KKDSZ: Tájékoztató a valószínűségi törvénytervezetről

A kulturális értékeket súlyosan veszélyeztető és minősíthetetlenül rossz színvonalú törvénymódosítási folyamat zajlik napjainkban.

    2013. október 7-én fogadta el az országgyűlés dr. Gyimesi Endre és L. Simon László T/12053 számú törvénymódosítását. Október 8-án írott levelünkben kétségbeesetten kértük a köztársasági elnök urat, hogy ne járuljon hozzá a magyar törvényalkotás lejáratásához egy hibás és roppant veszélyes egyéni képviselői indítvány alapján született módosítás elfogadásával. De sajnos nem értünk el sikert, a kihirdetés megtörtént. (Ezt a levelet, korábbi nyilatkozatainkat, és részletes indokolásunkat szívesen megküldjük.)

    Álmodni sem mertük volna, hogy rövid időn belül a fentinél is megfoghatatlanabb, és összehasonlíthatatlanul nagyobb bajt előidéző irománnyal szembesülünk, ez esetben Balog Zoltán emberi erőforrások minisztere előterjesztésében. Az Országgyűlés Kulturális és Sajtóbizottsága 2013.11.04-én megtárgyalta és általános vitára alkalmasnak találta a T/12791. számú törvényjavaslatot, melynek címe: egyes törvényeknek a közgyűjteményekben őrzött, vitatott tulajdonú kulturális javak visszaadásával összefüggő módosításáról.

    Ez az előterjesztés az egész magyar műkincsállomány legféltettebb kincseit veszélyezteti immár nem csak szakmailag megalapozatlan – de a későbbiekben visszavonható – kölcsönadásokkal, hanem a végleges tulajdon átadásával. Nem igazságügyi eljárás keretében rendel átadni műkincseket magánszemélyeknek.

    Jelenlegi tervezet a 2. §-ban azt írja elő, hogy „e törvény felhatalmazása alapján kiadott kormányrendeletben meghatározott eljárás eredményeként térítésmentesen ki kell adni annak a személynek, aki az adott, kulturális javak körébe tartozó tárgyra vonatkozó tulajdonjogát megfelelően valószínűsíti.” A következő paragrafus szerint a vélelmezett egykori tulajdonos örököse a „közjegyzőtől kérheti a vagyontárgyra vonatkozó valószínű öröklési jogcím igazolására irányuló eljárás lefolytatását, és valószínű örökösi bizonyítvány kiadását.” A közjegyzőnek azonban nincs nyomozási joga, nincs ilyen irányú igazságszolgáltatási jogköre, érdemben nem tud eljárni.

    A „megfelelően valószínűsíti” meghatározás értelmezhetetlen, pontatlan, lejáratja a magyar törvénykezést, miközben a sok milliárdos nemzeti kincset veszélyeztet. Jogilag szakszerűtlen eljárás alapján rendelkezhetnek tehát műkincsek, iratok, könyvek, dokumentumok, kép- és hangfelvételek sokaságáról.

    Egészen katasztrofálisak a kilátások. A politikusok feltehetően nem is sejtik, hogy milyen végzetes pusztítást eredményezhet a tettük. (A következmények nem ismerete persze nem menti fel senkit a felelősség és a bűn súlya alól.)  Olyan végeláthatatlan folyamat indul el, melynek kezeléséből mind a jogi, mind a szakmai hozzáértést kizárják. Nem elképzelhetetlen, hogy teljességében fölöslegessé válik a kormány sokszor beharangozott múzeumi negyed terve, mert mire felépül, nem lesz mit kiállítani benne.

    Nem érinti a törvénykezés azokat a javakat, melyek állami tulajdona vitathatatlan. A letéti nyilvántartásba került műtárgyakat pedig eddig is visszakapták az eredeti tulajdonosok, vagy örököseik, ha ezt igényelték. Számos műtárgy viszont a háború idején vagy az után került a közgyűjteményekben bonyolult úton és különböző forrásokból. Amennyiben egy-egy műtárgy közgyűjteménybe kerülése kétes volt és annak  jogos visszaszolgáltatását az igazságszolgáltatás megállapította, azokat a magyar állam szintén visszaadta. Ám felsorolhatatlanul sok nehézséget okozhat például, hogy hogyan került a tárgy állami tulajdonba, történt-e kártérítés, ki a jogos örökös és ki milyen szinten tartja magát örökösnek, mennyiben került a művek restaurálása, tudományos feldolgozása és milyen egyéb ráfordítás növelte jelentősen a műtárgy értékét. Az egész magyar nemzet számára olyan súlyos kérdéseket vet fel ez az eljárás, és olyan folyamatokat indít el, amelyre még csak utalni sem akarunk, mert felhívnánk rá a figyelmet.

    Egyetértünk azzal, hogy a kulturális javakat kapják vissza jogos tulajdonosaik és valódi örököseik. De továbbra is megalapozott szakmai vélemény, a szerzeményezési, kártérítési és egyéb dokumentumok feldolgozása, valamint bírósági ítélet alapján történjen ez. (Ahogyan a közelmúltban például Sigray Antal gyűjteményét törvényszéki döntés szerint visszakapta a család.)
 
Budapest, 2013. november 7.
 
Földiák András
elnök