Ingázni, vagy közmunkázni?

Utaztatni kell a szaktudást

Strukturális, vagyis szerkezeti munkanélküliség. Ez a látszólag tudományoskodó, de létező kifejezés az amúgy is sérülékeny hazai munkaerőpiac Achilles-sarka, egyben megengedhetetlen luxus. Jól menő cégek valahol hiába keresik száz szám a munkás kezeket, miközben a munkás kezek kicsit távolabb tartós álláskeresőként száz szám malmoznak, közmunkáznak, vagy mindkettőt egyszerre teszik – olvasható a sonline.hu oldalán.

   A megoldás a mobilitás, vagyis a keresett szakértelem elköltözése, viszonylagosan kisebb távolság esetén az elutazása volna az álláshelyhez. Az olyan kurrens szakmákban, mint a gépésztechnikusi vagy fémipari képzettségek nem ritka az előbbi sem.  Annak ellenére, hogy a házhoz-lakáshoz ragaszkodás kulturális beágyazottsága és számos ingatlanpiaci hitelcsapda erősíti a röghöz kötöttséget. A több ezer alkalmazottal dolgozó és folyamatosan bővülő Audi számos alkalommal toborzott Somogyban is. Az elvándorló CNC-hegesztők vagy esztergályosok azonban Somogyból fognak hiányozni. Ahogy innen hiányoznak a külföldre vándorlók tízezrei is.

   – Már az eddigi leggyengébb kőművesünk is Amerikában dolgozik – mondta érzékletesen egy kaposvári építőipari cég vezetője. – Évek alatt jutottunk el oda, hogy minden nap több mint tíz autóval szállítjuk a munkásainkat Sásdtól Somogyjádig. Havi szinten másfélmillió forint a cég benzinköltsége.

  Egy másik kaposvári építőipari társaság cégvezetője a munkát találja meg távolabb sok éve. És az évtizede bevált kaposvári munkásokat szállítja el egy-egy hétre, kettőre az ország adott pontjára, ahol a megbízása van. Így a team tagjainak a nettó munkavégzése a legintenzívebb, nincsenek bulizások, maszekolások, elkésések. Csak a munka van ezerrel, hogy mihamarabb a megfelelő minőségben végezzenek, és haza jöhessenek a családjukhoz.

   – Számos álláshirdetési kampányunk után sokat tanultunk abból, hogy kik, milyen munkát, mekkora fizetéssel szeretnének – mondta a cégvezető. – A csapatunk tíz éve meglévő magjához azonban igen nehezen találunk egy-egy jól beépíthető embert. Sok mindent újra kell tanítanunk nekik. Ma Magyarországon sajnos hozzá szoktak a szakemberek a félmunkához, magukkal szemben is igénytelenek sokszor. Mi a folyamat közben korrigálunk, és újra csináltatjuk azt a munkát, amit mi sem vennék át szívesen. Nem engedhetjük meg magunknak azt, hogy összecsapott munkát adjunk ki a kezünk közül.

  Egy Balaton-parti kft.-nek a vezetője azzal árnyalta a munkaerő megtartásának a nehézségeit, hogy a jó munkás kezeket nehéz úgy megbecsülni, ha az ágazat nem tud piacképes fizetést adni. Vagy éppen a cég késik a túlóra kifizetésével: most ilyen helyzetbe kerültek.
– Az uniós források kifizetése finoman szólva is csak csordogál, az állami bürokrácia több tízmillióval tartozik nekünk – mondta. – Emiatt mi is tartozunk az alvállalkozóinknak. Szerencsére sokkal több a követelésünk, mint a kifizetetlen kötelezettségünk, de így is szenvedünk miatta. Ráadásul ismét nem azt erősítjük, hogy a jó szakember maradjon Magyarországon, mert megéri, amikor már az állam is megbízhatatlan megrendelő.

Forrás: sonline.hu