Szakszervezeti vezető elbocsátása

Egy szakszervezeti vezetőt tisztességtelen magatartásért és a bejelentési kötelezettség elmulasztásáért bocsátotta el munkaadója.  A rendkívüli felmondásban foglalt azon indok jogszerű, miszerint a szakszervezet elnöke a jogait nem a jóhiszeműség és a tisztesség követelményeinek megfelelően, a munkáltatóval kölcsönösen együttműködve, a rendeltetésének megfelelően gyakorolta – írja az ugyvedvilag.hu.

  A Kúria honlapján ismertetett jogesetben a felperes áruházvezetőként dolgozott, és az alperesnél működő szakszervezet elnöke is volt. A munkaszerződése szerint a munkavállaló köteles bejelenteni, ha a közeli hozzátartója tagja lett a munkáltatóéval azonos vagy ahhoz hasonló tevékenységet folytató, vagy a munkáltatóval rendszeres gazdasági kapcsolatban álló gazdasági társaságnak. Ebben az esetben a munkáltató jogosult a munkavállaló munkaviszonyát megszüntetni.
 
 
   A munkáltató rendkívüli felmondással a munkavállaló munkaviszonyát megszüntette. Az intézkedés okaként egyrészt az Mt. 3. § (5) bekezdésébe ütköző munkavállalói magatartást jelölte meg. A felperes ugyanis a munkáltatója jogos gazdasági érdekeit veszélyeztető magatartást tanúsított, továbbá a bejelentési kötelezettségét elmulasztotta arra nézve, hogy a házastársa önálló képviseleti joggal rendelkező tagja a T. Bt-nek, amely a munkáltatóval rendszeres gazdasági kapcsolatban áll, és a cégjegyzék szerint a munkáltatóéhoz hasonló tevékenységet is folytat.
 
   A bejelentési kötelezettség elmulasztása bizalomvesztést is eredményezett a felperessel szemben. Ezen külön nevesített okoktól függetlenül a munkáltató a rendkívüli felmondásban még arra is hivatkozott, hogy a felperes mint a szakszervezet elnöke, nem tett eleget az Mt. 3. §  (2) bekezdésében, illetve 4. § (1) és (2) bekezdésében foglalt azon kötelezettségének, hogy a jogait a jóhiszeműség és a tisztesség követelményeinek megfelelően, a munkáltatóval kölcsönösen együttműködve, a rendeltetésének megfelelően gyakorolja. A felmondás hat pontban nevesítette ezen kötelezettségszegéseket.
 
  A munkaügyi bíróság elutasította a felperes keresetét, a másodfokú bíróság pedig helybenhagyta ezt a döntést. A felperes felülvizsgálati kérelme folytán eljárt Kúria a jogerős határozatot hatályában fenntartotta.

   A felülvizsgálati kérelemnek a bejelentési kötelezettség teljesítésére vonatkozó érvelése alapos a Kúria döntése szerint. A peradatok alapján a másodfokú bíróság helytálló következtetést vont le arról, hogy a bejelentési kötelezettségre vonatkozó eljárási rend, a címzett személye alperesnél nem volt szabályozott. A peres felek között nem volt vita abban, hogy a közlés címzettjének a munkáltatói jogkör gyakorlójának kellett lennie.
 
   A bejelentés időszakában a felperes felett munkáltatói jogkört gyakorló személyre vonatkozóan azonban a másodfokú bíróság nem vont le helytálló következtetést.  Az eljáró bíróságok nem értékelték helytállóan az erre vonatkozó tanúvallomásokat. A felperes a körülményekből alappal következtetett G. Zs. munkáltatói jogkör gyakorlására [Mt. 74. § (2) bekezdés], ezért felé érvényesen tehetett jognyilatkozatot. Tehát a felperes a bejelentési kötelezettségének eleget tett. Ezért a munkáltató ennek elmulasztására alaptalanul hivatkozott a rendkívüli felmondásban.
 
   A munkavállalónak a szakszervezeti tisztsége ellátása során tanúsított magatartása általában összefügg a munkaviszonyával is, és érintheti az azzal kapcsolatos kötelezettségeit (MD.II.254.). A szakszervezet elnökeként a felperes a jogok és kötelezettségek gyakorlása és teljesítése során a szakszervezet képviseletében a jóhiszeműség és a tisztesség követelményeinek megfelelően, a munkáltatóval kölcsönösen együttműködve, a jogait rendeltetésének megfelelően gyakorolva volt köteles eljárni [Mt. 3. § (1) bekezdés, 4. § (1) és (2) bekezdés]. Amennyiben e kötelezettségét oly mértékben túllépve járt el, amely a munkaviszonyban való együttműködést lehetetlenné tette, ez a munkaviszony megszüntetésének jogszerű alapjául szolgálhatott (EBH.2002.678.).
 
   Az elsőfokú bíróság helytállóan jutott arra a következtetésre, hogy az együttműködési kötelezettség megsértésének minősül, ha a munkavállaló a véleménynyilvánítás jogával élve a munkáltatóval szemben a mértéktartás követelményét mellőzve jár el. Alkalmas lehet ennek megállapítására a szakszervezeti lapban a munkáltató érdekeivel ellentétes, vagy annak személyét súlyosan sértő nyilatkozatok megjelentetése.
 
   Az együttműködési kötelezettség körébe tartozik, hogy a munkavállaló ne idézze elő a munkáltató helytelen megítélését. A munkáltatóval szembeni harcra felszólító írások hangneme és az éles kritika nem tükrözi a munkáltatóval való együttműködés készségét.
 
   A szakszervezetet, mint testületet terhelő együttműködési és rendeltetésszerű joggyakorlásra vonatkozó kötelezettség megszegése a felperes esetében nem mint munkavállaló, hanem mint szakszervezeti tisztségviselő értékelendő. Ezért a rendkívüli felmondásnak azon hivatkozása helytálló, amely a felperesnek az érdekképviselet körében kifejtett, annak kereteit meghaladó jogellenes tevékenysége miatt a munkaviszony fenntartásának ellehetetlenülésére utal [Mt. 96. § (1) bekezdés b) pont].

Forrás: ugyvedvilag.hu