Szakszervezetek.hu

Felszámolás: mi jár a munkavállalónak?

 Milyen igényei lehetnek egy munkavállalónak, ha cége ellen felszámolási eljárás indul és hogyan érvényesítheti ezeket az eljárás különböző szakaszaiban? Részlet a munkaviszony megszűnése és megszüntetése című könyvből – írja a munkajog.hu.

A munkavállalói igények érvényesítése a felszámolási eljárásban
 
   A felszámolási eljárás olyan eljárás, amelynek célja, hogy a fizetésképtelen adós jogutód nélküli megszüntetése során a hitelezők a törvényben meghatározott módon kielégítést nyerjenek [Csődtv. 1. § (3) bekezdés]. A felszámolási eljárás az adós székhelye szerint illetékes törvényszék hatáskörébe tartozó nem peres eljárás [Csődtv. 6. § (1) bekezdés]. 
 
   Ha az adós felszámolását elrendelő végzés jogerőre emelkedett, a bíróság elrendeli e végzésnek a Cégközlönyben való közzétételét [Csődtv. 28. § (1) bekezdés]. A közzétételnek tartalmazza azt a hitelezőknek szóló felhívást, hogy ismert követeléseiket a felszámolást elrendelő végzés közzétételétől számított 40 napon belül a felszámolónak jelentsék be [Csődtv. 28. § (2) bekezdés]. A bejelentés akkor is szükséges, ha a céggel szemben a követeléssel kapcsolatban hatósági vagy bírósági eljárás van folyamatban. A határidő a munkavállalói követelésekre is irányadó.
 
  E határidő betartásának kiemelt fontossága van a felszámolási eljárásban: az adóssal szemben fennálló olyan követeléseket, amelyeket a felszámolás közzétételétől számított 40 napon túl, de legfeljebb 180 napon belül jelentettek be, a felszámoló ugyan nyilvántartásba veszi, és kielégíti, de csak akkor, ha a 40 napon belül bejelentett tartozások kiegyenlítése után van rá vagyoni fedezet [Csődtv. 37. § (1) bekezdés]. A felszámolási eljárásban a határidőn túl előterjesztett hitelezői igény kielégítésére tehát csak akkor kerülhet sor, ha a határidőben bejelentett igények rangsor szerinti kielégítése és a határidőn túl bejelentett, a követelést a rangsorban megelőző hitelezői igények kielégítése után még marad vagyoni fedezet (EBH 2002/673.). 180 napon túl nincs lehetőség a követelés érvényesítésére.
 
   A munkavállaló munkabére és egyéb bérjellegű juttatására vonatkozó igényének a bejelentése esetén nem kell befizetni az egyébként kötelező 1%-os regisztrációs díjat [Csődtv. 46. § (7) bekezdés].
 
  A Csődtv. szigorú kielégítési sorrendet határoz meg, vagyis megállapítja, hogy a fennmaradt vagyonból mely követeléseket kell elsőként, majd következőként kifizetni. Az adóst terhelő munkabér és egyéb bérjellegű juttatás privilegizált követelések, melyek elsőként kerülnek kielégítésre a többi tartozás közül (ún. a) pontos követelések) figyelemmel a munkabér egzisztenciális, létfenntartáshoz szükséges jellegére. A munkabér és az egyéb bérjellegű juttatások közé tartoznak – többek között – a következők is:

a munkaviszony megszűnésekor járó végkielégítés,

a kollektív szerződésben, illetve a munkaszerződésben meghatározott juttatások, továbbá
ha a felszámolás kezdő időpontját megelőzően esedékessé vált munkabért és egyéb bérjellegű juttatásokat a felszámolás kezdő időpontja után fizették ki, az ezeket terhelő adó- és járulékfizetési kötelezettség is, ideértve az egészségügyi hozzájárulást [Csődtv. 57. § (1) és (2) bekezdés].
 
  A szabadságmegváltás, felmentési időre járó távolléti díj munkabérnek minősül, a jogellenes munkaviszony megszüntetés folytán megítélt átalánykártérítés, kártérítés azonban nem, így az nem minősül privilegizált követelésnek. 
 
  A Bérgarancia Alap egy olyan elkülönített, állami pénzalap, amely azt hivatott biztosítani, hogy a felszámolás alá került cégek munkavállalói az őket megillető munkabérükhöz – legalább részben – hozzájuthassanak akkor is, ha arra a felszámolás alá került munkáltatónál – a munkabérek privilegizált jellege ellenére – nem áll rendelkezésre elegendő vagyon. Ez a munkabértarozások kiegyenlítését célzó pénzügyi támogatás formájában történik. A bérgarancia alapot a Bérgarancia Alapról szóló 1994. évi LXVI. törvény (a továbbiakban: Bat.) szabályozza.
 
 A támogatásra a felszámolás alatt álló gazdálkodó szervezetnél foglalkoztatott, szokásos magyarországi munkavégzési hellyel rendelkező munkavállalók jogosultak a fennálló bértartozás erejéig, de legfeljebb a tárgyévet megelőző második év nemzetgazdasági havi bruttó átlagkeresetének ötszöröséig [Bat. 7. § (1) bekezdés]. Kivételesen további, legfeljebb kettő havi bruttó átlagkeresetnek megfelelő támogatást igényelhet a felszámoló, ha annak e törvényben meghatározott egyéb feltételei fennállnak [Bat. 7. § (2) bek.].
 
  A törvények azonban korlátozásokat is tartalmaznak a munkabér és egyéb juttatások kifizetésére vonatkozóan:
 
  A Csődtv. a kielégítési sorrendben az utolsó helyre helyezte azokat a követelések, amelyek jogosultja a gazdálkodó szervezet legalább többségi befolyással rendelkező tagja (részvényese), vezető tisztségviselője, vezető állású munkavállalója, vagy ezek közeli hozzátartozója, illetve élettársa [Csődtv. 57. § (1) bekezdés h) pont]. Ezen követelések kielégítésére csak valamennyi hitelező igényének teljesítését követően kerülhet sor, így nagyon csekély az esély arra, hogy nevezettek bármilyen kifizetéshez jussanak. 
 
  Emellett az Mt. is tartalmaz kifizetésre vonatkozó korlátozást: az Mt. a vezető állású munkavállaló esetében írja elő, hogy a munkaviszony megszűnésére tekintettel megillető díjazásból a munkáltató legfeljebb hathavi távolléti díjnak megfelelő összeget köteles megfizetni az esedékességekor, ha a megszüntető nyilatkozat közlésére a csődeljárás vagy felszámolási eljárás megkezdését követően került sor. Az ezt meghaladó összeget a csődeljárás befejezésekor vagy megszüntetésekor, vagy a felszámolási eljárás befejezésekor kell megfizetni [Mt. 210. § (3) bekezdés].
 
Az igény érvényesítése a felszámolás elrendelését követően
 
   Felszámolási eljárás elrendelését követően az igényérvényesítés módja attól függ, hogy pénzbeni, vagy nem pénzbeni igényről van szó.
 
   Pénzbeni igény esetén a munkavállaló a felszámolás alatt álló munkáltatóval szemben csak a felszámolónak történő bejelentéssel érvényesítheti követelését. A felszámolás elrendelését követően ugyanis nincs mód bírósági eljárás indítására [Csődtv. 38. § (3) bekezdés]. Amennyiben a felszámoló a munkavállaló hitelezői igényét nem fogadja el, azt vitásnak tekinti, köteles az igényt elbírálás végett 15 napon belül a felszámolást elrendelő bíróságnak megküldeni. Az igény jogalapjáról a felszámolást elrendelő bíróság dönt [Csődtv. 46. § (6) bekezdés].
 
  A munkaügyi bíróság hatáskörébe tartozik azonban a felszámolás alatti céggel szemben előterjesztett, nem pénzkövetelésre irányuló kereset elbírálása (pl. munkáltatói igazolás kiadása) (Fővárosi Bíróság 55. Mfv. 28.957/2005/2.).
 
  Abban az esetben azonban, ha a munkavállaló a bírósági eljárást már a felszámolás elrendelését megelőzően megindította, az eljárások folytatódnak [Csődtv. 38. § (2) bekezdés]. A már megindított peres eljárás azonban a hitelezőt nem mentesíti azon kötelezettség alól, hogy követelését a felszámolást elrendelő végzés közzétételétől számított 40 napon belül a felszámolónak bejelentse.
 
  A végrehajtási eljárást azonban ebben az esetben már nem lehet elrendelni, vagy azt meg kell szüntetni, a lefoglalt vagyontárgyakat és a befolyt, a végrehajtás költségeinek levonása után fennmaradó, de még ki nem fizetett pénzeszközöket a kijelölt felszámolónak kell átadni [Csődv. 38. § (1) bekezdés].
 
Munkavállalói igények érvényesítése a végelszámolási eljárás során
 
  A végelszámolási eljárás olyan eljárás, amelynek során a nem fizetésképtelen cég - a jogutód nélküli megszűnését elhatározva - a hitelezőit kielégíti [Ctv. 94. § (1) bekezdés]. A felszámolási eljáráshoz hasonlóan a végelszámolási eljárás során is kötelező a hitelezői követeléseket, köztük a munkavállalói igényeket is a végelszámolás elrendelésének Cégközlönyben való közzétételétől számított 40 napon belül a végelszámolónak bejelenteni [Ctv. 106. § (1) bekezdés].
 
  A bejelentés akkor is szükséges, ha a céggel szemben a követeléssel kapcsolatban hatósági vagy bírósági eljárás van folyamatban. Fontos különbség azonban a felszámolási eljáráshoz képest, hogy a bejelentés elmulasztása vagy késedelmes teljesítése nem jár jogvesztéssel, de a zárómérleg és a vagyonfelosztási határozat elfogadását követően hitelezői igényt már csak a megszűnt cég tartozásaiért történő helytállásra vonatkozó szabályok szerint lehet érvényesíteni [Ctv. 106. § (1) bekezdés].
 
   Tekintettel arra, hogy ilyen esetben a cég nem fizetésképtelen, a végelszámolás során bejelentett igényeket a cégnek ki kell tudnia elégíteni, ha azt nem tudja, a végelszámolási eljárás felszámolási eljárásba fordul át.

Forrás: munkajog.hu