Munkáltatói visszaélések a szabadsággal

A rendszeres fizetett szabadság alkotmányos jog, a munkavállaló regenerálódásának, munkavégzési képessége megőrzésének fontos biztosítéka. Egyértelműnek tűnik, hogy a munkáltatónak is érdeke alkalmazottainak rendszeres szabadságolása, a gyakorlatban mégis előfordulnak durva visszaélések. Fontos, hogy munkavállalóként ne engedjük jogainkat csorbítani ezekkel a technikákkal, munkáltatóként pedig azzal legyünk tisztában, hogy ezek a szabálytalanságok nagyon könnyen kibuknak egy ellenőrzésnél – olvasható a munkajog.hu oldalán.

   Néhány munkáltató azzal oldja meg a szabadság kiadásával kapcsolatos problémákat, hogy „papíron” kiírja a szabadságot, annak ideje alatt azonban a munkavállaló mégis dolgozik. Ennek a trükknek a kockázata az, hogy számos eszközzel bizonyítható, hogy a munkavállaló szabadsága idején is aktív volt, munkát végzett. Például, a szabadság napján is blokkolt, leveleket küldött a céges postafiókból, mágneskártyájával üzemeltette a fénymásolót, vagy éppen leadta kedvezményes ebédjegyét a menzán.
 
   Ilyenkor úgy kell tekinteni, mintha nem is lett volna szabadságon a munkavállaló, azt tehát három évig természetben, ha a munkaviszony már megszűnt, pénzben megváltva lehet követelni. Bevett gyakorlat a „papíros szabadság” akkor, ha maga a munkavállaló is partner a szabadság elmismásolásában (pl. fiatal, munkájuknak élő vezetők esetén). Felhívom a figyelmet, hogy az eset jogi megítélése ekkor sem változik, nem menti a munkáltatót, hogy a munkavállaló maga sem akart szabadságra menni.
 
   A szabadság rendeltetését semmibe vevő eljárás, amikor a munkáltató összegyűjti a munkavállaló igazolatlan távolléteit, pár perces késéseit, és amikor ezek elérik az egy munkanapnak megfelelő mértéket, a munkáltató levon egy nap szabadságot. Az igazolatlan távollét persze kötelezettségszegés, amiért lehet szankciókat kiszabni, és amelynek idejére nem kell bért fizetni. A szabadság hasonló elvonására viszont nincs lehetőség. Már csak azért sem javaslom, mert vajon a munkaidő-nyilvántartásban hogyan jelentik meg az így „levont” szabadság? Ha csak kiírjuk egy munkanapra, amikor valójában mégis dolgozik a munkavállaló, akkor az előzőleg tárgyalt hibába esünk.
 
   A legkülönfélébb formákban találkozhatunk azzal, amikor a munkáltató egy más természetű távollétre ír ki szabadságot. Például, a törvény szerint a munkavállaló mentesül a munkavégzési és rendelkezésre állási kötelezettsége alól hozzátartozója halála esetén két munkanapra. Nem éppen a tisztességes foglalkoztatás körébe eső gyakorlat, amikor ezt a munkáltató egy nap fizetett távolléttel és egy nap szabadság kiadásával számolja el. Ennek természetesen semmi jogi alapja nincs.
 
   Az is a szabadság szabálytalan kiadásának minősül, ha a munkáltató a munkavállaló igazolatlan távollétére írja ki a szabadságot. Egyrészt, a szabadságot utólag kiadni nem lehet, másrészt, ez megint nem tartja tiszteletben a munkavállaló pihenését szolgáló szabadság rendeltetését. Az igazolatlanul mulasztó munkavállaló megfegyelmezhető, akár a munkaviszony megszüntetésére is lehetőség van.
 
   A szabadság ilyen felhasználására viszont legfeljebb akkor kerülhet sor, ha a távollétét kimenteni nem tudó munkavállaló kérésére a munkáltató beleegyezik, hogy – bár a bejelentési határidőket a munkavállaló megszegte – szabadságnak tekintsék a kihagyott munkanapot. Ennek egyoldalú minősítésére azonban a munkáltató nem jogosult, saját magára hoz ezzel kockázatot, még akkor is, ha a munkavállalónak szeretne kedvezni. 
 
   A törvény szerint a szabadságot a munkaidő-beosztás szerinti munkanapokra kell kiadni. Nem szabályos tehát, ha a munkáltató az egy nap szabadságot két félnapra bontva adja ki. Egyszerűen nem ugyanazt a pihenést biztosítja két olyan nap, amikor nyolc helyett csak négy-négy órát dolgozom, mint amikor egy napon egyáltalán nem kell dolgozni. 
 
   Végül, egy korábbi bejegyzésben már utaltam az abból eredő problémákra, hogy egyenlőtlen munkaidő-beosztás esetén a szabadságot órákban is elszámolhatja a munkáltató.  Ekkor egy nap szabadság nem egy naptári nap távollétet jelent, hanem annyi órát, amelyre a munkavállaló szerződött. A szabadság tehát „gyorsabban fogy” akkor, ha a távollét napján a napi (szerződés szerinti) munkaidőt meghaladó időre volt beosztva a munkavállaló. Például, 8 órás napi munkaidő mellett a 12 órás munkanapról 1,5 nap szabadsággal lehet mentesülni.
 
   Mivel a szabadság kiadásáról-kivételéről előbb kell rendelkezni, mint a munkaidő-beosztásról, előfordulhat, hogy a munkáltató kimondottan a szabadság felemésztése érdekében alakítja a távollét idejére vonatkozó beosztást. Ezektől a helyzetektől ne a jogszabály tiltó parancsa tartson vissza, hanem a józanész. A fáradt, ezáltal sokat hibázó, rosszul dolgozó munkavállaló pihenésének biztosítása hosszútávon mindkét fél érdeke.
 
Forrás: munkajog.hu