Orvosszakmák elfogyóban

Tizenkilenc hiányszakma, megállíthatatlan elvándorlás az egészségügyben

Jóllehet hazánkra egyelőre nem jelentenek veszélyt a legújabb járványos betegségek, a globális felmelegedéssel járó és a szaporodó kórházi fertőzések miatt sem jó ómen, hogy egyre kevesebb infektológus dolgozik az országban. A fertőző gyógyászat mellett még 18 szakterület számít hiányszakmának, amelyek vagy nem vonzók már a fiatalok számára, vagy művelői nagy arányban távoznak külföldre.

    Madárinfluenza, közel-keleti koronavírus, ebola – a jelen, illetve a közelmúlt néhány rettegett járványai eddig elkerülték hazánkat. Elég azonban csak az olyan, a globális felmelegedés miatt mind északabbra húzódó kórokra gondolni, amilyen a szívférgessség, vagy arra, hogy az antibiotikum-rezisztencia miatt egyre több olyan fertőzés van, amelyet nem, vagy csak nagy nehézségek árán lehet ma már meggyógyítani, hogy nyilvánvaló legyen, mennyire nagy jelentőségű szakma a fertőző betegségekkel foglalkozó infektológia.

    Ezt a speciális orvosszakmát mégis egyre kevesebben művelik hazánkban: a Magyar Infektológiai és Klinikai Mikrobiológiai Társaság elnökének becslése szerint alig százan, miközben legalább kétszer ennyi orvosra lenne szükség ahhoz, hogy mindenütt megfelelő számú szakember álljon rendelkezésre. Schneider Ferenc azt mondja: az infektológusok száma nagyjából a 90-es évek eleje óta folyamatosan csökken, ez a szakma is áldozatául esett az akkori egészségpolitika által indított ágyszámcsökkentési hullámnak. Az óta pedig még az ország legnagyobb, fertőző betegségekre specializált intézményét, a Szent László Kórházat is összevonták a Szent István Kórházzal, tovább szűkítve a fertőző betegeket fogadó osztályok és ágyak számát. „Megyénként ma már egy-egy ilyen osztály működik, de Komárom-Esztergomban egy sem” – vázolja a helyzetet az elnök, aki szerint tőlünk nyugatra már felismerték, hogy stratégiai szakmáról van szó, így – miként a betegek gyors kivizsgálását lehetővé tévő mikrobiológia, ez is - plusz támogatást kap.

    Nálunk a szakminiszter által is elismert tizenkilenc orvosi hiányszakmára jelentkezők a teljes képzési idő alatt kiemelt támogatást (minimálbér + 50 százalékot) kapnak. Ennek ellenére a szintén hiányszakmának számító sürgősségi ellátásban sem jobb a helyzet. „A korábbi évekhez képest most ugyan kicsivel több, 20-25 fiatal tesz oxyológiai-sürgősségi szakvizsgát, de a vizsgázók 5-10 százaléka már eleve külföldön dolgozik, és évente legalább húsz kolléga megy el külföldre, tehát több, mint amennyien szakvizsgáznak” - mondja Berényi Tamás, a Magyar Sürgősségi Orvostani Társaság elnöke. Hozzátéve: ha végre komolyan vennék a sürgősségi alapelveket, és erre alapozva strukturálnák az ellátást, akkor legalább négy-ötszáz szakorvos hiányozna. Nem véletlen, hogy – többek között emiatt is - a társaság a közelmúltban azonnali krízismenedzsmentet és a jelenlegi struktúra újragondolását szorgalmazza a sürgősségi ellátás területén.

    Jermendy György, a Szakmai Kollégium Belgyógyászati Tagozatának elnöke a legnagyobb problémát abban látja, hogy hazánkban az orvosok hosszú évtizedek óta nincsenek megbecsülve társadalmi, ebből következően anyagi szempontból sem. A fiatalok számára nem vonzó az, amit látnak: folyton ügyelő, mégis anyagi gondokkal küzdő, kiégett, szakmai perspektíva nélküli orvosok, és az sem, amit nem látnak, mert semmilyen remény nincs arra, hogy ez náluk belátható időn belül másként lesz. „Ennek pedig egyenes következménye, hogy szakmai okokból eredően elvágyódnak Magyarországról, a felnövekvő orvosgenerációnak már nem elég ígérgetni”.

Forrás: VG.hu