Munkáltatói intézkedés

Munka törvénykönyve

Társaságunk egyes vezetőinek azon számonkérésére, nevezetesen, hogy miért kell a munkáltatónak intézkedni a munkaszerződés módosítására, ill. a munkaviszony megszüntetésére akkor, amikor a munkavállaló válik egészségügyileg alkalmatlanná a munkafeladata ellátására, keressük a jogszerű választ – olvasható a munkajog.hu-n.

 A 2012. évi I. törvény (Mt.) 42.§ (2) bek. b) pontja , valamint az Mt. 51. § (1) bekezdése meghatározza a munkáltató alapvető kötelezettségeit, a foglalkoztatási és a munkabér-fizetési kötelezettségét. A foglalkoztatási kötelezettség akkor teljesül, ha a munkáltató a munkavállalót a munkaviszony fennállása alatt alapvetően a munkaszerződés és a munkaviszonyra vonatkozó szabályok szerin foglalkoztatja. A munkavégzés helyén a munkakörébe tartozó munkával ellátja a munkavállalót, biztosítja a munkavégzés szükséges, így a tárgyi és személyi feltételeit. A munkavállaló alkalmas a feladata ellátására, megfelelő ismeretekkel, készségekkel, jártassággal rendelkezik, és egészségileg is alkalmas.
 
 Sajnos előállhat olyan élethelyzet, hogy a rendszeres vagy a soron kívüli egészségügyi alkalmassági vizsgálat, egy betegség, baleset vagy egy általános egészség romlás következtében, alkalmatlannak nyilvánítja a munkavállalót a munkaszerződése szerinti munkakörének ellátására. A munkaviszony eredeti tartalmában nem tartható fenn, a munkáltató tudja ugyan biztosítani a munkaszerződésben vállalt munkafeltételeket, de a munkavállaló a munkaköri feladatainak ellátására alkalmatlanná vált.
 
 Van-e intézkedési kényszere a munkáltatónak a fennálló munkaszerződés módosítása, esetleg a munkaviszony megszüntetése tekintetében? Természetesen nem a munkáltató jogszerű intézkedési lehetőségei a kérdésünk, hanem annak jogalapja (ha ez fennáll), hogy miért a munkáltatónak kell intézkedni egy ilyen helyzetben.
 
  A régi munka törvénykönyve egy bizonyos munkavállalói körre, a megváltozott munkaképességű munkavállalókra (tehát ebben a jogi környezetben sem minden, munkakörének ellátására alkalmatlanná vált munkavállalóra) írt elő tovább foglalkoztatási kötelezettséget, és más jogszabályok megléte is meghatározta ezen munkavállalói kör munkajogi védelmének tartalmát is.
 
  A jelenleg hatályos Mt. már nem tartalmazza a fenti foglalkoztatási kötelezettséget, amely felerősíti a jogi bizonytalanságot bennünk, az intézkedéseink szükségességét és mélységét tekintve.
 
 Jogszerű-e, ha nem milyen előírást sért, az a munkáltatói magatartás, amikor (mivel a keresőképesnek minősített munkavállalót a foglakozás egészségügy orvosa másodfokon is alkalmatlannak minősítette) hazaküldi a munkavállalót, a munkaviszony megszüntetésére nem intézkedik (a munkaszerződés módosítására nincs lehetősége!), és munkavégzés hiányában munkabért sem fizet?
 
  Természetesen a munkaviszony közös megegyezéssel való megszüntetését –mint egy elkerülhetetlen lépést – támogatja.
 
  A munkavédelemről szóló 1993. évi XCIII. törvény 43. §-a kimondja, hogy:
1) A munkavállaló csak olyan munkára és akkor alkalmazható, ha
a) annak ellátásához megfelelő élettani adottságokkal rendelkezik,
b) foglalkoztatása az egészségét, testi épségét, illetve a fiatalkorú egészséges fejlődését károsan nem befolyásolja,
c) foglalkoztatása nem jelent veszélyt a munkavállaló reprodukciós képességére, magzatára,
d) mások egészségét, testi épségét nem veszélyezteti és a munkára - külön jogszabályokban meghatározottak szerint - alkalmasnak bizonyult.
 
  A munkára való alkalmasságról külön jogszabályban meghatározott orvosi vizsgálat alapján kell dönteni.
 
  Abban az esetben, ha a munkavállaló egészségügyileg alkalmatlan a munkaköre betöltésére, nem alkalmazható a munkakörben. Ebben az esetben a munkáltató felmentéssel megszüntetheti a munkavállaló munkaviszonyát, vagy kezdeményezheti a munkaszerződés módosítását is olyan munkakörbe, amelynek ellátására a munkavállaló egészségügyileg alkalmas. A munkáltató nem köteles másik munkakört felajánlani egészségügyi alkalmatlanság esetén. A munkáltató azt is megteheti, hogy nem tesz semmit, nem szünteti meg a jogviszonyt. A  munkavállaló azt követően, hogy alkalmatlannak találták egy munkakör betöltésére az adott munkakörben munkát nem végezhet. Ebben az esetben a munkáltatónak nincs munkabér fizetési kötelezettsége, hiszen a munkavállaló nem végez munkát és a munkáltatónak nincs olyan kötelezettsége, hogy fel kellene ajánlania a munkavállalónak az egészségi állapotának megfelelő munkát.
 
   Abban az esetben, ha a munkavállaló rehabilitációs járadékban vagy ellátásban részesül eltérő a szabályozás. A munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény 66. §. (7) bekezdése úgy rendelkezik, hogy a munkáltató a rehabilitációs ellátásban vagy rehabilitációs járadékban részesülő munkavállaló munkaviszonyát a munkavállaló egészségi okkal összefüggő képességével indokolt felmondással akkor szüntetheti meg, ha a munkavállaló eredeti munkakörében nem foglalkoztatható tovább és a munkavállaló számára állapotának egészségi szempontból megfelelő munkakört nem tud felajánlani, vagy a munkavállaló a felajánlott munkakört alapos ok nélkül nem fogadja el.

Forrás: munkajog.hu