Szakszervezetek.hu

Andor László: Gazdaság és vándorlás

Hogy a migrációval kapcsolatos vitákból gyakran hiányzik a ráció, azt megszoktuk. A párizsi terrorcselekmények óta azonban – legalább is Magyarországon – az egyik fő vitatéma az lett, hogy van-e kapcsolat a bevándorlás és a terrorizmus között. Még messzebb menve: van-e egyáltalán haszna a bevándorlásnak, szükséges-e ez Európában, hogyha – feltételezhetően – ilyen kockázatok származnak belőle – olvasható Andor László, az Európai Bizottság korábbi tagjának írása a Világgazdaság oldalán.

  Legelőször is azt kell tisztázni, hogy valójában milyen tényezők állnak a terrorista cselekmények mögött – amellett, hogy jó adag emberi gonoszság és gyűlölet kell hozzá. Jeffrey Sachs, a neves amerikai közgazdász úgy fogalmaz: az iszlám terrorizmus napjaink közel-keleti háborúinak kiterjesztése.
 
  A 2003-ban kezdődött iraki inváziónak konzervatív becslés szerint is több mint 100 ezer civil áldozata volt, amiért az Egyesült Államok soha nem kért bocsánatot. A szíriai konfliktus miatti körülbelül 200 ezer halott és 3,7 millió külföldre menekült annak a harcnak az áldozata, amelyet az USA és szövetségesei Bassár el-Aszad pártfogói, Irán és Oroszország meggyengítéséért vív.
 
  A radikális iszlám terrorjának megállításához véget kell vetni a Közel-Kelet nyugati ellenőrzésének. Ebben sokat segíthet az olaj mint energiaforrás fokozatos leértékelődése – írja Sachs.
 
  Hasonlóképp, Stephen Walt a Foreign Policy hasábjain szintén a közel-keleti konfliktusokkal és intervenciókkal kapcsolja össze a Párizsban történteket. Szerinte nem kell feltétlenül hibásnak tekinteni vagy elítélni az amerikai (és más nyugati) beavatkozásokat ahhoz, hogy megtaláljuk a New Yorkban, Madridban, Párizsban történtek gyökereit a megelőző időszak birodalmi vagy más katonai beavatkozásaiban.
 
   Ez az összefüggés még világosabbá válik, ha a Párizsban történtek mellett megemlítünk más, a történelemből ismert terrorcselekményeket. Például Észak-Írországban közel egy évszázadon át zajlottak terrorista akciók, amihez a bevándorlásnak nyilván semmi köze nem volt, és a vallás (katolikusok és protestánsok szembenállása) is inkább egy identitás-képző tényező volt egy mélyebb ok mellett, ami nem más, mint a brit birodalom hanyatlása és az Egyesült Királyság geopolitikai érdekeinek biztosítása.
 
   Mindezek tudatában azt mondhatjuk: a párizsi események kapcsán a bevándorlás, a bevándorlók káros hatásáról értekezni csakis valamiféle figyelemelterelés lehet. Emellett ajándék ez azoknak a szélsőségeseknek, akik fő- és melléküzemágban az eltérő bőrszínűek, vallásúak, szokásúak elleni gyanakvás, gyűlölködés és kirekesztés gerjesztésével foglalkoznak.
 
  Ha léteznének tankönyvek populista politikusoknak, a bevándorlókra való mutogatás, bűnbakként való felhasználásuk az első leckék egyikében kapna helyet. Sok esetben az ilyen populista tendenciák erősebbek ott, ahol kevesebb a bevándorló (például Nagy-Britanniában többen támogatják a Függetlenségi Pártot (UKIP) Londonon kívül, Németországban nagyobb a vándorló szegényekkel szembeni ellenszenv Bajorországban, Svájcban többen szavaztak a bevándorlás korlátozása mellett a nagyvárosokon kívül). Ilyenkor a bevándorlók iránti ellenszenv a változásoktól való idegenkedéssel, és az országokon belüli elosztási vitákkal áll összefüggésben.
 
  Bár a bevándorlás sok kérdést felvet és sok feladatot ad, általában a bevándorlókat bajok forrásának tekinteni indokolatlan. Ma Nagy-Britanniába és Németországba nagyon sokan jönnek külföldről dolgozni (EU-ból és EU-n kívüli országokból egyaránt), miközben ez a két ország EU-átlag fölötti növekedést és EU-átlag alatti munkanélküliséget tud felmutatni. Emellett látni kell: Németországnak többet kellett volna tennie a török bevándorlók integrálásáért, és ugyanez mondható el az Egyesült Királyságról a Nemzetközösségből vagy a világ más tájairól érkezettekkel kapcsolatban.
 
   Szakmai elemzésekben gyakran azt olvassuk: Európa gazdaságának szüksége van a bevándorlókra. Ezt egy közgazdasági alapigazságnak tekinthetjük, azért, mert a bevándorlás nélkül Európa népessége fogyna, a munkaképes korú népesség pedig még a bevándorlást beszámítva is csökkenésnek indult. A kulturális különbségek fontosak lehetnek Európán belül és kívül is, de a generációk közötti gazdasági egyensúly és szolidaritás ugyanilyen fontos kérdés.
 
  Végső soron a nagyarányú vándorlás mögött valamilyen jelentős egyensúlytalanság, valamint sok-sok egyéni döntés áll. A migrációnak lehet különböző okait megkülönböztetni, de a migránsokat különböző csoportokba elkülöníteni már problémásabb. Nehéz azt mondani, hogy az egyik bevándorló politikai, a másik meg gazdasági. A legtöbb esetben gazdasági, szakmai, családi, politikai, kulturális, életmódbeli és egyéb okai is lehetnek annak, hogy valaki ki-, el- vagy bevándorol, és ezek az okok egyes személyeken vagy családokon belül is keveredhetnek.
 
   Amikor a migráció volumenével akarunk valamit magyarázni, nem szabad elsiklani amellett sem, hogy a 2007-2008-ban indult, elhúzódó gazdasági válság az Európába történő bevándorlást nem megnövelte, hanem visszavetette. A pénzügyi krach előtti prosperitás éveiben sokkal nagyobb mértékű volt a bevándorlás, mint azóta. Azt is látjuk, hogy az EU-n belüli migráció idővel újra megélénkült (a mély recesszióba süllyedt Dél-Európából észak felé vándorolnak egyre többen), míg az EU-n kívülről érkező bevándorlás csak alig növekedett azután, hogy körülbelül a felére esett vissza.
 
   Megváltozott ugyanakkor a migráció jellege. A Közel-Keleten és Észak-Afrikában kialakult konfliktusok elmérgesedése és elfajulása, az Arab Tavasz militarizálása következtében jóval nagyobb a menekültek részaránya a teljes migráción belül. Sokkal több a szerencsétlen, nélkülöző, ideiglenes bázisokon időző egyén és család, akiken segíteni humanitárius kötelesség.
A legtöbbet segíteni persze azzal lehetne, ha a térség országaiban helyreállna a rend, a politikai stabilitás és a normális gazdasági tevékenységek lehetősége.
 
   Azért tehát, hogy a bevándorlással kapcsolatban kevésbé kelljen aggódnunk, igen sokat tehet a kül- és biztonságpolitika, valamint a nemzetközi gazdasági kapcsolatok fejlesztése.

Forrás: Világgazdaság