Szakszervezetek.hu

A menekülnek a diplomás szakemberek a védőnői szolgálatból

Százéves a védőnői szolgálat, igazi hungarikum, amelynek csodájára jár a világ. Vagy inkább ezer sebből vérző alapellátási rendszer, ahonnan menekülnek a diplomás szakemberek. De jó, hogy van, mert a védőnőktől is függ, milyen lesz a jövő nemzedék – írja a Magyar Nemzet.

  Várok egy védőnőt Budapesten, a nem annyira jó hírű Népszínház utcában. Tornacipőmet a falnak támasztom, örülök a tavaszi napsütésnek. Kijönnek boltjukból az arab mobiltelefon-árusok is, kisebb társaság szólongatja a járókelőket, közülük valaki forintot váltana euróra. Túl sok a lebzselő alak, zavart tekintetű nepper. Jól öltözött, középkorú hölgy tart felém fehér harisnyában, térdig érő farmerszoknyában. A védőnő az, akivel itt, e nem túl idilli helyen beszéltünk meg randevút. Egy kopott, százéves bérház szűkre méretezett liftjében haladunk az ötödikre. Pásztiné Pongrácz Adél védőnő Ferdinandhoz, a francia apa, magyar anya hat hónapos gyermekéhez jött látogatóba. Azt mondja, most jutalmazza magát: mert annyi elhanyagolt gyermeket lát, hogy egy harmóniában élő családhoz becsengetnie öröm.
 
 Adél 1992-től védőnő. Itt kezdte a Józsefvárosban, majd két évig Bakonycsernyén gyakorolta hivatását. Amikor visszaköltöztek a fővárosba, nemcsak azt a körzetet kapta meg, ahol kezdett, hanem egy másikat is, amelyben már nyolc éve helyettesít.
 
  Ötezer védőnő dolgozik az országban; háromszáz, többnyire problémás körzet tartósan betöltetlen. Pásztiné Pongrácz Adélhoz tartozik a Népszínház utca nagyobb része, a Teleki tér fele, a Magdolna utca, a Lujza utca, a Karácsony Sándor utca, a Kálvária tér fele s a Baross utca tekintélyes része. Terhestanácsadást tart, helyszínre jár segíteni, péntekenként például nyolc-nyolc családot keres fel.

 

Játék, könyv nincs, de a tévéből a legnagyobb van

 
  Többnyire bejelentés nélkül csönget be, hogy a tiszteletére ne suvikszolják ki a lakást. Gyakorta tapasztalja, hogy nincs a gyermeknek semmiféle játéka, és nem látni a lakásban egyetlen könyvet sem. Amikor rákérdez, azt felelik, azért nincs könyve, mert széttépi. Televízió viszont van, abból is a legnagyobb, szinte állandóan szól. Az egyetlen kapcsolata a néhány éves gyermeknek a külvilággal, mert levegőzni sem viszik ki. A védőnő szerint nem lehet általánosítani, hogy a szegény családok gyermekei nélkülöznek, mert sokan, akik szerényen élnek, erőn felül is igyekeznek a lehető legtöbbet megadni gyermeküknek. Körzetében sok a körfolyosós, közös illemhelyes ház, van, ahol a konyhában laknak. Nincs apa, s ha van is, az életmódja enyhén szólva zaklatott. Előfordult már a praxisában több nem kívánt terhesség, amelyek nagy része örökbe adással végződött. Látva a körülményeket, a kiúttalan jövőt, legszívesebben ő ajánlaná némelyik kismamának, hogy adja örökbe a születendő gyermeket, de tudja, hogy a döntésbe nem szólhat bele.
 
  Nemrég felhívták a kórházból, hogy egy 1400 grammos gyermeknek életet adott egy anya. Most az ő környezettanulmányára várnak, hogy amikor a 2 kiló 20 dekát eléri a gyermek, hazaadható-e a baba. A védőnőnek fontos kérdéseket kellene tisztáznia. Ki az apa, illetve ki vállalja az apaságot? Jelzésértékű, hogy az „édesanya” sehová nem járt terhesgondozásra. Vajon mi volt ennek az oka?
 
  – Másfél hete fel kellett volna keresnie, de nem hívott, sőt a gyermekét sem látogatta meg a kórházban. Nincs mobiltelefonja, próba szerencse alapon keresem majd az állítólagos lakhelyén – reménykedik Pásztiné abban, hogy megtalálja az anyát. Csak reménykedik, mert volt már olyan hasonló esete, hogy az anya megszülte a gyermeket, és eltűnt. Az is előfordult, hogy valaki a terhessége 34. hetén „furcsa görcsökkel” bement a kórházba, ahol a szülészetre küldték, és megszült. Az apa sem vett észre semmit, sőt közölte, hogy a jövevény nem az ő gyermeke. Addig piszkálta az anyát, míg örökbe adták a babát. Van már négy gyermekük, de az anya azóta is anyaotthonról anyaotthonra menekül agresszív férje elől.
 
  Nagyot kattan a régi lift, megérkeztünk.
 
  Kulturált francia apuka, lelkiismeretes anya – így jellemzi a szülőket a védőnő. A színes babaszobát látva elámulok: faháncsból fonott babaágy, mellette faháncsból fonott karosszék, a csillárról papírmasé léghajók ereszkednek alá.
 
  Az érzékeny bőrű baba arca kipirult, úgy tűnik, érzékeny a laktózra. Fekvőtámasszerű mozdulatokkal nyomja ki magát, kacagással és felkiáltásokkal kísérve próbál a hasáról a hátára gördülni, de egyelőre nem sikerül neki.
 
  – Záródik a kutacsa – állapítja meg egy kézmozdulattal a védőnő. És előre van a mozgásfejlődésben – teszi hozzá.
 
  A hat hónapos Ferdinandot eddig anyatejjel táplálták, de elkezdik a gyümölcsöt is adagolni neki. Almát, barackot, meggyet.
 
  – És bevezetjük a glutént, hogy ne legyen gluténérzékenysége, mert akkor egész életében diétázni kényszerülne – hangzik a szakszerű magyarázat. – Korábban egyéves kortól kezdték a szoktatást, de a kutatások szerint az már későnek bizonyul. Ugyanis ha nem tudja megemészteni a szervezet, puffad a has, nyűgösség lesz jellemző, és zsírossá válik a széklet. A WHO ajánlására speciális kekszet kap, előbb napi fél, később egy egész darabot. Majd a déli szoptatás helyett főzelékeket: krumplit, almát, répát, sütőtököt adunk neki.
 
  Az anyuka azt mondja, francia nemzetiségű párjának nehezen magyarázta el, hogy mi is a védőnő, aki időnként felkeresi őket. Ez ott ismeretlen fogalom, nincsen rá kifejezés. Nem szülésznő, nem ápolónő, nem dada. Védőnő.
 
  Szétnézek a babaszobában. Mesekönyvben nincs hiány. Egy táblán krétaírás a D-vitamin és a kenőcsök adagolási rendjéről.

 

Ritka a családi idill

 
  – Ilyen családi idill, mint itt, nagyon kevés van – tudom meg. Sok helyen a nem kötelező védőoltásokat pironkodik megemlíteni, mert nem akar bűntudatot okozni a szülőknek. A rotavírus elleni injekció húszezer forintba kerül, ami elviszi a családi pótlékot vagy a gyest.
 
  A Lujza utca egyik házába megyünk be, fel az elsőre. Befalazott ablakokat és ajtókat látni, ez az önkormányzat új műszaki megoldása arra, hogy a lakásfoglalók máshová menjenek. Zoltán, az édesapa nyit ajtót. Már van egy hároméves kislánya, s öt nappal ezelőtt megszületett a fia. Előző nap hozták haza a túlfűtött egyszobás lakásba. A védőnő ezt meg is jegyzi, miközben a zárójelentést olvassa. A baldachinos ágyban alvó fiúcska 4000 grammal, 54 centiméterrel jött világra. Mivel a méhlepényhez hozzáért a baba feje, hámhiányos terület alakult ki a fején, ezért koponyaultrahang is készült róla, amely szerint minden rendben van vele.
 
  Kifestették az albérletet a gyermek fogadására. A hároméves lányka a franciaágy előtt, a szőnyegen babázik. A védőnő kezet mos, majd kiveszi a csöppséget az ágyából, levetkőzteti, s úgy vizsgálja.
 
  A debreceni származású, a fővárosban hat éve klímaberendezés-szerelőként dolgozó apa elmondja, hogy a gyermeküket Anhel névre szeretnék anyakönyveztetni. Ha arra nem lehet, akkor Angelo lesz. A védőnő tanácsot ad a hámosítókenőcs alkalmazásáról, az anyasági támogatás igényléséről, az anyakönyveztetésről s a tajkártya intézéséről. Tapsol, kanalat zörget üvegpohárhoz, így vizsgálja a gyermek hallását.
 
  Ilyenkor a területi védőnő a kórháztól (a kórházi védőnőtől) kap e-mailt a szülésről, majd egy másikat a gyermekről.
 
  Megkérdezem a véleményét a kötelező óvodakezdésről, amelyről elmondja: egyetért vele. Látott már olyan gyermeket, aki ötévesen úgy ment óvodába, hogy nem ismerte a villát, és nem volt szobatiszta. Látott már olyan nyolc hónapos csecsemőt is, akinek a szülei tehernek tartották az öltöztetését, ezért nem vitték ki a szabadba.
 
  Pásztiné Pongrácz Adél védőnőnek volt már szerb, montenegrói, palesztin, pakisztáni, kínai családja is.
 
  A mobilszámát ismerik, van, hogy éjfélkor hívják. Felveszi, mert azt gondolja, hogy aki olyankor hívja, annak biztosan nagyon fontos. Józsefvárosi körzeteiben sok a szociálisan és egészségileg veszélyeztetett gyermek. Van, ahol mind a kétféle veszélyeztetettség fennáll. Intenzív a kapcsolata a gyermekvédelmi szolgálattal, gyakran mennek együtt a családokhoz. Vannak anyukái, akiket a születésüktől fogva ismer. És vannak vérmes, feldúlt apukái, akik azzal fenyegetőznek, hogy tudják, hol lakik, és hogy két gyermeke van… De azért a legtöbben látják, hogy utolsó erejével is azon van, hogy segítsen nekik.
 
  Gibuszné Mitták Katalin édesanyja 1953-tól volt Lábatlanban védőnő, ő gyermekként figyelte, ahogyan az anyja az autóval a településre érkező úgynevezett mozgó szakorvosi szolgálatok munkáját segítette. Gibuszné orvos szeretett volna lenni, de elriasztotta a hat év tanulás kényszere, s édesanyja munkáját megkedvelve, amikor az országban megkezdődött a védőnők hároméves főiskolai képzése, inkább arra jelentkezett. Az első évfolyamban végzett, s 1978-tól a háromkörzetes település egyik védőnője.
 
  A nyolcvanas években még munkanaplókat vezettek, családi kartonokat és törzslapokat. Nehéz volt megszoknia a számítógépet. Ráadásul hamar kiderült, hogy nincsen igazán jó, egységesen alkalmazott program, amely segítené a munkájukat. Így hiába van számítógép, sok a papírmunkájuk. Hatéves kortól az iskolákban dolgozó védőnők foglalkoznak a gyermekek szűrésével. Ahol nincs főállású iskolai védőnő, ott a területi védőnők járják az intézményeket, mint ahogyan Lábatlanban Gibuszné Mitták Katalin. A lábatlani védőnő körzetében a januári statisztika szerint 14 várandós nő, 28 csecsemő, 46 egy–három éves, 87 három–hat éves gyermek volt. A családokat otthonukban keresi fel, tanácsadáson ellenőrzi a gyerekek fejlődését, azt követően iskolában gondoz. Kedden várandós-tanácsadást tart, csütörtökön a csecsemők kontrollját végzi. De rá hárul a korosztályonkénti kötelező szűrés, és ő végzi a látás- és hallásvizsgálatot, egy legújabb kormányzati törekvés szerint pedig a méhnyakszűrés is a védőnői hálózat munkája lesz.

 

Erre nincsen pénz

 
 Miközben egyre több az adminisztrációs teher, az eredeti tevékenységükre, a családok látogatására, a problémák megbeszélésére már nem jut elég idő. Az alapellátásban dolgozó védőnők a közalkalmazotti bért kapják a munka mennyiségétől függetlenül. Gibuszné Mitták Katalinnak 37 év munkaviszony után csupán 134 ezer forint a nettó bére. Azt mondja: az anyagi elismerés hiánya és a megnőtt munkaterhek miatt ma már nem biztos, hogy jelentkezne védőnőnek.
 
  Egy magyar szülésznő Londonból, egy ápoló Németországból és egy ápolónő Norvégiából jelentkezett be azon a filmen, amelyet a Magyar Egészségügyi Szakdolgozói Kamara múlt hét végén megtartott nagygyűlésén vetítettek le. Magyarországon leginkább az orvosok külföldi munkavállalásáról esik szó, akik hat-nyolcszoros fizetést kapnak az angliai, németországi, ausztriai, norvégiai munkahelyeken, mint idehaza, de ez az elvándorlás az egészségügyi szakdolgozókra is jellemző. A kamara nyílt levelet írt a kormánynak és a magyar társadalomnak, amelyben felhívták a figyelmet arra, hogy a közel százezer egészségügyi ellátást végző, magasan képzett szakdolgozó (köztük a védőnők) helyzete egyre aggasztóbb. Hiányoznak a hatékony intézkedések a pályán lévők megtartására, a munkabérek tekintetében egyre nagyobb a leszakadás más ágazatokhoz képest. Az egészségügyi szakdolgozók csaknem hetven százaléka él a garantált bérminimum összegéből, amely a minimálbérnél csak tíz százalékkal magasabb.
 
  – Az alapellátásban dolgozó pályakezdő védőnő alapilletménye 122 ezer forint, a kiegészítő illetményről pedig a munkáltató, legtöbb esetben az önkormányzat dönt – mondja Csősz Katalin, a Magyar Egészségügyi Szakdolgozói Kamara védőnői tagozatának vezetője, hozzátéve, hogy az alapellátásban dolgozó ötezer védőnőnek háromezer munkáltatója van (önkormányzat, szociális intézmény, kórház). A kamara azt szeretné elérni, hogy önálló, operatív szakmai vezetése legyen a védőnői szolgálatnak. Ugyanis tapasztalataik szerint a munkáltatók egy része mostohaként kezeli a védőnőt, nem fizet neki útiköltséget, bérletet, egyéb adható juttatást, s a munkakörülményekre sem fordít gondot.
 
  A társadalmi megbecsültség hiánya és az alulfinanszírozottság nem teszi vonzóvá a védőnői hivatást. A védőnőket egyre több népegészségügyi feladattal bízzák meg, de ezekért térítés nem jár. Mivel az anyagiak és a munkakörülmények miatt 350-400 védőnő hiányzik a rendszerből, sokan állandó jelleggel helyettesítenek, ám helyettesítési pénzüket sem kapják meg.
 
  – A védőnői szolgálatok úgynevezett pontfinanszírozás szerint kapják a juttatásukat, így a szociális helyzetből, földrajzi elhelyezkedésből, gazdasági helyzetből adódó különbségeket nem tükrözi a rendszer.
 
  Míg a nyolcvanas-kilencvenes években az egészségügyi főiskolákon 120-as létszámmal képezték a védőnőket, és szinte minden végzős a szakmában helyezkedett el, most évente összesen pár tízen jelentkeznek a szakokra, s diplomával a kezükben orvoslátogatóként, külföldön bébiszitterként helyezkednek el.
 
   Ma már 45 év a védőnők átlagéletkora. A bértáblát nézve legalább százezer forintos emelést követelnek: főiskolát végzetteknél a jelenlegi pályakezdői 122 ezer forint helyett 213 ezret, míg 25 éves szolgálat után 166 ezer bruttó helyett 265 ezret kellene keresniük. A kamarai védőnőitagozat-vezető szerint Magyarországon kilencezer védőnői diplomával rendelkező szakember van, de közülük csak ötezer dolgozik védőnőként.
 
  Két évvel ezelőtt lett Bábiné Szottfried Gabriella védőnő, fideszes politikus a védőnői hálózat megújításáért felelős miniszteri biztos. Országjáró körúton kereste fel az ágazat szakembereit, s feladatai között említette az országos védőnői szolgálat létrehozását, az egységes védőnői rendelet megalkotását, az új várandósgondozási kiskönyv koordinálását. Bábiné leszögezte: mindent elkövet majd azért, hogy valamennyi védőnő megkapja a neki járó útiköltség-térítést, a munkaruhát és az emelt összegű finanszírozást. A béremeléssel kapcsolatban a szakemberek türelmét kérte, mint mondta, erre a következő időszakban kerülhet sor.
 
  Időközben tavaly májustól a védőnői szolgálat hungarikum lett. „A magyar védőnői hálózat olyan jó példa, amelyet mások is szívesen átvennének az ENSZ tagországai közül, India és Kolumbia is érdeklődött” – jelentette ki nemrégiben Novák Katalin család- és ifjúságügyért felelős államtitkár, az ENSZ nők helyzetével foglalkozó New York-i ülésszakán.
 
  Pénzügyekről, társadalmi megbecsülésről itt sem esett szó.

Forrás: mno.hu