Szakszervezetek.hu

Nőnek a társadalmi különbségek

Az elmúlt években egyre gyakrabban hangzott el az a már-már közhelyszámba menő állítás, hogy Magyarországon egyre nő a szakadék a leggazdagabbak és a legszegényebbek között. Az mfor.hu utánanézett, hogy az elérhető statisztikák alátámasztják-e ezt.

   Ahogy egyre érkeznek a leggazdagabb emberekről szóló hazai és nemzetközi vonatkozású listák, felmerül a kérdés, hogy a válság utáni éledezés vajon a legszegényebb rétegeket miként érinti. A valós jövedelmi és vagyoni viszonyokra vonatkozó adatok nagyon nehezen hozzáférhetők és főként becsléseken alapulnak. A létminimum környékén élők esetében például a fekete és szürke foglalkoztatás vezetheti félre a statisztikusokat.
 
   Az átlagos jövedelemre, fizetésre, vagy akár a nettó pénzügyi vagyonra vonatkozó információk pedig sokszor nem adnak kellő tájékoztatást a társadalmi folyamatokról, hiszen nem közölnek az eloszlásra vonatkozó adatokat.
 
  A KSH ennek feloldására közöl kimutatásokat a háztartások egy főre vetített jövedelméről, méghozzá úgy, hogy a lakosságot a jövedelmek szempontjából 10 részre osztja. Míg 2010-ben a legalsó és legfelső tized között 7,2-szeres volt a különbség, 2012 ez 8-szorosra nőtt.

   Szintén a KSH-tól származik a háztartások 2013-as fogyasztásáról szóló adata, amelyből kiderül, hogy az átlag ugyanannyi, mint 2012-ben volt, de míg a családok fogyasztásának volumene az alsó három jövedelmi ötödben csökkent, a felső két ötödben növekedett. Az átlagos havi fogyasztás 2013-ban egy főre vetítve 67 ezer forint volt, a legszegényebb 20 százalék 35 ezer, a leggazdagabb pedig 126 ezer forintot költött.
 
   Az Eurostat minden évben leközli az egyes országok szegénységre vonatkozó statisztikáit. Sajnos Magyarország nem áll túl fényesen ebben a tekintetben. Az első elérhető adat 2005-ös, amikor  a népesség 32,1 százaléka nélkülözött vagy fenyegette a nélkülözés. Az arány a válság kitöréséig folyamatosan csökkent, és 2008-ban 28,2 százalékon volt a legkedvezőbb. 2010-ig ismét majdnem 30 százalékig romlott, majd az elmúlt három évben több mint egy százalékpontos ugrásokkal 33,5-ig emelkedett. Ez azt jelenti, hogy 3,28 millió szegény élt hazánkban 2013-ban.
 
   A visegrádi országokkal összevetve szintén látszik, hogy míg régiós társaink, ha nem is tudták csökkenteni, de legalább szinten tartották a szegénység részarányát, Magyarországon komoly emelkedés figyelhető meg.

   Ezzel párhuzamosan a leggazdagabb 100 magyar vagyona a válság lecsengése óta folyamatosan emelkedik és 2014-re elérte a 2460 milliárd forintot. A 2009-es mélyponton 1613 milliárd volt ez a szám. Bár ezek nem statisztikai adatok, hanem egy kiadványban szereplő, becslésen alapuló számok, mégis mutatják a tendenciákat.  
 
Mi a helyzet a nagyvilágban?
 
  Pár hónapja az Oxfam nemzetközi szervezet, amely kifejezetten a szegénység elleni küzdelmet tűzte zászlajára, érdekes adatot tett közzé: a világ 85 leggazdagabb emberének akkora vagyona van, mint a világ szegényebbik felének.
 
   A legtöbb mélyszegénységben élő ember még annak ellenére sem kap védelmet hazája szociális ellátórendszerétől a válságok és gazdasági krízisek ellen, hogy az elmúlt években számos jóléti programot hajtottak végre életminőségük javítása érdekében. A Világbank jelentése szerint a napi 1,25 dollárból (277 forint) élő emberek 70 százaléka továbbra sem jut hozzá olyan alapvető dolgokhoz, mint az ingyenes iskolai étkezés, az állami nyugdíj vagy a közmunka. Ez azt jelenti, hogy 870 millió ember él elképzelhetetlen szegénységben.
 
   Az alacsony és közepes jövedelmű országok GDP-jük mindössze 1,6 százalékát költik szociális kiadásokra. Ez a mintegy 337 milliárd dollár kevesebb, mint a 104 leggazdagabb brit vagyona, amelyről mi is írtunk.
 
   Afrikában és Dél-Ázsiában a szociális juttatások a lakosság legszegényebb 20 százalékának csupán a negyedén segítenek valamelyest. A legnagyobb szociális büdzsé Indiában, Kínában és Brazíliában van, a globális kiadások közel fele. A Világbank szerint bár a szociális kiadásokra szánt pénzek hatékony elköltése a legjobb út a mélyszegénység felszámolásához, a legtöbb ország inkább más területekre fókuszál, mást támogat. A Közel-Keleten és Észak-Afrikában például az üzemanyag támogatásokra fordított összeg négyszerese a szociális segélyekre költött pénzeknek. Hasonló költségszerkezet figyelhető meg India, Kamerun, Malajzia, Ecuador, Indonézia és Banglades vonatkozásában.
 
Forrs: mfor.hu