Boros Péterné beszéde a 2013. október 19-ei demonstráción
Részletek
Megjelent: 2013. október 19. szombat, 11:28
Írta: Szakszervezetek.hu
Figyelemfelhívó demonstrációnk senki ellen nem irányul. Harcolni akarunk valamennyiünk közös ellensége – az elszegényedés, a nélkülözés, a bizonytalan jövő – ellen.
Túl súlyosak ezek a szavak kollégák?!
Igen !!
Azt hiszem régen nagyon régen volt az, amikor az államot, a közösséget szolgáló emberek – a közt szolgáló tisztviselők - saját elszegényedésük ellen az utcára vonultak.
Mi most ide kényszerültünk!
Nem a türelmetlen kapzsiság, legkevésbé a zsarolási szándék mondatja velünk, azt, hogy a jelenlegi helyzet nem tartható.
Ország – világ előtt ki kell mondanunk, hogy a köztisztviselők, a kormánytisztviselők körében napjainkra érzékelhető mértékben megjelent a nélkülözés, az elszegényedés! Egy olyan családban, ahol csak egy kereső van (és sok ilyen közszolgálat család van), és ez az egy kereső nem a képzettségének, végzettségének megfelelő, munkabért kap.
Nem, mert immáron 6. Éve nem változik a kereseteket döntően meghatározó illetményalap, és nem növekedtek a közalkalmazotti illetménytételek sem.
Az elmúlt több, mint 20 évben erre még nem volt példa. Mint ahogy nem volt példa arra sem, hogy egy teljes kormányzati ciklus időtartamában azaz 4 éven keresztül az illetményalap ugyanaz az összeg.
Magyarország „jobban teljesít”, láthatjuk több ezernyi plakáton. Most nem a 8:1-re gondolok, hanem arra, hogy azt olvassuk ezeken a hirdetéseken, hogy 4,6 %-kal növekedett az átlagbér.
Kollégák! Barátaim!
Mutassátok meg, nevezzétek meg azokat, akik ebbe a szerencsés körbe tartoznak. Mi közszolgálati dolgozók –és nemcsak a köztisztviselők, kormánytisztviselők, hanem könyvtárosok, múzeumi dolgozók, a város üzemeltetésben, vagy a gyermek intézményekben dolgozók, a szociális munkások , vagy a mi demonstrációnkra éppen ügyelő rendőrök– és még sorolhatnám, az állampolgárokat, a lakosokat, a családokat, és magyarországot tisztességesen szolgáló munkavállalókat - mi biztos, hogy nem tartozunk ebbe a körbe.
Itt közösen mondjuk ki:
Őszintén örülünk annak, hogy az egészségügyi dolgozók, a pedagógusok bérhelyzete remélhetőleg javul. De nem fogadható el. Az előbbi körbe nem tartozó több százezer közszolgálati munkavállaló egzisztenciális leszakadása!
Most mi itt a megfélemlített közigazgatási dolgozók helyett és érdekükben jöttünk ki. Felemelő érzés tudni azt, hogy nem vagyunk egyedül! Itt vannak azoknak a munkavállalóknak a képviselői is, azok a közszolgálati dolgozók is, akik nem a hivatalokban dolgoznak és itt vannak azok is, akik nem is a közszolgálatokban végzik munkájukat.
Az egyik legnagyobb emberi érték, az, ami értelmet ad a szakszervezeti létnek is, a szolidaritás, a másik emberért érzett felelősség.
Ennek megnyilvánulása teszi ünneppé számomra ezt a találkozót.
Kedves mindenki!
Az utcán vagyunk és tudom, hogy nem ez a legalkalmasabb hely arra, hogy számokról, kereseti adatokról, törvényi hivatkozásokról szónokoljak.
A romlás már az elmúlt kormányzati ciklusban megkezdődött, mert sem 2009-ben, sem 2010-ben nem növekedett egy fillérrel sem egyetlen közszolgálati illetményrendszer. Nem vitatjuk a családi adózás vagy a rezsicsökkentés kedvező hatását, de ezek nem válthatják ki a munka értékével arányos díjazást.
Bérrendezés kell !!!
A közalkalmazott, a katona, a tisztviselő, vagy a tűzoltó egyformán azzal szembesült, hogy évről – évre stagnáló, vagy éppen csökkenő nominális keresetek mellett, drasztikusan romlik saját és családja élet minősége. Üres a pénztárca, lukas a cipő, és félni kell a hó végétől.
Nőként, családanyaként együtt érzek azokkal, akiknek szinte mindennap komoly fejtörést okoz, mit adjanak enni a családnak, vagy miből vegyenek új nadrágot, ha kinőtte a gyerek.
Hogy legyen így perspektívája az embereknek, ha a hónap vége az a legtávolabbi pont, ameddig tervezni tudnak?
Hol van az az életpálya, amely túlmutat a hó végi nehézségeken.
Azt kérdezik tőlünk, hogy miért tűrik ezt az állam alkalmazottai?
Tisztelt szolidáris, segítőink, és tisztelt közvélemény!
Tudják, hogy magyarországon a munka világában csak a közigazgatásban dolgozókra érvényes felmondási jogcím a „méltatlanság”, a „bizalomvesztés”, a vezetői értékrendhez való alkalmazkodás hiánya, tudják, hogy itt törvény tiltja a túlmunka díjazását, miközben a napi munkaidő már hivatalosan is 10, vagy éppen 12 óra!
Igen!!!!
Tisztelt hallgatóság, akkor, amikor egy megüresedő álláshelyre százak jelentkeznek, akkor bizony nem lehet azon csodálkozni azon, hogy a munkavállalók tűrőképessége szinte határtalan.
Azért vagyunk itt, hogy helyettük is tudassuk mindenkivel, hogy a helyzetük tarthatatlan.
Ebbe nem nyugodhatunk bele! Nem fogadhatjuk el, hogy egy szakma ennyire leértékelődjön, és nem engedhetjük meg, hogy csalódjanak azok a fiatalok, akiket érdekel ez a hivatás, akik karrierjüket itt a közszolgálatban akarják megvalósítani.
Demonstrációnk nemcsak a közvélemény segítő figyelmének megszerzésére irányul. Figyelmeztetjük a döntéshozókat, hogy ne tévessze meg őket a félelem csendje, mert a munka világában nincs béke!
Legyenek tudatában annak, hogy a közszolgálat minőségének rontásáért személyes felelősséggel tartoznak! Tudatosuljon számukra, hogy „a jó állam” eszménye csak jól teljesítő, megbecsült, megelégedett, szakmailag elkötelezett munkavállalók munkája által valósulhat meg!
20 % illetményalap növelésért harcolunk!
Ez magyarország 2014. Évi költségvetésének mindössze 2-3 ezreléke, ismétlem 2-3 ezreléke, amit követelünk.
Ki tudja megmondani, sok e ez, vagy kevés?
A 6 évi 0-ához képest talán kevés, de az biztos, hogy másképpen kellene szeletelni a tortát!
Képesek vagyunk kiharcolni ezt ???
Az én válaszom a határozott igen!
Legyenek tudatában annak, hogy a közszolgálat minőségének rontásáért személyes felelősséggel tartoznak! Tudatosuljon számukra, hogy „a jó állam” eszménye csak jól teljesítő, megbecsült, megelégedett, szakmailag elkötelezett munkavállalók munkája által valósulhat meg!
20 % illetményalap növelésért harcolunk!
Ez magyarország 2014. Évi költségvetésének mindössze 2-3 ezreléke, ismétlem 2-3 ezreléke, amit követelünk.
Ki tudja megmondani, sok e ez, vagy kevés?
A 6 évi 0-ához képest talán kevés, de az biztos, hogy másképpen kellene szeletelni a tortát!
Képesek vagyunk kiharcolni ezt ???
Az én válaszom a határozott igen!
Legyenek tudatában annak, hogy a közszolgálat minőségének rontásáért személyes felelősséggel tartoznak! Tudatosuljon számukra, hogy „a jó állam” eszménye csak jól teljesítő, megbecsült, megelégedett, szakmailag elkötelezett munkavállalók munkája által valósulhat meg!
20 % illetményalap növelésért harcolunk!
Ez magyarország 2014. Évi költségvetésének mindössze 2-3 ezreléke, ismétlem 2-3 ezreléke, amit követelünk.
Ki tudja megmondani, sok e ez, vagy kevés?
A 6 évi 0-ához képest talán kevés, de az biztos, hogy másképpen kellene szeletelni a tortát!
Képesek vagyunk kiharcolni ezt ???
Az én válaszom a határozott igen!
Folytatjuk akcióinkat, ha kell gyűjtjük a lyukas cipőket, békés felvonulásra hívjuk a közszolgálatban dolgozó nőket, gyermekeiket, nagymamákat. Azokat, akik minden nehéz helyzetben a legnagyobb terhet cipelték vállukon. Ugye a demonstráló nőkkel szemben még az oly magabiztos „harcos” férfi politikusok is tehetetlenek.
Mi nők bejelentkezünk orbán viktor miniszterelnök úrhoz. Komolyan vesszük azt a nyilatkozatát, amely szerint hozzá bármivel fordulhatunk.
Kedves barátaim! Tisztelt kolléganők, kollégák!
Bízom benne, és biztos vagyok abban, hogy a céltudatos, ugyanakkor nyugodt, de következetes fellépésünk, álhatatos kitartásunk, másokat is meggyőz a hozzánk csatlakozás értelméről.
Legyen a mai demonstrációnk egy felhívás is mindazok számára, akik nem akarnak beletörődni a közszolgálat ellehetetlenülésébe, a munkavállalók megosztottságába, és nem akarnak elszegényedni.
Köszönöm, hogy eljöttetek, és jelenlétetekkel segítettétek küzdelmünket! Együtt sikeresek leszünk, mert hitelesek vagyunk! Köszönöm, hogy meghallgattatok!