A civil szervezetek összeállították az önfoglalkoztatók segítésének tíz pontját

 A közelmúltban elkészült 10 pontos munkahelyvédelmi akcióterv kiegészítéseként a kistermelői, kézműves szakma érdekeit védő civil szervezetek, a Szövetség az Élő Tiszáért Egyesület, a Falusi és Agroturizmus Országos Szövetsége (FATOSZ), a Magyar Agrár-Környezetgazda Egyesület, és az Akli Majorért Műemlék Alapítvány elkészítette és benyújtotta az önfoglalkoztatók segítésének 10 pontját.

   A benyújtott petíció kísérőlevelében hangsúlyozzák, örülnek annak, hogy a kormányzati koncepció hangsúlyos része a hazai termék, a termelői termékek piacra jutásának segítése, a foglalkoztatottság növelése. Hazánkban jogi háló foglya a gazdasági aktivitás, így az önfoglalkoztatás is. Hiába a vidékfejlesztés terén tett lépések, ha azokat nem követi gazdasági, jogi, adminisztratív könnyítéseket célzó, tárcaközi kormányzati program, figyelmeztetnek. A civil szervezetek 2009 óta felvállalták a jogérvényesítés terén gyenge kistermelői, kézműves réteg érdekképviseletét, melynek néhány kézzelfogható eredménye mára a kormányzati kommunikáció kiemelt részévé vált. Kérik, hogy az elkészült önfoglalkoztatást elősegítő 10 pontos javaslatot a kormányzat fontolja meg és építse be az akciótervbe. 

Az önfoglalkoztatók segítésének 10 pontja

Javaslatok és részletes indoklásuk

   1. Javasoljuk, hogy a T/7954. számú „a kisadózó vállalkozások tételes adójáról és a kisvállalati adóról” szóló törvényjavaslat II. fej. 3.§-ában a tételes adó alanyai lehessenek, ha azt választják az adószámmal rendelkező, vállalkozói igazolvánnyal viszont nem rendelkező, önálló tevékenységet folytató magánszemélyek is.

   Indoklás: A kisadózók tételes adójának a tervek szerint az egyéni adószámmal rendelkező, pl. kézműves nem alanya. Indokolt az egyéni vállalkozói igazolvánnyal NEM rendelkező, de önálló tevékenységet végző, adószámmal rendelkező magánszemélyeknek is lehetőséget adni a kisadózói tételes adózás választására. Bár tevékenységük nem rendszeres és üzletszerű, ők is gazdasági tevékenységet végeznek, adóköteles bevételük van, nyereségorientáltak.

   Kiemelten fontos a főállásban a tevékenységüket kezdő -vállalkozói formától függetlenül- kisvállalkozók támogatása, főleg ha körülményeiket tekintve a támogatni szándékozott hátrányos helyzetűek közé tartoznak. A járulék kedvezmények számukra történő bevezetése azért is fontos, mert a bevezetésre kerülő kisadózók tételes adójának választása nemcsak nekik, de általánosságban elmondhatóan a tevékenységüket kezdő kisvállalkozások számára nem kedvező! Egy „nem bejáratott” kezdő vállalkozás - tevékenységtől függetlenül - általában nem rendelkezik jól kiszámítható bevételi forrásokkal. Első árbevétele rendszerint - főleg növénytermesztés , állattartás esetén - csak több hónapos időbeni eltéréssel realizálható. Éppen elég teher a kezdő kisvállalkozóknak az induláshoz szükséges tárgyi feltételeket megteremteni, mint kezdetektől fogva - bevételtől függetlenül - a havi járulékterheit is megfizetni, akár a havi 50000Ft összegű kisadózói tételes adót. Jellemző, hogy a tevékenységüket kezdő vállalkozók az első évben nem tudnak számottevő nyereséget felmutatni, inkább veszteséggel zárnak. Tehát a nyereséget terhelő adókat (személyi jövedelem adó, társasági adó) nincs értelme „megváltani” a tervezett kisadózói tételes adóval.

   Természetesen egyéni körülményeit mérlegelve juthat valaki olyan következtetésre, hogy számára - kezdő kisvállalkozóként - kedvező a bevezetésre kerülő kisadózói tételes adó. A választás szabadságát az említett tevékenységét kezdő adózói körnek meg kell adni. A kisadózók tételes adójának a tervek szerint az őstermelő nem alanya. Az SZJA vonatkozásában a jelenlegi szabályozás alapján olyan kedvezmények vonatkoznak rájuk, hogy az őstermelőkre nem is javasolt a tervezett formájában a kisadózók tételes adóját kiterjeszteni. Nekik a rájuk vonatkozó SZJA kedvezmények miatt egész egyszerűen nem éri meg a havi 50000Ft-os tételes adóterhet választani, és a foglalkoztatói kedvezmények „önfoglakoztatóként” rájuk vonatkozó kiterjesztéssel jobban járnának.

   2. Nem javasoljuk a T/7954. számú „a kisadózó vállalkozások tételes adójáról és a kisvállalati adóról” szóló törvényjavaslat 29. és 31.§-a szerinti javaslatoknak a tervezet szerinti módon a törvénybe kerülését.

    Indoklás: A megadott hivatkozások értelmezésünk szerint azt jelentik, hogy a kisadózói tételes adó hatálya alá tartozó vállalkozótól megrendelt áru vagy szolgáltatás alapján kiállított számla nem állítható be az általános szabályok szerint adózó vállalkozás könyvelésébe ELISMERT KÖLTSÉGKÉNT a társasági adó, és az Szja. szempontjából, függően attól, hogy melyik hatálya alá tartozik. Ez hátrányos helyzetbe fogja hozni a kisadózói tételes adót választókat, mert az általános szabályok szerint adózó vállalkozások kerülni fogják, hogy kisadózó vállalkozóktól árut vagy szolgáltatást rendeljenek meg, mivel számukra ez a költség adóalap növelő tétel lesz. Ez azt fogja eredményezni, hogy a kisadózó vállalkozói adót választók kizárólag lakossági megrendelésre fognak dolgozni, a beszállítói, alvállalkozói körből kimaradnak.
3. Javasoljuk, hogy a T/7955. számú „a munkahelyvédelmi akciótervben foglaltak megvalósítása érdekében szükséges egyes törvények módosításáról” szóló törvényjavaslat 4.§-ában javasolt foglalkoztatói kedvezményeket terjesszék ki az „önfoglalkoztatóként” tevékenységüket megkezdő őstermelőkre (maximum 6000 m2, kistermelői mennyiség előállítása és értékesítése esetén), és az adószámmal rendelkező, önálló tevékenységet folytató magánszemélyekre is.

   A munkahelyvédelmi akciótervben azoknak a hátrányos helyzetű csoportoknak munkához, jövedelemhez jutását célozzák meg, amelyek az egyes szociális juttatásokra (álláskeresési járadék, gyermekgondozási díj, gyermekgondozási segély) már nem jogosultak. Javasoljuk, hogy az őstermelői, egyéni adószámos (kézműves, turisztikai) tevékenység megkezdésének lehetőségét adják meg azok számára is, akik a fent említett ellátásokra jogosultak, mégpedig úgy, hogy fent említett ellátásukhoz kapcsolódó biztosított jogviszonyukat ne veszítsék el, és az ellátás időtartama alatt az őstermelői járulékfizetési kötelezettségek alól mentesüljenek.

   Indoklás: A jelenlegi szabályozás szerint a tevékenységet megkezdő őstermelők legalább a minimálbér összege utáni járulékterhet fizetik, amely jelenleg 40.920 Ft/hó. A járulékterhet akkor is kötelesek megfizetni, ha a termelés szezonalitása miatt bevételük a járulékfizetési határidőig nem keletkezett, sőt még az azt követő hónapokban sem fog keletkezni. Ez a szabályozás így életszerűtlen és átgondolásra érdemes. Jelen helyzetet úgy lehet részben orvosolni, ha a T/7955. számú „a munkahelyvédelmi akciótervben foglaltak megvalósítása érdekében szükséges egyes törvények módosításáról” szóló törvényjavaslat 4.§-ában javasolt foglalkoztatói kedvezményeket a kezdő őstermelőkre, egyéni adószámos kézművesekre és turisztikai szolgáltatókra is kiterjesztik. Ebben az esetben az őstermelőket a jelenleg érvényben lévő, kötelező minimálbér összegére vonatkoztatott 40.920 Ft/hó fizetendő járulékteherből legalább 13.485 Ft/hó járulékkedvezmény illetné meg.

   Megjegyzendő, hogy a pályakezdő őstermelőnek, önfoglalkoztató kézművesnek, turisztikai szolgáltatónak, aki a saját munkáltatója, még ez a 27.435 Ft járulékbefizetési kötelezettség is életszerűtlen, kérjük az induló önfoglalkoztatók járulékbefizetési kötelezettségének további kedvezménnyel való segítését.

   Az őstermelői, egyéni adószámmal végzett kézműves, turisztikai tevékenységből származó jövedelemszerzés korlátozás nélkül összeegyeztethető az álláskeresési járadékban, gyermekgondozási díjban, gyermekgondozási segélyben, gyermeknevelési támogatásban részesülő személyek otthon végezhető tevékenységével. Ez idő alatt helyzetüket, életkilátásaikat átgondolva lehetőséget kapnának egy pozitív jövőkép felállítására, az őstermelői, egyéni adószámmal végzett kézműves, turisztikai tevékenység megkezdésére, úgy hogy a kezdeti bevételhiányos időszakot hitelek igénybe vétele nélkül áthidalhatják, az azonnali járulékfizetési kötelezettség szorításából megmenekülnek.
Ebben az esetben az álláskeresési járadékban, gyermekgondozási díjban, gyermekgondozási segélyben, gyermeknevelési támogatásban részesülő személy úgy válhat őstermelővé, egyéni adószámmal rendelkező kézművessé, turisztikai szolgáltatóvá, hogy a részére folyósított ellátás mellett kezdheti meg tevékenységét, a fent említett ellátások bármelyikére való jogosultságát, biztosított jogviszonyát nem veszíti el, az ellátás időtartalma alatt a járulékfizetési kötelezettségek alól mentesül.

   4. Javasoljuk, hogy a T/7955. számú „a munkahelyvédelmi akciótervben foglaltak megvalósítása érdekében szükséges egyes törvények módosításáról” szóló törvényjavaslat 4.§-ában a 25 év alatti, és az 55 év feletti foglalkoztatott után igénybe vehető adókedvezmény javaslat tekintetében módosítsák a kedvezmény igénybevehetőségének határait.

   Javasoljuk, hogy a kedvezmény igénybe vehető legyen (a 25 év alatti korosztály helyett) az iskola (bármelyik legmagasabb végzettség) befejezését követő 3.-5. évet megelőző életkorban lévő foglalkoztatott után.

    55 helyett 50 éves korhatárt javasolunk bevezetni a járulékfizetési kedvezmény igénybevételének tekintetében.

    Indoklás: A T/7955. számú „a munkahelyvédelmi akciótervben foglaltak megvalósítása érdekében szükséges egyes törvények módosításáról” szóló törvényjavaslat 4.§-ában tervezett 25 éves korhatárhoz kötött kedvezmény eredményeként a munkáltató abban lesz érdekelt, hogy az aktuális korhatár kedvezménynek megfelelő fiatalabb korosztályból újraválasztva olcsóbb és alacsonyabb szakképzettségű munkaerőt vegyen fel. Ehhez az elváráshoz igazodva a fiatal munkavállaló nem lesz ösztönözve 18 és 25 éves kora között továbbtanulásra, magasabb szintű szaktudás megszerzésére. A felső korhatár 50 évre módosítását azért tarjuk indokoltnak, mert a 800/2008/EK bizottsági rendelet 2. cikk 18. pontja alapján hátrányos helyzetű munkavállalónak az 50 év feletti személy tekintendő. Véleményünk szerint ezt a hazai munkaerő piaci tapasztalatok is alátámasztják.

   5. Javasoljuk, hogy az egyes kedvezmények érvényesítésekor előnyt jelentő ösztönzők illessék meg azokat a magas hozzáadott értékű termékeket és szolgáltatásokat előállítókat, akik országos szakmai szervezetek tagjai, nemzeti tanúsító védjegyek jogos használói (Falusi minősített porta; Magyar Termék; HÍR; UNESCO Szellemi és Kulturális Örökség; minősített biotermelő; Népművészet Ifjú Mestere és a Népművészet Mestere, Népi Iparművész). Pozitív lista készítése ajánlott.

   6. Javasoljuk mindazon ösztönzők visszaállítását, amelyet az előző kormány 2009-ben a 136/2007 kormányrendelet hatályon kívül helyezésével megszüntetett, s amely kormányrendelet a mezőgazdasági diverzifikációs tevékenység ösztönzése terén mintaszerűen és komplex módon támogatta a falusi és agroturisztikai tevékenységet. Javasoljuk az alábbi adókedvezmények visszaállítását: „ha a bevétel kizárólag alkalmi falusi és agroturisztikai szolgáltató tevékenységből származik, az évi 400.000 forint bevételig adómentes, másrészt, ha a bevétel szállásadással járó vendégfogadásból származik, évi 800.000 forint bevételig adómentes, amennyiben pedig a magánszemély mindkét tevékenységet folytatja, évi 1.200.000 forint bevételig minősül adómentesnek.”

   7. Javasoljuk, hogy az Szja tv. 6. sz. mellékletét terjesszék ki az őstermelők tevékenységét kiegészítő azon tevékenységekre, így a falusi és agroturizmusra, kézműipari tevékenységre, amelyeket a családi gazdaságok számára, közös őstermelői igazolvánnyal, kiegészítő tevékenységként az 1994. évi LV. Tv. (Földtörvény) megenged. Javasoljuk, hogy az egyszemélyes őstermelő szintén folytathasson ilyen jellegű kiegészítő tevékenységeket.

   Indoklás: A családi gazdaságok közös őstermelői igazolvánnyal az alábbi mezőgazdasági és kiegészítő tevékenységeket folytathatják az 1994. évi LV. tv. (Földtörvény) 3.§ 4. pontja szerint:

    (k) mezőgazdasági tevékenység: növénytermesztés, kertészet, állattenyésztés, halászat, haltenyésztés, szaporító anyagtermesztés, vadgazdálkodás, erdőgazdálkodás, vegyes gazdálkodás;

    l) kiegészítő tevékenység: falusi és agroturizmus, kézművesipari tevékenység, fűrészáru-feldolgozás, elsődleges élelmiszer-feldolgozás, a mezőgazdasági tevékenység során keletkezett melléktermékek, növényi és állati eredetű hulladék hasznosítása, nem élelmiszer célú feldolgozása, valamint az ezekből a termékekből keletkezett termékek közvetlen termelői értékesítése, mezőgazdasági szolgáltatás.

   8. Javasoljuk, hogy a falusi szállásadók tételes átalányadózása a fizetővendéglátók tételes átalányadózásához hasonlóan, de mérsékeltebb adófizetési kötelezettséggel történjen: a jelenlegi szobánkénti 32.000Ft + 20% eü.hj. helyett, 16.000 Ft + eü.hj. kerüljön megállapításra, figyelembe véve a rövidebb szezonális időt, az alacsony haszonkulcsot, a kisebb keresletet, valamint a helyenként elmaradottabb falusias infrastruktúrát.

    Indoklás: A falusi szállásadók adóterhei, az önálló tevékenység után adózók maximalizált 50%-os költséghányada, illetve a tételes átalányadózók magas és a néhány hónapos szezon ellenére egész évre kirótt szobánkénti 32.000 Ft + 20% eü hozzájárulást jelentő tételes átalányadója, nem ösztönöznek a vállalkozás folytatására, a gazdálkodás kifehérítésére.

   9. Javasoljuk, hogy a kistermelők által előállított minőségi kézműves élelmiszerek és kézműves termékek Áfa kulcsa 5% legyen. Javasoljuk, hogy a zsűrizett, nemzeti tanúsító védjegyes termékek Áfa kulcsa 0 % legyen.

    Indoklás: A kistermelői tevékenységi forma és kézművesség kormányzati támogatása életbevágóan fontos a vidéki lakosság ellátására, jövedelemszerző tevékenységének segítésére, a háztáji, házi munkába való visszavezetésére, a kereskedelmi tv csatornák függőségéből történő kiszabadítására, sőt mentálhigéniés állapotának javítására, jó közérzetének kialakítására. A kistermelők által előállított minőségi élelmiszerek és kézműves termékek nagy hozzáadott értékkel, magas munkaóraszámmal készülnek, alkotóiknak sikerélményt jelentenek.
Ezen termékek előállításának legfőbb akadálya az Áfa. A falusi turizmushoz hasonlóan, ezen termékek árában a kistermelő, a kézműves mindössze saját, alacsonyan árazott munkabérét tudja eladni. Egy aprólékosan gyűjtött, nagy élőmunka igénnyel feldolgozott csipkebogyó lekvár esetében ez az órabér talán még a kétszáz forintot sem éri el, az így előállított termék azonban már nem bírja el az Áfát, mert árban nem lesz versenyképes. A különleges alapanyagból készült, feldolgozott termékek, pl. juhsajt, szürkemarha kolbász ára eleve magas, ezek sem bírják el az Áfa-t. Ha a fenti termékek Áfa nélkül előállított termelői árára Áfa rakódik, a bolti forgalomban eladhatatlanok lesznek.
Tekintettel arra, hogy jelenleg a kistermelői minőségi kézműves élelmiszer előállítás volumene csekély, s általában nem Áfa-körös, ez az Áfa-kedvezmény viszonylag kisszámú termelőt érintene, hosszútávon minden bizonnyal a kistermelői tevékenység fejlődését segítené elő. Üzenet értéke azonban felbecsülhetetlen lenne: a kormányzat támogatja az egészséges, minőségi, nagy hozzáadott értékkel készülő, kézműves élelmiszereket a magyar lakosság szolgálatára és a magyar vidék felemelkedésére.

   10. Javasoljuk, hogy nonprofit jellegű értékesítés / rövid ellátási lánc (pl. tájboltok, gazdaboltok, gazdapolcok, dobozrendszerek) útján értékesített, kistermelők által előállított minőségi kézműves élelmiszerek és kézműves termékek esetén az 5 millió forintos bevételi értékhatárt elérő, ezáltal alanyi adómentes státuszukat elvesztő, tehát Áfa-körbe kerülő adóalanyok, illetve az ilyen termékek árusítását vállaló egyéb adóalanyok is választhassák, az általános forgalmi adóról szóló 2007. évi CXXVII. törvény második rész XVI. Fejezet 1. alfejezetében taglalt, a Viszonteladóra vonatkozó különös szabályok alkalmazását.

   Tehát az Áfa alanyi mentes kistermelőktől és kézművesektől értékesítésre átvett áruk esetében értékesítéskor az általuk alkalmazott árrés után számolják és fizessék meg az Áfa-t.

   Továbbá javasoljuk az őstermelő, kistermelő, kézműves - végfogyasztó közötti piaci értékesítés során a számlaadási/nyugtaadási kötelezettség eltörlésének lehetőségét megvizsgálni.

   Indoklás: A magyar lakosság rendszerváltást követő, kedvezőtlen irányba fordult fogyasztási szokásai következtében rendkívül szűk kör tekinthető tudatos vásárlónak. Ezzel párhuzamosan a hagyományos piacok plázákká építése, esetleges eltüntetése kiszorította a generációváltás következtében amúgy is egyre csekélyebb számú őstermelői, kistermelői kört a közvetlen értékesítésből. A kistermelői értékesítés érdekképviselete és gyakorlati szervezése egyre inkább a civil szervezetek feladatává vált. A nonprofit jellegű értékesítés / rövid ellátási láncot működtető civil szervezetek két komoly számviteli problémával néznek szembe. Az egyik, hogy alaptevékenységük mellett felvállalt ilyen irányú gazdasági tevékenységük nem haladhatja meg az összbevételük 10%-át. A másik, hogy az 5 millió forintos bevételi értékhatár elérése esetén elvesztik alanyi adómentes státuszukat, és Áfa-körbe kerülnek. Ez alapvetően nem a civil szervezetet érinti kedvezőtlenül, hiszen neki általában Áfa-körbe tartozó termelése, illetve szolgáltatása nincs, hanem a kistermelőt, mivel az általa Áfa-mentesen előállított, nagy hozzáadott értékű, minőségi, kézműves élelmiszerre vagy kézműves termékre hirtelen közel 30%-os többlet költség rakódik Áfa formájában. Ez a teher elviselhetetlen, ellehetetleníti a tájboltok, gazdaboltok, gazdapolcok, dobozrendszerek non-profit alapú üzemeltetőit, a beszállító kistermelőket és nem utolsó sorban eltántorítja a vevőket az egészséges, minőségi, kézműves élelmiszerektől és kézműves termékektől.

   Más EU tagországokhoz hasonlóan érdemes ösztönzőket bevezetni a közvetlen kereskedelem és rövid ellátási lánc ösztönzése érdekében, hiszen hazánkban is életszerűtlen az őstermelői, kistermelői mennyiségek közvetlen értékesítés során pl. néhány szem tojás, néhány kg meggy eladásakor nyugtát irogatni, különösen akkor, ha tudjuk, hogy az őstermelőnek 600.000Ft bevételi értékhatárig nem kell személyi jövedelem adó bevallást tennie, 4 millió Ft bevételig személyi jövedelem adó mentes, a személyi jövedelemadó bevallásban bevételére vonatkozóan csupán nyilatkozattételi kötelezettsége van. Kutatások, civil szervezeti tapasztalatok alapján ezt a jövedelemhatárt még egy kisebb méretű családi gazdaság is nehezen éri el, nemhogy egy egyedi őstermelő, kistermelő. Továbbá átgondolásra érdemes az, hogy még a legkisebb mennyiség, akár egyetlen barackfa termésének piaci értékesítése esetén is őstermelői regisztrációra, számlaképességre van szükség, ezáltal a családoknál keletkező kis mennyiségű felesleg nem talál utat a magyar lakossághoz, szégyenszemre ott rothad a fán, a kertekben.

Általános indoklás

   A 2014-2020 időszakra tervezett Közös Agrárpolitika (KAP) prioritásai között szerepel a rövid ellátási láncok ösztönzése, mint környezetvédelmi, és helyi gazdaság ösztönző program. Számos más tagországban, nemzeti hatáskörben ennek a rövid ellátási láncnak a támogatása, a helyi termékek piacra segítése gazdasági és adminisztratív kedvezmények által életszerűen működik. Hazánkban jogi háló foglya a gazdasági aktivitás, így az önfoglalkoztatás. Hiába a vidékfejlesztés terén tett lépések, ha azokat nem követi gazdasági, jogi, adminisztratív könnyítéseket célzó, tárcaközi kormányzati program.
Az Agrárgazdasági Kutató Intézet egy 2012-es tanulmánytervéből (A Mezőgazdasági foglalkoztatás bővítésének lehetőségei vidéki térségeinkben. Szerz.: Biró Szabolcs, Hamza Eszter, Molnár András, Papp Gergely, Rácz Katalin, Székely Erika, Tóth Kristóf, Tóth Orsolya, Varga Eszter) kiderül, hogy

    - Magyarországon a 2. legalacsonyabb a népesség gazdasági aktivitása uniós összehasonlításban, továbbá a mezőgazdasági f foglalkoztatottak 2/3-a ALKALMAZOTT; 1/3-a társas vagy önálló gazdálkodó. A vizsgált sokaság 5,2%-a segítő családtag.
   - Magyarországon az alkalmazottak aránya 65,4% – ez 2,6-szorosa az EU átlagnak.

    - Az önfoglalkoztatás (9. melléklet), Magyarországon kimondottan ALACSONY. Hazánkban azönfoglalkoztatottság aránya 34,6%, míg az EU-s átlag: 74,8%! (Ausztriában: 84,4%; Franciaországban 67,5%.)

   Mindehhez járul még az, hogy a nettó átlagkereset hazánkban mintegy ¼-e más EU-s tagországi kereseteknek (pl. Németország, Hollandia).
Mercer jövedelemmegoszlás százalékpont táblázata szerint (2009) Magyarország a 32. legkedvezőtlenebb helyen van az adózónál maradó / elvonások mértéke adatok összehasonlítása vonatkozásában.

    T/7028. számú törvényjavaslat az adózást érintő egyes törvények módosításáról szól, amelyben a szociális szövetkezetek esetében hoz könnyítéseket. Jelenleg a szövetkezeten belül, így a szociális szövetkezeten belül is csak a Ptk. vagy a Munka Törvénykönyv szerint történhet kifizetés. Tehát alkalmazotti jogviszonyban, megbízással vagy számla ellenében. Ezen okok miatt a fenti 10 pontos javaslataink beépítése a tervezetbe elengedhetetlen az életszerű, megerősödni képes szövetkezések létrejöttéhez.

A szociális szövetkezeti jogi környezet:

     A.) Olyan embereket kíván segíteni, akik a munka világában most tanulják az első lépéseket.

   B.) A szociális szövetkezeti tagok a termék termelésével vagy feldolgozásával teljesített személyes közreműködés ellenértékeként, a szövetkezet tevékenységének eredményeként előállított élelmiszert, vagy fogyasztásra alkalmas készétel vásárlására felhasználható utalványt kaphatnak, melynek együttes értéke a minimálbér összegét nem haladhatja meg. A fogyasztásra alkalmas készétel vásárlására felhasználható utalvány formájában juttatott bevétel nem haladhatja meg a minimálbér 25 százalékát, mentes az SZJA alól. A tag személyes közreműködése megvalósulhat alkalmazotti munkaviszonyban, megbízásos jogviszonyban, vállalkozási jogviszonyban, egyszerűsített foglalkoztatási jogviszonyban, sőt közérdekű, önkéntes munkavállalás keretein belül is. A szociális hozzájárulási adóról szóló 2011. évi CLVI. tv. 455. § (1) bek. szerint a szociális hozzájárulási adó alapja az SZJA tv. szabályai szerint adókötelezettség alá eső jövedelem. Mivel ez a jövedelem az SZJA tv. I. melléklete 4.24 pontja szerint adómentes, a 27%-os szociális hozzájárulási adót sem kell megfizetni. Ezen megállapítások szigorúan a havi minimálbérnek megfelelő értékű élelmiszerjuttatásra, és a maximum 25%-ig adott ételutalványra vonatkoznak, semmi esetre sem keverendők össze a tag részére fizetendő pénzbeli juttatásokkal, amelyekre természetesen az adott jogviszonyára vonatkozó adózási szabályok érvényesek.

    Véleményünk szerint ezek az intézkedések semmilyen formában nem ösztönzik a tagokat/alkalmazottakat arra, hogy a szociális szövetkezetek tevékenysége nyereségesebb legyen. A kapott termékek értékesítése nem lehetséges, ezeket a tag legfeljebb felhasználhatja, de eladni nem tudja. Számláit (rezsi), egyéb költségeit kifizetni azonban nem tudja az ösztönző pénzbeli juttatás hiányában. A törvényjavaslat értelmezésében a Szociális Szövetkezetek Országos Szövetsége hatósági állásfoglalást kért a NAV és az APEH szakembereitől, melynek eredményét várjuk, például a következő ügyben: ha nem mezőgazdasági termelésről van szó, hanem más ipari termék előállításáról, akkor is ebben a formában érvényes-e az adószabály?

   A kiegészítő mezőgazdasági tevékenységet végzőket (kézművesség, hagyományápoló rendezvények, falusi turizmus, vendéglátás…) és kistermelőket nem gazdasági szereplőként, hanem a „szociális önfoglalkoztatás” szereplőiként kellene megközelíteni a jogalkotás legkülönbözőbb területein.

   Az az őstermelői, kiegészítő tevékenységet végző természetes személy, aki az alap- és kiegészítő jövedelmeit tekintve nem éri el a létminimum (összjövedelem/fő) és termelése önköltségét fedező összeget, az létfenntartása veszélyeztetése nélkül nem képes a közteherviselésre. Ezért feltételezhető, hogy a költségvetéssel szemben eltitkolni kénytelen a leginkább kemény fizikai munkával szerzett, gyakran csak időszakos jövedelmét. Adó, TB. és Eü. hozzájárulást csak akkor tud fizetni, ha erre elegendő időt kap, tehát előbb legyen jövedelem, s csak abból tud fizetni, ami a puszta fizikai lét fenntartása után még rendelkezésre áll.

   A valóság az, hogy dönteni szükséges: az állami gondoskodásra szorulók növekvő tömegét, vagy a saját fenntartásukért sajátos, versenyképessé soha nem vállaló kiegészítő/alternatív jövedelemszerzést, az öngondoskodást kell-e, szükséges-e támogatni?
Számunkra ez nem is kérdés.

   Szakértőink a saját szakterületüket illető javaslatokkal segítették a dokumentum összeállítását:

dr. Fekete Mátyás – főiskolai tanár (Edutus), turisztikai szakértő, a Győr-Moson-Sopron Megyei Falusi Turizmus Egyesület elnöke
Rizné Amrein Piroska – közgazdász, Akli Majorért Műemlék Alapítvány
A Falusi és Agroturizmus Országos Szövetsége pénzügyi, könyviteli és szakmai szakértői
Legeza József – kézműves népi iparművész, kistermelő
Dr. Kőváriné Dr. Bartha Ágnes – a Magyar Agrár-Környezetgazda Egyesület elnökségi tagja
Szabadkai Andrea – Szövetség az Élő Tiszáért Egyesület, elnökségi tag