Boros Péterné beszéde a 2013. október 19-ei demonstráción

 Kedves barátaim! Köztisztviselők! Kormánytisztviselők! Közalkalmazottak! Mkksz tagok és más szakszervezetek képviselői! És kedves mindenki! Nagyon örülök és büszke vagyok arra, hogy ma itt megmutatjuk, hogy nem szabad félni! Sok, nagyon  kollégánk saját érdekében sem mer megszólalni, mert féltik munkahelyüket, és félnek főnökük megtorlásától. Nem szabad félni, mert igaz ügyért jöttünk ki az utcára.
 
Figyelemfelhívó demonstrációnk senki ellen nem irányul. Harcolni akarunk  valamennyiünk közös ellensége – az elszegényedés, a nélkülözés, a bizonytalan jövő – ellen.
Túl súlyosak ezek a szavak kollégák?!
Igen !!
Azt hiszem régen nagyon régen volt az, amikor az államot, a közösséget szolgáló emberek – a közt szolgáló tisztviselők -  saját elszegényedésük ellen  az utcára vonultak.
Mi most ide kényszerültünk!
Nem a türelmetlen kapzsiság, legkevésbé a zsarolási szándék mondatja velünk, azt, hogy a jelenlegi helyzet nem tartható.
Ország – világ előtt ki kell mondanunk, hogy a köztisztviselők, a kormánytisztviselők körében napjainkra érzékelhető mértékben megjelent a nélkülözés, az elszegényedés! Egy olyan családban, ahol csak egy kereső van (és sok ilyen közszolgálat család van), és ez az egy kereső nem a képzettségének, végzettségének megfelelő, munkabért kap.
 
Nem, mert immáron 6. Éve nem változik a kereseteket döntően meghatározó illetményalap, és nem növekedtek a közalkalmazotti illetménytételek sem.
 
Az elmúlt több, mint 20 évben erre még nem volt példa. Mint ahogy nem volt példa arra sem, hogy egy teljes kormányzati ciklus időtartamában azaz 4 éven keresztül az illetményalap ugyanaz az összeg.
Magyarország „jobban teljesít”, láthatjuk több ezernyi plakáton. Most nem a 8:1-re gondolok, hanem arra, hogy azt olvassuk ezeken a hirdetéseken, hogy 4,6 %-kal növekedett az átlagbér.
 
Kollégák! Barátaim!
 
Mutassátok meg, nevezzétek meg azokat, akik ebbe a szerencsés körbe tartoznak.  Mi közszolgálati dolgozók –és  nemcsak a  köztisztviselők, kormánytisztviselők, hanem könyvtárosok, múzeumi dolgozók, a város üzemeltetésben, vagy a gyermek intézményekben dolgozók, a  szociális munkások , vagy a mi demonstrációnkra éppen ügyelő rendőrök– és még sorolhatnám,  az állampolgárokat, a lakosokat, a családokat, és magyarországot tisztességesen szolgáló munkavállalókat -  mi biztos, hogy nem tartozunk ebbe a körbe.
Itt közösen mondjuk ki:
Őszintén örülünk annak, hogy az egészségügyi dolgozók, a pedagógusok bérhelyzete remélhetőleg javul. De nem fogadható el. Az előbbi körbe nem tartozó több százezer közszolgálati munkavállaló egzisztenciális leszakadása!
 
Most mi itt a megfélemlített közigazgatási dolgozók helyett és érdekükben jöttünk ki. Felemelő érzés tudni azt, hogy nem vagyunk egyedül! Itt vannak azoknak a munkavállalóknak a képviselői is, azok a közszolgálati dolgozók is, akik nem a hivatalokban dolgoznak és itt vannak azok is, akik nem is a közszolgálatokban végzik munkájukat.
 
Az egyik legnagyobb emberi érték, az, ami értelmet ad a szakszervezeti létnek is, a szolidaritás, a másik emberért érzett felelősség.
Ennek megnyilvánulása teszi ünneppé számomra ezt a találkozót.
 
Kedves mindenki!
 
Az utcán vagyunk és tudom, hogy nem ez a legalkalmasabb hely arra, hogy számokról, kereseti adatokról, törvényi hivatkozásokról szónokoljak.
A romlás már az elmúlt kormányzati ciklusban megkezdődött, mert sem 2009-ben, sem 2010-ben nem növekedett egy fillérrel sem egyetlen közszolgálati illetményrendszer. Nem vitatjuk a családi adózás vagy a rezsicsökkentés kedvező hatását, de ezek nem válthatják ki a munka értékével arányos díjazást.
Bérrendezés kell !!!
A közalkalmazott, a katona, a tisztviselő, vagy a tűzoltó egyformán azzal szembesült, hogy évről – évre stagnáló, vagy éppen csökkenő nominális keresetek mellett, drasztikusan romlik saját és családja élet minősége. Üres a pénztárca, lukas a cipő, és félni kell a hó végétől. 
Nőként, családanyaként együtt érzek azokkal, akiknek szinte mindennap komoly fejtörést okoz, mit adjanak enni a családnak, vagy miből vegyenek új nadrágot, ha kinőtte a gyerek.
Hogy legyen így perspektívája az embereknek, ha a hónap vége az a legtávolabbi pont, ameddig tervezni tudnak?
Hol van az az életpálya, amely túlmutat a hó végi nehézségeken. 
 
Azt kérdezik tőlünk, hogy miért tűrik ezt az állam alkalmazottai?
 
Tisztelt szolidáris, segítőink, és tisztelt közvélemény!
Tudják, hogy magyarországon a munka világában csak a közigazgatásban dolgozókra érvényes felmondási jogcím a „méltatlanság”, a „bizalomvesztés”, a vezetői értékrendhez való alkalmazkodás hiánya, tudják, hogy itt törvény tiltja a túlmunka díjazását, miközben a napi munkaidő már hivatalosan is 10, vagy éppen 12 óra!
Igen!!!!
 
Tisztelt hallgatóság, akkor, amikor egy megüresedő álláshelyre százak jelentkeznek, akkor bizony nem lehet azon csodálkozni azon, hogy a munkavállalók tűrőképessége szinte határtalan.
 
Azért vagyunk itt, hogy helyettük is tudassuk mindenkivel, hogy a helyzetük tarthatatlan.
Ebbe nem nyugodhatunk bele! Nem fogadhatjuk el, hogy egy szakma ennyire leértékelődjön, és nem engedhetjük meg, hogy csalódjanak azok a fiatalok, akiket érdekel ez a hivatás, akik karrierjüket itt a közszolgálatban akarják megvalósítani.
 
Demonstrációnk nemcsak a közvélemény segítő figyelmének megszerzésére irányul. Figyelmeztetjük a döntéshozókat, hogy ne tévessze meg őket a félelem csendje, mert a munka világában nincs béke!
 
Legyenek tudatában annak, hogy a közszolgálat minőségének rontásáért személyes felelősséggel tartoznak! Tudatosuljon számukra, hogy „a jó állam” eszménye csak jól teljesítő, megbecsült, megelégedett, szakmailag elkötelezett munkavállalók munkája által valósulhat meg!
 
20 % illetményalap növelésért harcolunk!
Ez magyarország 2014. Évi költségvetésének mindössze 2-3 ezreléke, ismétlem 2-3 ezreléke, amit követelünk.
 
Ki tudja megmondani, sok e ez, vagy kevés?
 
A 6 évi 0-ához képest talán kevés, de az biztos, hogy másképpen kellene szeletelni a tortát!
 
Képesek vagyunk kiharcolni ezt ???
Az én válaszom a határozott igen!
 
Legyenek tudatában annak, hogy a közszolgálat minőségének rontásáért személyes felelősséggel tartoznak! Tudatosuljon számukra, hogy „a jó állam” eszménye csak jól teljesítő, megbecsült, megelégedett, szakmailag elkötelezett munkavállalók munkája által valósulhat meg!
 
20 % illetményalap növelésért harcolunk!
Ez magyarország 2014. Évi költségvetésének mindössze 2-3 ezreléke, ismétlem 2-3 ezreléke, amit követelünk.
 
Ki tudja megmondani, sok e ez, vagy kevés?
 
A 6 évi 0-ához képest talán kevés, de az biztos, hogy másképpen kellene szeletelni a tortát!
 
Képesek vagyunk kiharcolni ezt ???
Az én válaszom a határozott igen!
 
Legyenek tudatában annak, hogy a közszolgálat minőségének rontásáért személyes felelősséggel tartoznak! Tudatosuljon számukra, hogy „a jó állam” eszménye csak jól teljesítő, megbecsült, megelégedett, szakmailag elkötelezett munkavállalók munkája által valósulhat meg!
 
20 % illetményalap növelésért harcolunk!
Ez magyarország 2014. Évi költségvetésének mindössze 2-3 ezreléke, ismétlem 2-3 ezreléke, amit követelünk.
 
Ki tudja megmondani, sok e ez, vagy kevés?
 
A 6 évi 0-ához képest talán kevés, de az biztos, hogy másképpen kellene szeletelni a tortát!
 
Képesek vagyunk kiharcolni ezt ???
Az én válaszom a határozott igen!
 
Folytatjuk akcióinkat, ha kell gyűjtjük a lyukas cipőket, békés felvonulásra hívjuk a közszolgálatban dolgozó nőket, gyermekeiket, nagymamákat. Azokat, akik minden nehéz helyzetben a legnagyobb terhet cipelték vállukon. Ugye a demonstráló nőkkel szemben még az oly magabiztos „harcos” férfi politikusok is tehetetlenek.
Mi nők bejelentkezünk orbán viktor miniszterelnök úrhoz.  Komolyan vesszük azt a nyilatkozatát, amely szerint hozzá bármivel fordulhatunk.
 
Kedves barátaim! Tisztelt kolléganők, kollégák!
 
Bízom benne, és biztos vagyok abban, hogy a céltudatos, ugyanakkor nyugodt, de következetes fellépésünk, álhatatos kitartásunk, másokat is meggyőz a hozzánk csatlakozás értelméről.
 
Legyen a mai demonstrációnk egy felhívás is mindazok számára, akik nem akarnak beletörődni a közszolgálat ellehetetlenülésébe, a munkavállalók megosztottságába, és nem akarnak elszegényedni.
 
Köszönöm, hogy eljöttetek, és jelenlétetekkel segítettétek küzdelmünket! Együtt sikeresek leszünk, mert hitelesek vagyunk! Köszönöm, hogy meghallgattatok!