Szakszervezetek.hu

Nagy feszültségeket váltanak ki a kisgyerekes anyák

 Egy nő nem lakhat 20 percnél távolabb a munkahelyétől – jegyezte meg egy sikeres felső vezető hölgy, amikor munkavállaló-barát szervezeteknél végeztünk kutatást – olvasható a Figyelő oldalán.

   Szerencsésnek tartotta magát, mert – mint mondta – kihívó és érdekes munkája van, valamint két szép kicsi gyermeke, és még a 20 perces távolság is összejött neki. Apáknál a távolság nem számít, ők ugyanis a jól tervezhető feladatokat (reggeli óvodába vitel, esti fürdetés) preferálják, amelyekről a munka elvárásainak megfelelően akár le is mondanak.

   Kutatásunk során tíz olyan magyarországi szervezetet kerestünk fel, amely valamilyen elismerésben – például legjobb munkahely vagy családbarát díjban – részesült. Mint kiderült, még ezeknél az élenjáró szervezeteknél is nagy feszültségeket váltottak ki a kisgyerekes anyák.

  Az egyik törésvonal a gyorsan visszatérők – gyermeküket bébiszitterre vagy nagymamára bízók – és a hosszú gyest igénybe vevők között van. Előbbiek akár szülés után néhány héttel hajlandók bemenni a céghez megbeszélésekre, aláírásokra. Más anyák a gyes lejártával is a családi igényekhez szeretnék igazítani a munkájukat. Erre a legtöbb munkaadó rugalmatlanul reagál. Bár van, ahol létrehoztak kvázi kismamamunkaköröket – rendszerint 6 órában, semmiképpen sem stratégiai szintű feladatokat kell elvégezni, szükség esetén távolról vagy helyettesítéssel –, innen előrelépés nem nagyon van, s ne feledjük: részmunkaidőhöz részbér jár, és ezek a munkakörök egyébként sem fizetnek jól.

   A HR-esek szerint a megoldás a rugalmas munkaidőrendszerek bevezetése, de ez tévedés. Így el lehet ugyan vinni a gyermeket óvodába, bölcsődébe, lehet némi házimunkát végezni, de az élet nagyon stresszessé válik. Interjúalanyainknak néha már a reggeli érkezés is feszültséggel terhes, előfordult, hogy megbeszéléseknél a kismama miatt kellett várni. De ennél rosszabb a hazaindulás, gyakran kellett megbeszélésekről felállni.

   Majd következett a közlekedés, az otthoni munka stressze. Ráadásul a gyermek(ek) lefektetése után jött a le nem dolgozott 2-3 óra, sokszor az alvásidő rovására. Bár minden ilyen munkavállaló úgy gondolta, hogy extrém módon fokozta a hatékonyságát, sőt, néha úgy vélték, hogy a munkahelyen töltött 6 óra alatt annyit vagy többet dolgoznak, mint a kollégáik, az esti távmunkát szinte soha nem hagyták ki, mutatván megbízhatóságukat.

   Minden szervezetnél úgy látták, a flextime rendszer elengedhetetlen ahhoz, hogy sok anya egyáltalán dolgozni tudjon. Ugyanakkor sok munkakört a kollégák aktív segítsége nélkül nem lehetett volna kismamabaráttá átszervezni. Ám akiknek nincs gyermekük – sőt, néha a gyermekesek is –, minden fókuszcsoportban elfogadhatatlannak tartották, hogy mindig a gyermekteleneknek kell vállalni a túlórákat, a kellemetlen időben végzendő, illetve a váratlan feladatokat.

   A legfontosabb lépés a feszültségek feloldásához az lenne, hogy a családokban több feladatot kapjanak az apák. Ez ugyan társadalmi kérdés, de a szervezetek is támogathatják a munkavállalóikat abban, hogy szülőként minél egyenlőbben osszák meg a feladataikat. Így egyiküknek sem lesz olyan sok külső elfoglaltsága, hogy azt a közvetlen kollégák méltánytalannak érezzék. 

  A szervezetek azt is megtehetik, hogy a teljesítményt nem a ledolgozott munkaórákban, hanem az elvégzett feladatokban mérik. Továbbá segíthet, bár nem szervezeti kompetencia, hogy a bölcsődék és óvodák nyáron ne zárjanak be 4 hétre, ahogy sok más országban sem. Iskoláskorban már máshol is van szünet, de a magyar vakáció példátlanul hosszú, s a gyerekeknek is jobbat tenne, ha az évközi munka kevésbé lenne intenzív. Végül talán a legkézenfekvőbb megoldás, hogy a cégeknél beszéljenek a problémákról. Ez segíthetne egyedi szervezeti megoldásokat találni.

   Társadalmilag nagy szükség lenne fordulatra, hiszen ott kiegyenlítettebb a nők és férfiak munkaerő-piaci jelenléte, ahol hasonlóan aktívan vesznek részt a családi feladatokban. Ezekben az országokban több nő mer szülni, mert tudják, hogy visszatérhetnek, és nem egyedül rájuk szakad a gyermeknevelés és a háztartás minden gondja. Összességében a versenyképességhez is hozzájárul, ha a nők a munkaerőpiacon is aktívak.
 
Forrás: Figyelő