Tömegek morzsolódnak le a középrétegekből

 Rohamosan bővül a globális középosztályba tartozók létszáma, a legnagyobb tömegek a feltörekvő államokban emelkednek ki a szegénységből. A fejlett államokban ugyanakkor ezzel párhuzamosan tömegek morzsolódnak le a középrétegekből – Magyarországon is ez a helyzet –, a jövedelmi egyenlőtlenségek növekedésére pedig szakmai szervezetek egyre-másra hívják fel a figyelmet. Az átalakuló globális középosztály a fogyasztásra és a világgazdaság szerkezetére is komoly hatással lehet – írja a HVG.
 
   Talán soha nem történt ilyen az emberiség történetében: az utóbbi évtizedek gazdasági növekedése következtében százmilliók emelkedtek ki a szegények sorából. Ez pedig azt is eredményezi, hogy egyre többen csatlakoznak a szélesen vett középosztály rétegeihez.
 
   A globális középosztály becslések szerint ma körülbelül 2 milliárd főt számlál, ez a szám pedig 2030-ra 4,9 milliárd főre nőhet. Indiaiak és kínaiak százmilliói középosztályosodnak, ez pedig komoly hatással van a világgazdaságra és a fejlett világ országaira is – ahol eddig a középosztálynak tekintett tömegek többsége (50 százalékuk) élt.
 
Alapjaiban formálhatja át a világgazdaságot
 
   Könnyen lehet, hogy 15 év múlva a nagy gyártók már nem az európai polgárnak igyekeznek majd eladni tévéjüket, autójukat, müzlijüket, hanem elsősorban az indonéz vagy kínai középosztálybelieknek, a reklámokban sem európaiak promotálják majd a termékeket. 2030-ra ugyanis a globális középosztály 66 százaléka ázsiai lesz majd az OECD előrejelzése szerint. Jelenleg 150 millió kínai keres napi 10 és 100 dollár között, ez a szám egy évtizeden belül 500 millióra ugorhat fel az EY szerint. Ezzel pedig már minden bizonnyal lenyomják majd az észak-amerikai középosztályt, amely jelenleg körülbelül 340 millió főt számlál. A cégek, üzletemberek számára így már más lesz a fókusz: az már ma is látszik, hogy a nagy autógyártók például egyre inkább Kínára támaszkodnak üzletük növelése érdekében.
 
    A feltörekvő államok erősödő középosztályának az igényei is a nyugati középosztályéhoz kezdenek felzárkózni majd, ez pedig így nagyobb fogyasztást eredményez, amihez viszont több energiára, élelemre, nyersanyagra lesz szükség. Az emelkedő igények kielégítésére az állami ellátórendszereket is fejleszteni kell majd, melyek most egyes feltörekvő államokban még komoly kívánnivalót hagynak maguk után. A középosztály tagjai a tankönyvek szerint öntudatosak és megragadják az eszközöket arra, hogy kikényszerítsék az általuk kívánt változásokat, így az államok középtávon nem odázhatják el e rendszerek fejlesztését.
 
   A középosztályok izmosodásával megindulhat egy szellemi és anyagi tőkefelhalmozás is, a jelenleg beruházás- és exportvezérelt feltörekvő gazdaságok egyre inkább a belső fogyasztásra alapozhatják a gazdasági bővülést. A tőkefelhalmozás a helyi cégek megerősítésében is komoly szerepet játszhat: már ma is rengeteg példa van arra, hogy például indiai vagy kínai vállalatok szorult helyzetben lévő nyugati cégekbe vásárolják be magukat, a jövőben ugyanakkor ez nagyobb lendületet kaphat. Vagy maguk a kínai, indiai márkák törnek be az amerikai, európai piacokra, erre is vannak már komoly példák. Az igazán értékes és nyereséges vállalatok pedig azok lehetnek, amelyek az új, hatalmas tömegű középosztályok igényeit szolgálják ki.
 
Kínában bővül, az Egyesült Államokban szűkül
 
   Érdekes módon, míg a feltörekvő államokban bővül(t) a középosztály, legalábbis annak alsó rétegei mindenképpen, addig a fejlett államokban, ahol a világ fogyasztó középrétegeinek többsége él, szűkülni kezdett ez a csoport. A fogyasztás Mekkájának tartott Egyesült Államokban különösen látványos a középrétegek lecsúszása: a harmadik amerikai jövedelmi ötöd keresete 2010 és 2012 közöttlátványosan romlott, miközben a felső 20 százaléké jelentősen javult. Emellett a legszegényebb 20 százalék helyzete sem lett annyival rosszabb, mint a harmadik jövedelmi ötödé, vagyis a legnagyobb érvágást a középosztályba tartozók voltak kénytelenek elszenvedni.
 
   Mindeközben az amerikaiak egyre kisebb hányada keresi meg az ország mediánjövedelmének kétharmada és kétszerese közötti összeget, és az amerikaiaknak egyre kisebb aránya van jelen a részvénypiacokon is, vagyis kevesebb kézben koncentrálódnak a cégek. Állami élelmiszer-támogatásban pedig már nemcsak a városokban, hanem a külvárosokban is egyre többen részesülnek (az USA-ban a tehetősebbek korábban a külvárosokba költöztek ki). Személyes percepció területén isromlás látható, az öt évvel ezelőtti 53 százalékhoz képest az amerikaiaknak csak 44 százaléka tartja már magát középosztálybelinek.
 
   Európában sem áll jól a helyzet, az öreg kontinenst a 2008-ban kezdődő válság szociális és gazdasági szempontból jelentősen hazavágta: több millió ember veszítette el munkahelyét, az elszabaduló munkanélküliség pedig tömegeket fosztott meg középosztálybeli életszínvonaluktól.
 
Lehetnek még azonban durva bukkanók
 
   Bár a becslések szerint több mint duplájára fog emelkedni a globális középosztály létszáma, komoly kockázatok vannak azzal kapcsolatban, hogy mennyi ember is fog felemelkedni a szegények közül. Ennek oka döntő részben pedig a feltörekvő államok gazdasági növekedésének lassulása, és a jövedelmi egyenlőtlenségek növekedése. A Nemzetközi Valutaalap (IMF) és a Világbank is arra figyelmeztet, hogy a következő években az utóbbi évek gazdasági motorját adó országokban – Kína, India, Brazília például – lényegesen alacsonyabb, akár 2-2,5 százalékkal kisebb GDP-bővülés jöhet, mint a 2008 előtti időszakban.
 
   Mindehhez hozzá kell tenni, hogy a Financial Times elemzése szerint mintegy 2,8 milliárd olyan ember van a Földön, akik napi 2-10 dollár között keresnek – egyes intézmények napi 2, mások 10 dollár felett húzzák meg a középosztály határát, de van, amelyik a 10-100 dollár napi bevétellel rendelkezőket teszi ide (a magyar népesség jelentős része például ebből a kategóriából bizony kipottyanna) –, ezen belül napi 2-3 dollár között pedig 952 millióan keresnek. Vagyis a középosztályosodás még nem jelent automatikusan masszív jólétet. Utóbbi kategória például igen sérülékeny, itt vékony a határ, mely a lecsúszástól elválasztja ezt a réteget.
 
   Érdekesség, hogy különösen azokban az országokban figyelhető meg erős összefüggés a GDP növekedése és a szegénysége csökkentése között, ahol ez a legnagyobb tömegeket érintette: ilyen például Kína, Indonézia, India. További gond még az is, hogy az utóbbi években egyes nagy feltörekvő államokban nem változott a szegénységi küszöb felett élők aránya. A nagy feltörekvő államok visszafogottabb gazdasági növekedése így azt is jelenti, hogy kisebb arányban csökken a szegények aránya, mint az elmúlt évtized folyamán bármikor: a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) adatai szerint tavaly csak mintegy 2,7 százalékkal csökkent az extrém szegénységben élők száma és a következő években is maradhat ez a tendencia.
 
Hol vagyunk mi, magyarok?
 
   A hvg.hu magyar középosztályról szóló cikksorozatában már foglalkozott azzal, hogy például régiós szinten hol áll a magyar középosztály. Az nem újdonság, hogy a közép-európai országok jobban állnak, mint mi, ám a jövedelmek polarizálódása Magyarországon szembeötlő, csakúgy, mint a szegénység, illetve a társadalmi kirekesztettség által veszélyeztetettek arányának megugrása is az utóbbi években.
 
   Magyarországon ráadásul tulajdonképpen a legfelső jövedelmi tized keresi meg az átlagbért, a magyar háztartások mediánjövedelme pedig az Eurostat statisztikái szerint az egyik legalacsonyabb az EU-ban, vagyis a magyarok fele az uniós szintet nézve szinte csak tengődik (nálunk alacsonyabb mutatót csak négy ország produkált 2012-ben, még az új uniós tagállamok átlagától is elmaradunk). Az ország gazdasági teljesítménye az utóbbi években nem mutatott kimagasló teljesítményt, 2006 óta szinte alig volt növekedés, így nem is csoda, hogy a középső jövedelmi rétegek helyzete nem tudott javulni, sőt a válság következtében a stagnálás leszakadásba fordult át.
 
Forrás: HVG