Szakszervezetek.hu

Az átalány-kártérítés és a sérelemdíj

A munkajogi gyakorlatban a munkaviszony munkáltató általi jogellenes megszüntetésének egyik lehetséges jogkövetkezményeként járó kompenzációs átalányt szokás átalány-kártérítésnek nevezni. Mit értünk pontosan átalány-kártérítés alatt? Hogyan viszonyul egymáshoz az átalány-kártérítés és a sérelemdíj megítélése?

Kompenzációs átalány
 
  A munkaviszony munkáltató általi jogellenes megszüntetésének jogkövetkezményeként a munkavállaló kétféle módon érvényesítheti igényét. Lehetősége van arra, hogy a Munka Törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (a továbbiakban Mt.) 82. § (1)-(2) bekezdésének megfelelően követelje a munkaviszony jogellenes megszüntetésével összefüggésben okozott kárának megtérítését. Ebben az esetben tételesen ki kell munkálnia, hogy a jogviszony megszüntetéssel összefüggésben milyen kára merült fel, azaz ezen a jogalapon kizárólag a már felmerült kár megtérítése követelhető. Az elmaradt jövedelem jogcímén megtérítendő károk mértékének felső limitértéke a munkavállaló tizenkét havi távolléti díja [Mt. 82. § (2)].
 
  Amennyiben a munkavállalónak kára még nem keletkezett, vagy nem tudja, vagy nem kívánja tételesen bizonyítani felmerült kárát, úgy lehetősége van arra, hogy a munkáltatói felmondás esetén irányadó felmondási időre járó távolléti díjnak megfelelő összeget követelje [Mt. 82. § (4)], ezt szokás kompenzációs átalánynak, vagy átalány-kártérítésnek nevezni. A felmondási idő minimálisan 30 nap, amely a munkaviszonyban töltött idővel arányosan meghosszabbodik. A felek által kikötött felmondási idő maximum hat hónap lehet. A 3/2014.(III.31.) KMK vélemény is megerősítette, hogy a kompenzációs átalányra való jogosultságot önmagában a munkaviszony munkáltató általi jogellenes megszüntetése megalapozza, tehát amennyiben a munkavállaló ilyen módon kívánja igényét érvényesíteni, úgy a perben a tényleges kár megléte nem vizsgálható. A jogellenes megszüntetés jogkövetkezményeként ez az összeg automatikusan megilleti a munkavállalót. Úgy is fogalmazhatunk, hogy amennyiben egy munkavállaló a jogellenes jogviszony megszüntetést követően rövid időn belül elhelyezkedik, vagy a megtérült jövedelme miatt nincsen felmerült kára (például olyan esetben, amikor az új munkahelyén másfélszer magasabb a távolléti díja), úgy a jogellenességnek ez az egyetlen jogkövetkezménye. Ebből az a következtetés is levonható, hogy a munkavállalók érdekeltek lehetnek abban, hogy munkaszerződésükben a maximális hat havi felmondási időt kössék ki, hiszen ekkor már hat havi távolléti díjat követelhetnek. A másik oldalról a munkáltatóknak a jövőben biztosan nem éri meg eltérni az Mt-ben rögzített felmondási idő mértékétől.
 
  Megjegyzendő, hogy az átalány-kártérítés kifejezés nem pontos abban az esetben, amikor a munkavállalónak nincsen tényleges kára, hiszen kár hiányában nem beszélhetünk kártérítésről. Ebben az esetben ezért helyesebb a kompenzációs átalány, vagy a jogellenes megszüntetés pönális jellegű szankciója kifejezés használata.
 
Az általános kártérítés
 
  Nem szabad összetéveszteni a kompenzációs átalány jogintézményét az általános kártérítéssel, mely a ténylegesen felmerült károkért járó becsült összegű kártérítés. Az Mt. 173. § (2) bekezdése rögzíti, hogy amennyiben a kár vagy egy részének mértéke pontosan nem számítható ki, úgy a munkáltató olyan összegű általános kártérítés megfizetésére köteles, amely a károsult teljes anyagi kárpótlására alkalmas. Az általános kártérítés egy összegben, vagy járadékként is megállapítható. Kiemelendő, hogy a kompenzációs átalány esetkörével szemben az általános kártérítés megítélésének feltétele a kár bekövetkeztének bizonyítása, csupán a kár mértékét nem lehet pontosan, összegszerűen meghatározni.
 
Az átalány-kártérítés és a sérelemdíj viszonya
 
  A sérelemdíj a személyiségi jogok megsértésének felróhatóságtól függő szankciója, az átalány kártérítés pedig a jogviszony jogellenes megszüntetésének jogkövetkezménye. A két jogintézménynek eltérő a jogalapja, ebből következően a kétfajta igény egymás mellett, párhuzamosan áll fenn, nem lehet az egyiket a másikba beszámítani. A kétféle igényt külön kell értékelni, az átalány-kártérítésbe a sérelemdíj nem számít bele. Hangsúlyozandó, hogy a nem vagyoni kártérítés esetében is külön kezelte a bírói gyakorlat a kétféle igényt. A sérelemdíj szabályainak bevezetésével a jogalkotó még egyértelműbbé tette, hogy ezeket a követeléseket nem lehet „összemosni”, tekintettel arra, hogy a sérelemdíj nem kártérítés. Mást kell értékelni a sérelemdíj és az átalány-kártérítés, vagy az általános kártérítés megítélésénél. Az átalány-kártérítés összegszerűsége a jövőben nem fog problémát jelenteni, hiszen a régi Mt-hez képest a bíróságnak nincsen mérlegelési köre, hogy milyen mértékű átalányt ítél meg, hiszen az egy fix összeg és a jogellenes megszüntetés jogkövetkezményeként automatikusan jár, ha a munkavállaló erre irányuló kereseti kérelmet terjeszt elő. A sérelemdíj iránti igényt a bíróságnak ekkor is el kell bírálnia.
 
  Az általános kártérítés esetén a kártérítés és a sérelemdíj összegszerűségének vizsgálatakor nehezebb különválasztani az értékelendő szempontokat. A kártérítésnél szigorúan a vagyoni károkat kell körülhatárolni, s azokat az egyéni körülményeket, amelyeket a vagyoni károk esetén összegszerűen meghatároztunk, a sérelemdíj megítélésénél nem szabad kétszeresen értékelni. Egy példán keresztül lehet érzékeltetni a problémát. Egy zongoraművész keze megsérül, ezért két éven keresztül nem tud játszani. A sérülésből eredően vagyoni kára, jövedelemkiesése keletkezik. Másrészt a baleset folytán az egészséghez való joga sérül. E tényállás alapján a bíróságnak meg kell határoznia a jövedelemkiesés összegét, s e körben kell azt értékelnie, hogy zongoraművészről lévén szó, a vagyoni kár jelentős összegű lesz. A sérelemdíj iránti követelése esetén viszont már nem értékelhető az, hogy éppen egy zongoraművész keze sérült meg, hiszen ez azt jelentené, hogy a zongoraművész egészséghez való jogát a jog jobban védi, mint azon személyek jogát, akik munkájukhoz nem kizárólagosan a kezüket használják. Ezért célszerű a vagyoni károk körében figyelembe venni ezt a speciális körülményt.
 
  Megállapítható tehát, hogy a tényállási elemeket eltérően kell értékelni a vagyoni károk és a sérelemdíj körében, tekintettel arra, hogy a sérelemdíj nem kártérítési jogi jogintézmény.
 
Forrás: munkajog.hu