Kerekíthető-e a munkaidő?

Egy munkáltatónál 30 percre kerekítve vonnak le a munkavállaló teljesített napi munkaidejéből, ha elkésik, vagy hamarabb hagyja el a munkahelyét. Szabályos ez az eljárás? Lehet-e kerekíteni a munkaidő elszámolásánál? – olvasható a munkajog.hu oldalán.

   A Munka Törvénykönyve (Mt.) alapján a munkáltató – többek között – köteles nyilvántartani a munkavállalók rendes és rendkívüli munkaidejével kapcsolatos adatokat. E nyilvántartásból naprakészen megállapítható kell lennie a beosztott, valamint a teljesített rendes és rendkívüli munka kezdő és befejező időpontjának is. Így minden nap rögzíteni kell, hogy a munkavállaló pontosan milyen időtartamban végzett munkát.
 
   A nyilvántartás és elszámolás mértékegységére az Mt. nem ad eligazítást. Ugyanakkor nincs mód a munkavállalót hátrányosan érintő kerekítés alkalmazására, a munkavégzés pontos időtartamát kell rögzíteni. Ilyen módon az egy órát el nem érő, percekben kifejezhető munkavégzést is nyilván kell tartani, majd a bérfizetésnél kerekítés nélkül elszámolni. Nincs ugyanis olyan szabály, ami felhatalmazna arra, hogy a munkavállaló tényleges teljesítésétől a munkavállaló hátrányára eltérve fizessen bért a munkáltató. Hasonló szankció csak – kollektív szerződés, ennek hiányában munkaszerződés felhatalmazása alapján alkalmazott – fegyelmi büntetésként képzelhető el, miszerint késés esetén a munkáltató félórányi bérnek megfelelő pénzbüntetést alkalmaz.
 
   Hangsúlyozom, hogy a munkáltató nem hivatkozhat arra, hogy az általa rendszeresített elektronikus beléptető és/vagy munkaidő-elszámoló rendszer legkisebb egységként csak fél órát tud kezelni. A programokat kell ugyanis a jogszabályokhoz igazítani, nem pedig fordítva.
 
   Nincs akadálya viszont a munkavállalóra kedvező kerekítéseknek, a munkavállalóra javára történő eltérés ugyanis megengedett. Hasonló szabályt az Mt. is alkalmaz a felmentési idő és szabadság (betegszabadság) számításánál, amikor is a töredéknapokat egész napként kell figyelembe venni. Sokszor ésszerű is valamilyen kerekítési szabály alkalmazása, hiszen ez jelentősen egyszerűsítheti az adminisztrációt.
 
   A percekre eső bér elszámolásához segítségül hívható az Mt. szabálya, amely azt határozza meg, hogy az egy órára járó alapbért hogyan kell kiszámítani a havibérből. Ennek analógiájára, az egy órára járó személyi alapbér tovább bontható kisebb egységekre, így a töredék-órákra járó munkabér és bérpótlék is kifizethető. (Értelemszerűen az egy órányi alapbér hatvanad része jár egy percre.) Ellenkező törvényi rendelkezés hiányában azonban nincs mód a késések felkerekítésére.
 
    A fent kifejtetteket alkalmazni kell a rendkívüli munkaidőre is. Azaz, az sem szabály, ha a munkáltató csak a félórát (vagy más nagyobb időegységet) elérő rendkívüli munkavégzést számolja el. A törvény szerint ugyanis a munkaidő-beosztástól eltérő munkavégzés mindig rendkívüli munkavégzésnek minősül, tekintet nélkül annak időtartamára. Mivel a néhány perces rendkívüli munkavégzés gyakori lehet, fontos, hogy a rendkívüli munkavégzés pótléka átalány formában is elszámolható. A szabály azonban csak félmegoldást jelent, hiszen bár a rendkívüli munkaidőre járó bérpótlék fizethető átalányként, az arra az időre eső alapbér nem, azt mindig tételesen el kell számolni.
 
   Sok munkáltatónál a kerekítési szabályok felemásan működnek. Például, a késéseket felkerekítik 30 percre, viszont minden megkezdett órát egész óraként vesznek figyelembe a rendkívüli munkavégzés elszámolásánál. Félig tehát a munkavállaló hátrányára, félig a javára térnek el a törvényhez képest. Ha a felek így állapodnak meg, az eltérést az egymással összefüggő rendelkezések összehasonlításával kell elbírálni. Ez azt jelenti, hogy ha az alku összességében kedvezőbb a munkavállalóra, akkor szabályos. Ezt azonban csak hosszabb idő alapul vételével lehet megítélni.
 
   A pár perces rendkívüli munkavégzés elszámolásának hiányát a munkavállalók a legtöbbször nem vitatják, hiszen jelentéktelen bértételről van szó. A késések felfelé kerekítése viszont jóval nagyobb jogi kockázatot hordoz, már csak azért is, hiszen itt maga a munkáltató tartja nyilván azt a ténylegesen teljesített munkaidőt, amelytől eltérően, meg nem engedett kerekítést használva számolja el a bért. Ezt a szabálytalanságot a munkaügyi hatóság is jóval egyszerűbben észlelheti.


Forrás: munkajog.hu