Jogsértően működő kölcsönbeadók

 A beszállítók kiválasztása során még a közbeszerzések esetén is a legfőbb szempont a legjobb ár. Ha azonban ez kizárólagos elbírálási szemponttá válik egy munkaerő-szolgáltató kiválasztása során, a munkaviszonyokra vonatkozó speciális felelősségi szabályok miatt az ajánlatkérő a remélt megtakarítás sokszorosát bukhatja el a teljesítés során, ha figyelmen kívül hagyja az ajánlattevő jogszabályoknak megfelelő működésének vizsgálatát – írja a munkajog.hu.

Beszerző vagy társtettes?
 
   Azt feltételezem, hogy egy törvényesen működő cégnél döntéshozói, vagy azt előkészítő pozícióban tevékenykedő vezető magánemberként jó eséllyel nem veszi meg a nagyáruház parkolójában mellé lépő, ismerős akcentussal hozzá szóló „kereskedő” által felajánlott, alappal feltételezhetően hamis, hamisított, lopott vagy egyéb bűncselekményből származó edény- vagy késkészletet, fúrógépet, elektromos kisautót.Ugyanez a vezető céges „mezben” az irodájában egy jólöltözött beszállítói képviselőtőlsokszor örömmel fogad el olyan ajánlatot, amely ajánlati összegből jogszerűen működve nyilvánvalóan előállíthatatlan a megvásárolni szándékozott termék.
 
   Kis vacillálás után szemet huny a felett, hogy az általa vállalati és személyes sikerként elkönyvelt megtakarítás gyakorlatilag ugyanúgy bűncselekményből, enyhébb esetben harmadik személyek jogos érdekének jogellenes csorbítására irányuló tevékenységből származik, mint amit magánemberként elutasított. Természetesen a beszállító jogellenes magatartásának nem feltétlen velejárója a megrendelővel való összejátszás, sok esetben a jogellenességről a megrendelő nem is tud.
 
   Ha munkaerő-kölcsönzés esetén a kölcsönvevő nincs tisztában a kölcsönbeadó jogsértéseinek lehetséges hatásaival, kisebb a motivációja arra, hogy beszállítóját a jó gazda gondosságával ellenőrizze. Könnyű abba a hibába esni, hogy egy egyszerű adásvételként vagy megbízásként tekintünk erre a speciális szolgáltatásra, amelyben a jog- és kellékszavatosság, illetve a szerződésszegés szabályait gondoljuk kizárólag alkalmazandónak, ahol az együttműködési kötelezettség teljesítése, vagy a tényekről való tudomás hiánya elegendő a felelősség alóli mentesüléshez, vagy annak továbbhárításához. Nos, ez itt nem így van.
 
A munkaerő-kölcsönzésfokozott és mögöttes vevői felelőssége
 
   Akölcsönvevő mögöttes felelősségét a Munka Törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvény (a továbbiakban: 1992. évi Mt.) taxatíve tartalmazta. Ha a kölcsönvevő olyan kölcsönbeadótól vett igénybe munkaerőt, aki munkaerő-kölcsönzési tevékenység folytatására nem volt jogosult, vagy nem kötött szabályos, kölcsönzésre irányuló munkaszerződést a munkavállalóval, úgy a munkaviszony a kölcsönzött munkavállaló és a kölcsönvevő között jött létre [1992. évi Mt. 193/G. § (8)–(13) bekezdés]. Bár ezt a szabályt a ma hatályos munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (a továbbiakban: Mt.) már nem tartalmazza, egy ellenőrzés során a munkaügyi felügyelő a munkaügyi ellenőrzésről szóló 1996. évi LXXV. törvény 1. § (5) bekezdése és a feltárt tények összessége alapján juthat olyan megállapításra, amely alapján a hatóság az 1992. évi Mt. rendelkezésével azonos hatású jogkövetkezményt rögzíthet a határozatában.
 
   Ennek megállapítása esetén egyrészt jogsértésként a kölcsönvevő terhére állapíthatják meg a munkaszerződés nélküli foglalkoztatást, valamint a bejelentés elmulasztását. Ez a kirótt bírságon túl akár arra is vezethet, hogy a kölcsönvevő nem indulhat közbeszerzéseken, vagy kizárhatják állami és EU-s források pályázataiból. Szélsőséges esetben a be nem fizetett munkáltatói terheket a NAV a kölcsönvevőn is behajthatja a mögöttes felelősségre alapítva, különösen, ha az is megállapítható, hogy a kölcsönvevő tudta, vagy az elvárható gondosság mellett tudnia kellett volna, hogy a szolgáltatás díja a munkabérek és azok közterhei összegét sem fedezi.
 
   Másodlagos vesztességként a nem kívánt helyzetbe került kölcsönvevő további ellenőrzéseknek is kiteszi magát, amelyek kiszolgálása leköti erőforrásait, a jogellenes állapot feloldásáig termelés-kiesést kell elszenvednie vagy azt más, költséges módon megoldania, nem is beszélve a hírnéven esett csorbáról, hisz az ügy tisztázásáig nagy eséllyel szerepelhet fekete foglalkoztatóként a híradásokban.
 
   Egy mondatot azért a munkavállalókat érő sérelmekről is szólni kell, hiszen a kölcsönvevő szándéka ellenére hozhat rendkívül kiszolgáltatott helyzetbe számára fontos dolgozókat: az orvosnál derül ki, hogy nincs biztosítása, nem lesz jogosult táppénzre, az OEP járulékot fizettet be vele; nem lesz e munkaviszonyhoz tartozó nyugdíjalapot képező szolgálati ideje.
 
Hogyan kerülhetők el a nem kívánt buktatók?
 
   A jogszerű és biztonságos működésre törekvő kölcsönvevő gondos szolgáltató választással jelentős mértékben csökkentheti kockázatait. Már az ajánlatadás első pillanatától elengedhetetlen a teljes körű együttműködés és információcsere, hogy a kölcsönvevő meggyőződhessen a kölcsönvevő jogszerű működéséről.
 
   Ennek első lépéseként élni kell a törvény adta lehetőséggel, hogy a kölcsönvevő kérésére a kölcsönbeadó köteles legkésőbb a munkavállaló munkába állásáig a munkavállaló bejelentésére vonatkozó, illetve a kölcsönbeadói nyilvántartásba vételét igazoló okirat másolatát átadni [Mt. 217. § (4) bekezdés]. A bejelentés munkába lépés előtti ellenőrzése sem jelent azonban teljes biztonságot, hisz a kölcsönbeadó a munkába állást követő napon akár ki is jelentheti a munkavállalót. Ugyanakkor a bejelentés kölcsönvevő részéről történő ellenőrzése a körültekintő eljárás bizonyítéka, így a vitás helyzetben a kölcsönvevő javára értékelendő. Az említett eset valószínűsége egyébként nem túl magas, mert a kölcsönbeadó ezzel a lépésével óriási kockázatot vállalna, ugyanis az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény 17. § (17) bekezdése értelmében a munkavállalót a kölcsönvevő is köteles be- és kijelenteni, így az adóhatóság egy egyszerű adat-összefuttatással könnyen észreveheti az ekként ügyeskedő kölcsönbeadó jogsértését. A kölcsönbeadó nyilvántartásba vételi kötelezettségének teljesítése az ÁFSZ negyedévente frissített listáján is ellenőrizhető.
 
   A másik ajánlott feladat a kölcsönzés díjának objektív vizsgálata abból a szempontból, hogy a díj összege elegendő lehet-e a felmerülő összes költség, valamint a kölcsönbeadó működési költségeinek fedezetére. Amennyiben ezt kérdésesnek ítéljük, kérjünk tételes költségkalkulációt a szolgáltatótól.
 
   Ebben a szolgáltatási ágban sem szászszázalékos garancia, ha a szolgáltató régóta a piacon tevékenykedik, megfelelő referenciákkal rendelkezik, változatlan a székhelye és változatlan a tulajdonosi összetétele, valamint a mérlegadatai stabil gazdálkodásról árulkodnak, de itt mégis sokatmondóak, ezért ezeket munkaerő-kölcsönzés igénybevétele előtt feltétlenül érdemes ellenőrizni, és bírálati szempontként figyelembe venni a kockázatok csökkentése érdekében.
 
A kölcsönbeadók szigorításokat sürgetnek
 
   A tisztességesen versengő piacot vágyó kölcsönbeadó cégek nem tartják elégségesnek a jelenlegi jogszabályi garanciákat, és jogalkotói beavatkozástlátnak szükségesnek a lehetséges visszaélések visszaszorítása érdekében. Egyeztetéseket kezdeményeztek a kormányzattal, és eljuttatták javaslataikat. Az NGM szakértői foglalkoznak a kérdéssel, megfontolják és továbbgondolják a megoldási lehetőségeket. A javaslatok között szerepel a fordított áfa időszakos bevezetése az ágazatra, minimális szolgáltatási díj rögzítésének lehetősége, a kölcsönbeadó és kölcsönvevő egyetemleges felelősségének bevezetése egyes pontosan rögzített és körülhatárolt esetekre.
 
   Megoldás lehetne még a munkaerő-kölcsönzésre ágazati kollektív szerződést létrehozni, de ennek felvetése jelenleg csupán elméleti. Egyfelől a háromoldalú jogviszony sajátosságából adódóan a munkáltatói oldalon mind a kölcsönvevők, mind a kölcsönbeadók érdekképviseleti szerveinek részt kellene vennie a létrehozandó Ágazati Párbeszéd Bizottságban, hisz e kollektív szerződés hatálya csak e módon terjedhetne ki a kölcsönvevőkre is. Másfelől a kölcsönzött munkavállalók igen nehezen szervezhetők, így jelenleg ők sem rendelkeznek ilyen szakszervezeteket tömörítő szervezettel.
 
Forrás: munkajog.hu