Ritka, akinek van állása, vagy aki még itthon él

Egyre nehezebb itthon, és egyre többen mennek el

 „Évekkel ezelőtt még egyetlen olyan barátom sem volt, akinek ne lett volna munkája, vagy aki külföldön dolgozott volna. Most az a ritka, akinek van állása, vagy aki még itthon él.” Közeli ismerősöm szavai napokig nem mentek ki a fejemből, mert pontosan kifejezték mindazt, amit magam is hosszú ideje tapasztalok: egyre nehezebb itthon, és egyre többen mennek el – írja a Világgazdaság.

  Azt, hogy ez a két dolog egyáltalán nem független egymástól, több kutató is levezette, de józan paraszti ésszel is belátható: ha valaki nem tud megélni ott, ahol éppen lakik, akkor, már ha teheti, oda viszi a sátorfáját, ahol könnyebb a boldogulás.
 
  „A migrációs döntések ritkán vezethetők vissza egyetlen tényezőre, általában okok és célok bonyolult szövevényében alakul ki az elhatározás, hogy valaki hosszabb vagy rövidebb időt külföldön töltsön” – több száz, Londonban élő magyar válasza alapján erre a következtetésre jutott az MTA Kisebbségkutató. A migráció okai között éppúgy szerepet játszik a magasabb életszínvonal és a jobb munka-, vagy tanulási lehetőség, mint a megkérdezettek szerint a rossz gazdasági és politikai helyzet Magyarországon, a magánéleti problémák, vagy egyszerűen a kíváncsiság, a kalandvágy.
 
   A migráció egyenlege a megkérdezettek többségnél, legalább is egyelőre, pozitív. Ez a történet azonban még nem játszódik olyan régen, hogy bizton ki lehessen jelenteni: hosszú távon is megéri a haszonáldozat. Mert, hogy nem kis árat kell fizetnie a boldogulásért annak, akinek van ehhez elég bátorsága, az egészen biztos.
 
   Aki nem hiszi, az vagy járjon utána, vagy csak hallgassa meg a Kistehén zenekar „Ezt is elviszem magammal” című számát. Itt csak két részt idézek belőle, de érdemes rákeresni a neten, és elolvasni-meghallgatni az egészet. „…viszem a régen kihízott nacim/viszem a kelet-német származású macim/ezernyi véglet közül a köztest/viszem a Csokonai Vitéz Mihály Összest .. viszek egy búval bevetett földet/viszem a pirosat a fehéret a zöldet…”.

Forrás: Világgazdaság