolgáltatások és a közösségi közlekedés finanszírozásában is sokkal nagyobb szerepet kell vállalniuk az önkormányzatoknak. Ez azonban csak úgy lehetséges, ha növelik a helyi bevételeket. Ennek érdekében bővítette ki ez évtől a települések adókivetési lehetőségét, amelyekkel kapcsolatban a képviselőtestületi kreativitásnak csak a jogi és hatósági kontrollmechanizmusok szabhatnak határt.
 
Forrás: Világgazdaság