Pedagógusok az etikai kódexről

Van, aki szenvedélybetegségéről vall pedagógusok zárt Facebook-csoportjában, valaki kijelenti, hogy a Nemzeti Pedagógus Kar által előírni kívánt dress code csak gumicsont, de találunk olyat is, aki beismeri: ő bizony nem átall tornacipőben tanítani Babitsot. Sőt, olyan tanár is jelentkezett, aki töredelmesen bevallja, hogy olykor kételkedik, amivel nem felel meg a szilárd értékrend etikai követelményének – írja a HVG.

  Miután a minap kikerült a Nemzeti Pedagógus Kar honlapjára a pedagógusok etikai kódexének végleges tervezete, amit októberig lehet véleményezni, megmozdult a pedagógustársadalom.
 
„Néha ordítva röhögök”
 
  A legnagyobb vihart a tanárok ruházatára vonatkozó passzusok kavarták, a tervezet szerint ugyanis a pedagógus „külső megjelenésével is kifejezi hivatása rangját”. Az etikai kódex passzusa persze nem azt jelenti, hogy aki rövid szoknyában megy tanítani, feltétlenül ki is lesz rúgva, de a pedagógusok egy része nem veszi jó néven, ha az állam ilyen szinten szeretné megszabni, mit tanácsos tennie, illetve mit nem.
 
  A pedagógusok a Hívatlanul nevű zárt Facebook-csoportban meg is kezdték a coming-outolást.
 
 „Ha úgy érzem, jól áll, hordok miniszoknyát. Egyébként nem, így asszem nem rombolok közízlést. Május táján nem átallok térdnadrágban tanítani, néhanapján ujjatlan, lenge ruhában tartok ének órát. Botrányosakat. Mindenféle youtube-videót mutogatok a kiskorúaknak, ami ugye ellenjavallt” – kezdte meg a gyónást egy pedagógus.
 
  És nem áll meg itt: „Nyáron céda módjára fürdőruhára vetkezem, hallgatok Rammsteint, Prodigyt, Queent, Culture Clubot, George Michaelt, Gloria Gaynort, ABBA-t és sorolhatnám”. A pedagógus a méltóságteljes viselkedés alapszabályát is áthágja „néha ordítva röhögök azokkal, akik a szívemnek kedvesek”. Majd levonja a tanulságot: „Ragaszkodom a joghoz, hogy mit viselhetek és mit mondhatok.”
 
„Megmarad térdnadrágos, pólós vagánynak”
 
  Erre aztán beindult a verkli, a bejegyzés alatt egyre sorjáznak a vallomások. Ott vannak például azok, akik már „magukévá is tették” a dokumentum szellemiségét, és szakmai plénum előtt vallják be szenvedélybetegségüket (ahogy az etikai kódex fogalmaz: „a pedagógus gondosan kerüli a szenvedélybetegségek kialakulását, ennek veszélye esetén azonnal megfelelő segítséget kér”). „Én pl. szenvedélyesen szeretem Ottlikot, és nem akarok kigyógyulni belőle”. Van, aki szülőként szól hozzá: „remélem, az 55 éves tanítónénink is megmarad térdnadrágos, pólós vagánynak”.
 
 Jönnek ellenvélemények is, egyik szerint a dresszkód csak gumicsont: „Az iskola munkahely, mint ahogy egy bank is az. Mint ahogy az Országház is az. Miért ne lehetne megszabni azt, hogy térdig érő szoknyát hordunk? Ha nem tetszik, lehet mást csinálni. Az öltözködés örök liberális probléma. Tévesen azt gondoljuk, hogy ha kosztümöt kell hordanunk, elnyomják a kreativitásunkat. (...) Az a fontos, mi van az osztályteremben! A szellemi függetlenségünkbe való belepiszkálás szerintem sokkal nagyobb baj!”
 
  Valaki erre azt válaszolja „Ez az etikai kódex már a túlszabályozásról szól”. Egy nyugdíjas pedagógus is színt vallott: „Én pl. az egész pályámat tornacipőben töltöttem. Sőt! Tavaly nyuggerként helyettesítettem egy tartósan beteg kollégát, s nem átallottam ilyen öregen továbbra is tornacipőben tanítani Adyt, Babitsot, Szabó Lőrincet, Örkényt, Pilinszkyt, sőt Sütő Andrást és Déry Tibort is.”
 
Szilárd jellem vs. kétkedés
 
  Az Osztályfőnökök Országos Szakmai Egyesületének honlapján a magyar-német szakos Sulyok Blanka pontról pontra veszi a kódex előírásait, és azt, hogy volt képtelen megfelelni ezeknek. „Egyszer felvettem egy ruhát, ami a barátom szerint csinos, de a nagymamám úgy véli, lehetne hosszabb.”

  A kódex előírja: a pedagógus „szilárd világnézeti meggyőződéssel rendelkezik”. Sulyok ezt így kommentálja: „Virág elvtárs, nem vagyon én ehhez elég képzett, ideológiailag. Az mondjuk nem derül ki, számít-e, mi az a világnézet, vagy mindegy, csak kössön, mint a beton. A kételkedés, a vívódás, a bizonytalanság bizony a jellemtelen gyengék sajátja. Még a végén a tanulók azt hinnék, időnként nem árt felülbírálni saját, megkérdőjelezhetetlennek hitt elveinket.”
 
  Vagy itt van az a passzus, amely szerint: a pedagógus „tekintéllyel rendelkezik, melynek alapja a szilárd jellem és a magas szintű szakmai felkészültség”.
 
  Erre Sulyok: „Te jó ég, mennyi időt elpazaroltam tudománytalan (és főleg elvtelen) pszichológusok könyveire, akik mindenütt azt taglalják (kutatásokkal, statisztikákkal 'alátámasztva', na persze), hogy erre a generációra már nem lehet 'tekintély-elvűen' hatni. Partnerség, játék, projektek, liberális handabanda. Dobom is ki a kukába az összeset, nehogy megint kísértésbe essek.”

  Olvassa el interjúnkat Sulyok Blanka magyar-német szakos tanárral, aki aztán tényleg nem vádolható konformizmussal. Az asztalosnak készülő diákokban a szokatlan érdeklődést az irodalom iránt tanárnőjük egyedi módszerei keltették fel, aki az órákon éppúgy felhasználja a kortárs írók verseit, mint a rap vagy slam poetry-előadók szövegeit. Nem tilos az órákon az okostelefonok nyomogatása sem.

Forrás: HVG