Kocsis László: sikeres éhségsztrájk 14 kilónyi veszteséggel

 Kocsis László Szunyog táncművész-koreográfus 22 napos éhségsztrájkja alatt 14 kilogrammot veszített a testsúlyából, vérnyomása vészesen leesett, ezért nagypénteken be kellett fejeznie volt munkahelye, a Staatstheater Darmstadt előtt az egyszemélyes tiltakozó akciót. Úgy érzi, elérte a célját – írja a delmagyar.hu.
 
Kocsis László Szunyog, a Szegedi Kortárs Balett társulatának volt tagja 22 napig éhségsztrájkolt korábbi munkahelye, a Staatstheater Darmstadt előtt a színházban tapasztalt jogsértések, visszaélések miatt.

   – Múlt csütörtökön volt egy megbeszélésem a színházzal, amelyre eljött a 16 ezer 500 ausztriai és németországi művészt tömörítő szervezet, az Art But Fair vezetője, Johannes Maria Schatz is, hogy közvetítsen. Ő javasolta, a minisztérium biztosítson egy keretet arra, hogy kidolgozzunk egy korrekt javaslatot a táncművészek egészségének preventív védelme érdekében. Felkértek, hogy a neves mezzoszoprán, Elisabeth Kulman mellett legyek én is a művészek jogaiért küzdő Art But Fair táncművészek érdekében dolgozó nagykövete. Másnap, nagypénteken délben abbahagytam az éhségsztrájkot, mert kimerült a szervezetem. 14 kilót fogytam, a vérnyomásom 81/51-re zuhant. Nem engedhettem meg magamnak, hogy kórházba kerüljek, mert akkor megvádolhattak volna, hogy szándékosan ártani akarok magamnak. Öngyilkossági kísérletként állíthatták volna be az éhségsztrájkomat, így pszichiátriai kezelésre utalhattak volna. Ez lett volna a legjobb hír a színház vezetőinek, akik ellen demonstráltam. Rám foghatták volna, hogy nem vagyok beszámítható. Szerettem volna ezt elkerülni, ezért fejeztem be – mesélte Szunyog, aki az éhségsztrájk utáni napot viselte a legnehezebben. Minden fáradtság akkor jött ki rajta. – Három héten át éltem a színház előtt, éjszakánként 3 óránál nem tudtam többet aludni. Hiába voltam jól felöltözve, nagyon hideg volt, az egyik éjszaka mínusz 1 fok alá süllyedt a hőmérséklet. Sokkal nehezebb volt, mintha valaki otthon „böjtöl" ennyi időn át. Megterhelt annak ellenére is, hogy nagyon jó egészségi állapotban vagyok. Úgy érzem, sikerült kiállnom az igazamért. Az Art But Fair felkérését roppant megtisztelőnek érzem. Próbálunk egy olyan protokollt kialakítani a táncművészek számára, ami megakadályozza, hogy kihasználják őket. Megkaptam a darmstadti színháztól egy olyan fontos dokumentumot is, ami segíthet, ha úgy döntenék, pert indítok ellenük – fogalmaz Szunyog. A táncművész óvatosan tér vissza a normál életvitelhez. A hosszú önsanyargatás után először csak egy almát fogyaszthatott el.

   – Ilyen hosszú éhezés után szigorú protokoll szerint, csak nagyon lassan lehet újra elkezdeni az étkezést. Ebben kapok segítséget olyan szakembertől, aki alaposan ismeri ennek a szakirodalmát. Vasárnap már tudtam sétálni a barátaimmal az erdőben, remélem, minél hamarabb visszatér a régi erőm. A 14 kiló mínusz sok ilyen rövid idő alatt, megviseli a szervezetet. A színház vezetésével továbbra sincs túl jó kapcsolatom, érzelmi zsarolásként élem meg, hogy azt mondták: ha bármilyen pénzügyi követeléssel élnék velük szemben, akkor azt a színház dolgozóitól kellene elvenniük. Ez olyan demagóg duma, ami nálunk a kommunizmusban volt jellemző. A művészeti intézmények Németországban is a lejtőn vannak, de vannak olyan fontos dolgok, amelyekhez nem kell pénz, csak megfelelő hozzáállás.

Forrás: delmagyar.hu