A Független Egészségügyi Szakszervezet bérkövetelése az ágazatban dolgozó, méltatlan bérhelyzetben levő munkavállalói számára

Ma az egészségügyi és szociális ágazat a közszféra legmostohább gyermeke. A szociális ágazatban dolgozók idei bérrendezésére és 2016-ban   életpálya modell  bevezetésére születtek már államtitkári szintű nyilvános ígéretek, bízunk benne, hogy ezek nem csak ígéretek maradnak. Ugyanakkor úgy tűnik az egészségügyi területen dolgozók életpálya modelljének bevezetése , az ágazatban dolgozók méltatlan bérhelyzetének javítása semmilyen ismert tervben nem szerepel.

Egyes dolgozói csoportokat érintő intézkedéseken kívül teljes körű és a lemaradásokat megszüntető bérrendezésre nem került sor. A 2013.évi felemás, részleges bérintézkedés a dolgozók egy része számára jelenthetett kisebb helyzetjavulást, de lényegében nem szüntette meg a rangsort, ma is az utolsó előtti helyezést éri el az ágazat a szociális szférát követően a közszféra rangsorában. Az egészségügyben dolgozó mintegy 100 000 dolgozó 90%-ának helyzete tarthatatlan, amit az ágazatot leginkább érintő tömeges elvándorlás is mutat. Leszámítva azt a szűk kört, akit az egyébként méltatlan és megalázó hálapénz anyagilag kedvezően érint, az itt dolgozók többsége – különösen az egészségügyi szakdolgozók, és a nem vezető állású orvosokgyakran a napi megélhetésükért  és nem csak a betegek életéért küzdenek.
Az egészségügy a közszféra egyedüli azon területe, ahol a dolgozók több mint 80%-a folyamatos munkarendben, éjszakai és ünnepnapokon is folyamatosan helytáll, viselve a lelki és gyakran fizikai terhelést, felelősséget, a gyakran nem megfelelő munkakörülményeket. Ez az a terület, ahol leghosszabb a képzési idő, és gyakran a törvényest meghaladó a munkaidő, és ehhez képest a szociális ágazathoz hasonlóan alacsonyak a bruttó és nettó keresetek, az egy órára jutó keresetek tekintetében pedig a szociális ágazattal vetekszik az utolsó helyért.

Az ágazatban igen magas a magasan képzett szakemberek aránya, ezért még inkább szánalmas, hogy a közpénzen képzett szakembereket hagyjuk elmenni, ahelyett hogy méltányosan megfizetnénk őket.
Az egyre erősödő mozgalmakat érzékelve elhangzott a tárca vezetőjének ígérete, egy 15,8 milliárdos keretről, amely 61 ezer embert érintene az ágazatban dolgozók mintegy 61%-át, ami átlagosan mintegy nettó 10 000Ft-os emelést jelentene azoknak, akik egyáltalán részesülnek benne /18 000 orvos és 43 000 ápoló a sajtóhírek szerint./

Követeljük, hogy az egészségügyi ágazatban dolgozó, 200 000 Ft nettó keresetet el nem érő dolgozók/ők az ágazatban dolgozók 90%-át teszik ki / legalább 50%-os alap béremelésben részesüljenek.Az eddig méltánytalanul kimaradt gazdasági-műszaki területeken dolgozók is tartozzanak ebbe a körbe.
A bérrendezésnek ki kell terjednie minden egészségügyi szakfeladatot ellátó munkavállalóra, azokra is, kik más ágazatokban folytatják ezt a tevékenységet (mentés, szociális területek, oktatási intézmények, vasút és foglalkozás egészségügy)

Ehhez az ígért 15,8 milliárd Ft helyett a pótlékokkal együtt mintegy 100 milliárd keretösszegre lenne szükség. Úgy látjuk az ország gazdasági helyzete ma már lehetővé teszi ennek a forrásnak a megteremtését. Javasoljuk az 1%-os személyi jövedelemadó csökkentés helyett-, mely leginkább a magasabb jövedelmű emberek számára jelent érzékelhető mértékű jövedelem növekedést,- az egészségügyben dolgozó alacsonyabb jövedelmű dolgozó felzárkóztatása történjen meg, mintegy 50%-os alapbéremeléssel./ Azon ágazatokban, ahol életpályamodell indult 50%-os fejlesztések történtek, pedig ezek az ágazatok az egészségügyi és szociális ágazattól kedvezőbb bérhelyzetről  indultak./
 
Hisszük, hogy az egészséghez, a gyógyításhoz mindenkinek joga van, ez azonban csak úgy valósulhat meg, ha lesznek szakemberek a betegágyak mellett, akiknek megéri a hazájukban maradni, mert elfogadható szinten meg tudnak élni a tisztes jövedelmükből,és  érzékelik, hogy a társadalom,illetve a kormányzat elismeri a munkájukat.