Szakszervezetek.hu

Bojkottálható-e a munkakörátadás?

 Mellőzhető-e bizonyos esetekben a munkakör átadása a munkaviszony megszüntetésekor (megszűnésekor)? A 2012. évi I. törvény, azaz a Munka törvénykönyve (Mt.) 80. paragrafusának (1) bekezdése előírja, hogy „a munkavállaló munkaviszonya megszüntetésekor (megszűnésekor) munkakörét az előírt rendben köteles átadni és a munkáltatóval elszámolni. A munkakörátadás és az elszámolás feltételeit a munkáltató köteles biztosítani.”- írja az ugyvedvilag.hu.

   Ez a szabály első mondatában a munkavállaló kötelezettségeként fogalmazza meg a munkakörátadást és a munkáltatóval történő „elszámolást” minden olyan esetre, amikor megszünteti a munkaviszonyát [ezek az Mt. 64. § (1) bek. szerint: a felmondás, az azonnali hatályú felmondás és a közös megegyezés], valamint a munkaviszony megszűnésének eseteire is [Mt. 63. § (1): a munkáltató jogutód nélkülimegszűnése, munkáltató gazdasági egységének átvétele más munkáltató által – korábban használt megnevezéssel: munkáltatói jogutódlás -, határozott idő lejárta], második mondata pedig a munkáltató kötelezettségeként azt, hogy biztosítsa mindkét munkavállalói kötelezettség teljesítésének (teljesíthetőségének) feltételeit.
 
   Az első mondat megfogalmazása az „elszámolást” illetően félreérthető, mert úgy tűnik, mintha csak a munkavállalóra hárulna ilyen kötelezettség, pedig nyilvánvalóan a munkáltató oldalán is van elszámolási jellegű teendő, kötelezettség – ezt az említett paragrafus (2) bekezdése erősíti meg, melyben megjelöli a munkáltató teendőit, igaz, hogy csak a munkaviszony felmondással történő megszüntetése esetére szűkítve (értelemszerűen mindkét felmondási módra). A jogszabályi megfogalmazás ellenére megalapozottan állítható, hogy a munkabér-kifizetési és igazolás-kiadási kötelezettség például a közös megegyezéses munkaviszony-megszüntetési, vagy a határozott idő lejártából adódó munkaviszony-megszűnési esetekben is fennáll.
 
   Az „elszámolás” körébe tartoznak a törvényben megjelölt munkabéren és egyéb járandóságokon felül például a munkaruha, védőruha, munkaeszközök, a munkavállaló által használt eszközök (például telefon vagy gépkocsi), valamint a sokféle jogcímen lehetséges munkavállalói tartozások (például jogalap nélkül kifizetett munkabér, tanulmányi szerződés, munkáltatói kölcsön, munkabérelőleg, stb.) is.Számos munkaügyi perben volt eldöntendő kérdés, hogy jogszerűnek minősül-e a munkavállaló részéről munkaviszonyának megszüntetése abban az esetben, ha felmondásának indoka megalapozott, ha annak közlése szabályszerű, ha – azonnali hatályú felmondás esetén – a törvényi határidőt betartotta, de a munkakörét nem adta át, vagy az átadás nem volt szabályszerű (részben vagy egészben nem felelt meg az „előírt rendnek”).
 
  Konkrét perbeli esetben az orvos-asszisztens munkavállaló az írásbeli, azonnali hatályú felmondásának átadása után munkahelyét a munkakör-átadási és elszámolási kötelezettség teljesítése nélkül elhagyta. Álláspontja szerint a munkahelyen maradó munkáltatója (orvos), valamint munkatársa (orvos-asszisztens) minden olyan ismerettel és információval rendelkeztek, amivel ő, ezért munkaköre formális átadása felesleges lett volna, és a munkavégzés az ő távozása után is, minden ismeret birtokában, az átadás nélkül is zökkenőmentesen folytatható volt.
 
   Az eljáró bíróság úgy ítélte meg, hogy a munkavállaló bizonyította felmondása valóságát és okszerűségét, azonban emellett is terheli az Mt. 80. § (1) bekezdése szerinti kötelezettség. Ítéletében megállapította, hogy a munkavállaló munkahelyéről történt távozásával nem adott a munkáltatójának lehetőséget sem arra, hogy a munkakörátadás módját, feltételeit meghatározza. Ezzel megvalósította az Mt. 80. § (1) bekezdése szerinti kötelezettségszegést, ami alól még az a – munkáltató által sem vitatott – tény sem mentesíti, hogy neki sem adta át senki a munkakört, amikor elkezdett dolgozni, és az sem, hogy a munkáltató és a munkatárs (orvos, asszisztens) ismerték az átadandó munkakör tartalmát, valamint a konkrét napi információknak is a birtokában voltak.
 
   A megjelölt bírósági határozat okfejtése szigorú, mérlegelést nem engedő Mt.-értelmezést jelent. [Azzal azért lehetne vitatkozni, hogy elégséges-e a munkáltatónak csak a munkaviszony megszüntetésének pillanatában (az írásbeli azonnali hatályú felmondás átadása/átvétele) meghatároznia a munkakör átadásának módját, feltételeit, és nem volna-e életszerűbb elvárni azt, hogy a munkáltató már korábban rögzítse az erre vonatkozó eljárásrendet és megfelelő módon tájékoztassa arról a munkavállalót.]
 
   Az ítélet deklarálja, hogy nem elegendő a megalapozott felmondási ok és annak szabályszerű közlése, a munkakör átadása is nélkülözhetetlen, mert ha ennek elmaradása miatt minősíti a bíróság jogszerűtlennek a felmondást, beáll az Mt. 84. § (1)-(3) bekezdéseiben írt fizetési kötelezettség (összege minimum a felmondási időre járó távolléti díj). Erre a körülményre kifejezetten alkalmazandó a 84. § (4) bekezdés szabálya – amelyet vélhetően azért tartalmaz a törvény, mert a jogalkotó is indokoltnak látta ennek az élethelyzetnek a szabályozását.
 
Forrás: ugyvedvilag.hu