Munkát, kenyeret!
Írta: Szakszervezetek.hu (d.l.)
Közzétéve: 2012. február 05. vasárnap, 15:02
Munkát, kenyeret! - Mesterházy Attila írása :Közzétéve: 2012. február 05. vasárnap, 15:02
„Munkát, kenyeret!" - így szólt a szociáldemokrata mozgalom egyik legfontosabb követelése a nagy gazdasági világválság idején. A manapság sokak által agyondicsért Horthy-korszak valójában a hárommillió koldus Magyarországát teremtette meg. Az emberek akkor sem „ingyen ebédre" vágytak, hanem arra, hogy tisztességes munkával eltarthassák családjukat és saját magukat.
A többségnek ma sincsenek nagyobb vágyai és még ezek sem teljesülnek. 2012-ben négymillió fölé kerülhet azok száma, akik a létminimum szintje alatt élnek. Az egymillió munkahelynek bottal üthetjük a nyomát.
A munkanélküliségi ráta tartósan kétszámjegyű marad, a gazdaság pedig zsugorodhat is. Eszem ágában sincs lebecsülni a világgazdaság és az európai országok nehézségeit, mégis fontos rögzíteni: az Orbán-kormány minderre rátesz még egy lapáttal. A szemforgató kommunikációval szemben brutális megszorítás érvényesül Magyarországon, amely ráadásul a legrosszabb helyzetben lévőket érinti a legrosszabbul. Őket sújtja leginkább az egyébként mindenkit terhelő áfa-emelés, továbbá a közepestől az alacsony jövedelmekig söpör végig az adójóváírás megszüntetése.
Most, február elején szembesülnek százezrek azzal, hogy a kormány még több pénzt vesz ki a zsebükből, mint korábban - és ebből kellene a megélhetés fokozódó költségeit kitermelniük, ami képtelenség. A miniszterelnök szóvivője arcátlanul azt közli, az emberek maguk dönthetik el, mire fordítják jövedelem-többletüket: megtakarításra vagy fogyasztásra. A cinizmus e díjnyertes példájával szemben az igazság az, hogy egyre kevesebben tudják kitölteni a növekvő rést a bevételük és a legszükségesebb kiadásaik között.
A kormány előbb a gazdaság finanszírozóit, majd a legsikeresebb munkaadókat sújtotta pluszterhekkel, ezt követően a munkavállalók zömétől is pénzt vett el, valamint mindenkit érintő terheket is bevezetett: s ezt egyre folytatja a jövőben is. Az előttünk álló hónapok, évek sem lesznek bíztatóak. Az eddigi, elfuserált gazdaságpolitika következményeként kellett Orbánnak az IMF és az EU segítéséghez fordulni. Mindezek után pedig kockás papíron is kiszámítható lesz, milyen további és az eddigieknél is súlyosabb megszorításokra lehet majd felkészülni. Hacsak nem tesz 180 fokos fordulatot a kormány Orbánnal az élen, és ki nem javítja azt, amit elhibázott.
Ebben a helyzetben a lehető legnagyobb mértékben támogatom a „Munkát! Kenyeret!" menet résztvevőit, akik Miskolcról Budapestre gyalogolnak. Február 13-án az első idei parlamenti ülés idején érnek az Országházhoz. A menet szervezői a munka és a megélhetéshez elegendő bér hiányára akarják felhívni a figyelmet.
Magyarországon ma sokan vannak reménytelen távolságban a foglalkoztatástól, de azok közül is sokan szűkölködnek, akik pedig rengeteget dolgoznak. Olyan probléma ez, amit csak hosszabb távon lehet teljes mértékben leküzdeni, ám az Orbán-kormány még súlyosbítja is e gondokat. Ez ellen tiltakozni kell! A gazdasági helyzettel foglalkoztak az európai baloldal vezetői is az e heti brüsszeli csúcstalálkozón. Közösen elfogadott álláspontunk szerint pénzbehajtással nem lehet válságot kezelni. Ezzel szemben az innováció, a fejlesztéspolitika lehet a kitörés útja. Ez vezethet a gazdasági növekedéshez, amely valódi foglalkoztatás-bővülést hoz. Arról is beszéltünk Brüsszelben, hogy ezeket az erőfeszítéseket az európai országoknak nem egymástól elszigetelve kell kikínlódniuk, ellenkezőleg: együttműködve, összefogva sokkal nagyobb esély van arra, hogy Európa egésze és az egyes országok is túljussanak a jelenlegi nehéz perióduson.
Az MSZP pontosan ezt a politikát képviseli. Remélem, nem egyedül. Fogadjon el bármely demokratikus párt bármilyen határozatot, mi azt tiszteletben tartjuk. Ám mi továbbra is az erők egyesítésének pártján állunk. Az MSZP egésze átérzi annak felelősségét, hogy megválasztható, győzni, majd kormányozni képes alternatívát kell állítani a Fidesszel és az immár deklaráltan antidemokratikus Jobbikkal szemben. A szocialisták a demokratikus gondolkodású választók mindegyikéért felelősséget éreznek. Bármely demokratikus erővel hajlandók vagyunk az együttműködésre és az együttműködés mikéntjének megvitatására. Azonban minket nem elsősorban a pártok, meg másféle szervezetek, hanem azok a választók érdekelnek, akik szabadulni akarnak a Fidesztől és normális, felelős kormányzást szeretnének. Nekik és csak nekik akarunk megfelelni. (OS)
Kiadó: MSZP-Országos Központ