Szakszervezetek.hu

A legnépszerűbb szakmák

Meredek emelkedésnek indult a szakképző intézményeknél beiratkozók száma a felsőoktatási ponthatárok kihirdetése után, érdemes mielőbb jelentkezni, egyes képzésekre ugyanis csak korlátozott számban tudnak tanulókat felvenni – hívta fel a figyelmet a közelmúltban közleményben Virág Gergő, a Klebelsberg Kunó Szakközépiskolát fenntartó alapítvány kuratóriumi elnöke. A szakmunkásképzésről, a népszerű szakmákról, a kétkezi munka becsületéről beszélgettünk az elnökkel – írja a munkajog.hu.

Mi a különbség a szakiskola, a szakközépiskola és a szakmunkásképző között?
 
   A mai megnevezés: szakiskola (korábban szakmunkásképző). A szakiskola 3 éves, 8. osztály befejezését követően kezdhető meg, és a befejezéskor szakmai vizsgát tesz a tanuló, amely után OKJ-s szakmája lesz, de érettségije nem.
 
   A szakközépiskola 4 vagy 5 éves lehet és érettségivel zárul, de szakmát nem ad. Ez után az iskolatípus után lehetőség van 1 vagy 2 év alatt OKJ-s szakmai végzettséget elvégezni, vagy továbbtanulni a felsőoktatásban.
 

   Tehát természetesen van szakmunkás-képző, bár ezt a kifejezést már nem használjuk, helyette lépett be a modernebb „szakiskola” kifejezés. A szakközépiskola neve és fogalomköre viszonylag változatlan maradt. A képzések egységesen az OKJ alá vannak besorolva, bármilyen formában szerzi meg a végzettségét a tanuló, a kimenet teljesen egyenértékű lesz – akár szakiskolában, szakközépiskolában, vagy tanfolyami rendszerű felnőttképzésben tanul.
 

Melyek ma a legnépszerűbb szakmák?
 
   Zömmel azok, amelyek „kézzelfoghatóak”, amelyeket a munkaerő-piac is komoly kereseti és karrier-lehetőséggel visszaigazol. Egyre kevésbé választják a fiatalok a homályos jövőképű, nehezen aprópénzre váltható képzéseket, illetve azokat a területeket, ahol érezhetően nincs számottevő perspektíva, nehéz az elhelyezkedés vagy alacsonyak a bérek.
 
   Ebben szerepet játszik, hogy az állam már nem támogat mindenféle szakképzést, még az első szakma megszerzése esetén sem, hanem a hiányszakmákat helyezi előtérbe, ezekre lehet ösztöndíjat is kapni. De az iskolák is tűrt-támogatott-tiltott szakmák kereteiben gondolkodnak, ahol a tiltott azt jelenti, hogy az adott képzésre „normatívát” – aktuális nevén átlagbér alapú támogatást – egyáltalán nem lehet igényelni. Illetve léteznek korlátozott keretszámú képzések is, ez területi szinten, a helyileg illetékes MFKB-k (Megyei Fejlesztési és Képzési Bizottságok ) döntései alapján dől el.
 
  A népszerűségi listán a szolgáltatásban dolgozók mintha vegyülnének a klasszikus „munkás”szakmákkal, a gyógymasszőr a karosszéria lakatossal, a forgácsoló a műkörmössel…
 
  Képzésben legalábbis igen. A legnépszerűbb szakmák jelenleg a gépiparban a hegesztő, CNC-forgácsoló, CAD-CAM informatikus, PLC programozó, a szépségiparban a fodrász, kozmetikus, kutyakozmetikus, műkörmös, az egészségügyben az ápoló, a gyógymasszőr, a vendéglátásban a szakács, pincér, cukrász, az informatikában a rendszergazda és a programozó.
 
   Népszerűek még az autóipari szakmák, autószerelő, autóvillamossági szerelő, karosszéria-lakatos, fényező. Reneszánszát éli a bútorasztalos szakma is, az építőipari területről még a villanyszerelő képzés emelhető ki a jelentkezők számát tekintve. Az elektronika területén hangsúlyos az elektronikai műszerész, a mobiltelefon szerelő, számítógép-szerelő szakterületek népszerűsége, és a vagyonvédelmi rendszer-szerelő szakképzés. Az sem mellékes, hogy a legtöbben már szaknyelvi képzéssel összekötött felkészítést igényelnek és kapnak, mert a kedvező fizetési lehetőségek miatt jelentős arányban gondolkodnak a tanulók külföldi munkavégzésben.
 

Ma kit nevezhetünk munkásnak Magyarországon?
 
  Azt gondolom, már a „munkás” mint szó, kifejezés is szinte zavarba ejtő napjainkban, valóban annyira nem használjuk. Talán nem trendi most ez a kifejezés, és sokak számára nem divatos maga az életforma sem. Az a legfőbb probléma, hogy a kétkezi munkás társadalmi megbecsültsége még mindig nem éri el a diplomás emberét, jóllehet a munkaerő-piac és a kereseti lehetőségek már réges-rég alátámasztják a szakmunka tanulásának létjogosultságát.
 
   Nem egyszer a szorgalmas fiatal munkás néhány év alatt el tud költözni otthonról, önálló egzisztenciát képes teremteni, nem ritkán autót, lakást, esetleg házat tud vásárolni a keresetéből, míg „tucatdiplomás”, vele egykorú társa még egy albérletet sem tud egyedül fenntartani.
 
Lesz-e a valaha a kétkezi munkának újra becsülete?
 
   Nyugati szomszédunknál, Ausztriában a metallerek – a fémipari szakmunkások külön társadalmi kasztja ez – a mai napig a legmagasabb nyugdíjat kapják, ami sokszor politikai viták forrása is. Mi ettől a fajta megbecsüléstől még messze vagyunk, noha a fejlődés folyamatos. A fiatalok fejében már elindult a változás, talán nem kell sok idő hozzá, hogy a munkának újra becsülete legyen, büszkeség legyen a dolgos, kérges tenyér, és egy ezermester a háznál a mondás szerint többet érjen három diplománál.
 
Olykor be kell koszolni a kezünket…
 
  Mert ezt a típusú munkát, amíg világ a világ, valakinek el kell végeznie, akkor is, ha mindig lesz olyan réteg, aki inkább megfizeti, minthogy bekoszolja a kezét. Olyan ez, mint a mezőgazdaság: be kell látni, hogy mindig szükségünk lesz olyan emberre, aki felszántja és beveti a földet, neveli, levágja a jószágot, akkor is, ha nekünk nem fűlne hozzá a fogunk. Meg kell tehát becsülnünk az értünk dolgozó embereket, tudomásul kell venni a munkájuk értékét. Talán ebbe az irányba haladva sok egyéb társadalmi feszültséget, problémát is legyőzhetünk.
 
Forrás: munkajog.hu