Szakszervezetek.hu

Érettségi után irány külföld: magyar diákinvázió a nagyvilágba

 Az osztrák vagy német universitasok mellett népszerű célpont Nagy-Britannia és Dánia is, de akadnak, akik az Egyesült Államokba szeretnének továbbtanulni – íra a sonline.hu.

  – Beadtam a pécsi egyetemre a felvételi jelentkezésemet, de csak akkor mennék oda, ha nem sikerül kimennem Angliába – mondta Katalin. Az érettségi előtt álló kaposvári gimnazista tervei nem egyediek, a megyeszékhely végzős középiskolásai közül meglepően sokan készülnek külföldi továbbtanulásra a matúra után. Ahogyan egy felmérés szerint kortársaik jelentős része: két év alatt többszörösére nőtt a külhoni egyetemekre vágyó diákok száma. Az ingyenes képzésekkel csábító osztrák vagy német universitasok mellett népszerű célpont Nagy-Britannia és Dánia is, de akadnak, akik még messzebb, az Egyesült Államokba szeretnének megkezdeni felsőfokú tanulmányaikat.

   Akadnak képzések, melyeken radikálisan csökkent a jelentkezők száma: elsősorban azok a szakok, ahol az oktatási kormányzat szinte teljesen eltörölte az állami finanszírozást, vagyis a diákok jellemzően csak költségtérítéssel juthatnak diplomához. Egyetemi oktatók tapasztalata szerint az egyes népszerű – mint például az elemző közgazdász – képzésre vágyók közül alig jelölnek be hazai intézményt, akad olyan fővárosi gimnázium, ahonnét az idén érettségizők 90-95 százaléka külföldi továbbtanulást tervez.

   – Sokat beszélgettünk erről anyuékkal – állította a szintén az idén végzős kaposvári gimnazista Bálint –, akik elsőre nem örültek, amikor azt hallották, hogy az edinburgh-i egyetemet néztem ki magamnak, hiszen Skócia nagyon messze van, évente talán, ha egyszer tudnék hazajönni a nyári szünet kivételével. Viszont belátták, sokkal jobb esélyekkel indulhatnék el a diplomámmal, hiszen a végére bizonyosan anyanyelvi szinten beszélném az üzleti angolt is, lennének kapcsolataim szerte a világban, s persze az sem mindegy, hogy hol lesz pályakezdő az ember.

  Merthogy Bálint nem feltétlenül csak a diploma megszerzéséig akar külföldre menni, egyáltalán nem tartja lehetetlennek, hogy nem Magyarországon éli le az életét.
– Tudni kell kompromisszumokat kötni – jelentette ki korához képest meglepő érettséggel (utóbbit erősíti, hogy a fizetős angliai egyetemekkel szemben az ingyenes skóciait választja) –, a család, az ismerősök, a megszokott környezet természetesen ideköt, viszont a lehetőségek, egy anyagi és szakmai szempontból is jobb élet várhat kint. Persze semmi sincs kőbe vésve, az is lehet, hogy néhány hónap után nem bírom majd egyedül kint, s hazajövök. Bár erre most kevesebb esélyt látok, hiszen ha sokszázezren kibírják, nekem is menni fog...

   A tizennyolc esztendős fiú szavai elgondolkodtatóak, hiszen egy teljes generáció világnézetét tükrözik a szakemberek szerint. Szabó János kaposvári szociológus szerint teljesen másképp éli meg valaki a külhoni tartózkodást, aki felnőttként, akár családot alapítva dönt a külföld mellett, mint aki szinte gyerekfejjel indul neki a világnak.

   – Aki tizennyolc évesen megy ki, hogy továbbtanuljon, sokkal könnyebben gyökeret ver az új helyen – mondta a szociológus –, hiszen nincs annyi kapocs, ami Magyarországhoz kötné, az utolsóként kialakuló baráti köre is az új országban lesz, könnyebben alkalmazkodik a helyi szokásokhoz, elvárásokhoz, vagyis zökkenőmentesebb a beilleszkedése, mint aki felnőtt fejjel dönt a külföld mellett. A legfrissebb számok alapján utóbbiak harmada sem akar már hazajönni, a külföldön egyetemre járók esetében ez az adat könnyedén átlépheti az ötven százalékot is.

  Főként, hogy a kinti oktatásért jellemzően fizetni kell – például a most végzős középiskolások körében népszerű angliai intézményekben –, s nem minden család engedheti meg magának, hogy finanszírozza a gyerek külhoni felsőfokú tanulmányait. Az esetleges ösztöndíjak persze segítenek, ám sokan munka mellett vagy helyi diákhitelből akarják fizetni tandíjukat – utóbbit pedig a hazai kezdő diplomás fizetésből meglehetősen nehéz lenne törleszteni.
– Ettől függetlenül sok külföldi költségtérítéses képzés olcsóbb, mint a hazaiak – jegyezte meg Szabó János –, igaz, a megélhetés jellemzően drágább. Viszont a gyerekek szempontjából a külföldi továbbtanulás mellett szólhat, hogy odakint a legmagasabb szinten elsajátíthatnak egy vagy két idegen nyelvet, ráadásul az oktatás színvonala is egyenletesebb, mint idehaza, ahol a képzési nívó sok helyen évek óta romlik.
Ennek persze egyik oka, hogy a külhoni továbbtanulásba jellemzően a jobban teljesítő diákok vágnak bele, vagyis sok hazai intézménybe a középszer jut be, azaz a „diákalapanyag” sínyli meg a matúráltak kivándorlását. És persze hosszú távon a teljes társadalom.

   – Minél többen tanulnak külföldön, annál többen maradnak kint véglegesen – mondta a kaposvári szociológus –, aminek komoly hatása lesz a gazdaságra, az értelmiségi rétegre. Persze nem néhány éven belül, de tíz-húsz-harminc esztendő múlva igencsak megérezheti az ország, hogy több generációból eltűnt a legmagasabban kvalifikáltak egy jelentős része...
 
Forrás: sonline.hu