Szakszervezetek.hu

Az elbocsátott munkavállaló támogatása

Mára a legtöbb munkáltató belátta a felmondással kapcsolatos jogszabályok megtartásának fontosságát tekintettel annak zsebbe vágó következményeire. Ám nem mindegyikük van tisztában azzal, hogyan is kell ezt közölni a dolgozóval – olvasható a Piac&Profit oldalán.

  A felmondás jogi vonatkozása azonban csak egy része a munkaviszony megszüntetésének. Nálunk kevésbé felismert, a Nyugat-európai, amerikai gyakorlatban azonban igen jelentős kérdés a felmondás közlése, valamint az elbocsátott munkavállaló támogatása a munkaviszony megszűnte utáni „új életének” első lépései megtételében.
 
  Nem vitás, hogy a megelőzésnek, akár az orvoslásban, a jogi ügyek tekintetében is igen nagy szerepe van, a legtöbb esetben jóval súlyosabb, költségesebb probléma kerülhető el egy jogi aktus megfelelő előkészítésével. Ez fokozottan igaz a munkaviszony megszüntetésére – figyelmeztet együttműködő partnerünk, a HR Portál szakértői cikke.
 
  Bár az új Mt. (a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény) korlátok közé szorította a jogellenes felmondással járó következményeket, a hatályos szabályozás szerint egy elhibázott felmondás még így is akár 12 havi távolléti díjba (elmaradt jövedelem jogcímén) és további kártérítésbe kerülhet a munkáltatónak. Egy középvezető esetén így könnyen tízmilliós nagyságrendű kifizetésről beszélhetünk. Összeszedtünk 10 fontos pontot, amit mindenképp érdemes figyelembe venni!
 
  A felmondás közlése nehéz feladat, a „piszkos munka”, nem véletlen, hiszen ezen alkalommal kell (valakinek) szemtől szemben közölni a munkavállalóval, aki adott esetben mit sem sejt közeli jövőjéről, hogy karrierje egy szakasza véget ért, élete alapvetően megváltozhat, és szembe kell néznie az állástalanság, a munkakeresés nehézségeivel, az azzal járó, igen súlyos anyagi és lélektani következményekkel.
 
  A fenti két alapvetésből láthatjuk, hogy a felmondás közlése méltánytalanul hanyagolt téma. A felmondás megfelelő előkészítésével és közlésével nemcsak a munkáltató jogi és anyagi kockázata csökkenthető, de az elbocsátott munkavállaló sorsa is megkönnyíthető.
 
Előkészítés
 
  A felmondás közléséhez célszerű két iratot előkészíteni. Egy közös megegyezést és a felmondást (azonnali hatályú felmondást), tekintettel arra, hogy a munkáltatói kockázatok csökkentésének legpraktikusabb módja a közös megegyezéssel történő munkaviszony megszüntetés. A közlés során a cél az, hogy a munkavállaló elfogadja a közös megegyezést és ne legyen szükség a felmondás átadására.
 
   Az előkészítés során érdemes tájékozódni a munkavállaló személyiségéről, hátteréről, anyagi helyzetéről, a munkáltatóhoz, munkához való viszonyáról. Ezekből az információkból megbecsülhető, hogy a munkavállaló hogyan fog reagálni a munkaviszony megszüntetés közlésére, agresszíven és esetleg elrohan, felkészülten, így esetleg időt és ügyvédi konzultációt kér, összeomlik és fogadkozni kezd, vagy kérlelni kezdi a munkáltatót döntése megmásítására. Természetesen fel kell készülni a fentiekből származó, illetve azokból kényszerülő lépésekre is.
 
A felmondás közlése
 
  Fontos szabály, hogy a felmondást nem kell a munkáltatói jogkör gyakorlójának személyesen közölnie, ezt megteheti képviselő – akár ügyvéd – útján is. A felmondás közlésére lehetőleg a munkatársaktól elzárt, nyugodt helyet válasszunk, ahol zavartalanul tárgyalhatunk. A felmondás időpontja akkor bír különös jelentőséggel, ha fennáll annak a lehetősége, hogy az elbocsátott munkatárs a közlést követően kárt okoz, vagy eszközöket, adatokat tulajdonít el. Ebben az esetben célszerű a munkaidő végén közölni a felmondást, illetve gondoskodni arról, hogy a munkavállaló az eszközeihez, számítógépéhez, céges levelezéséhez a közlést követően már ne férhessen hozzá. Vezető vagy fontosabb pozícióban lévő munkatárs esetén gyakran jobb a munkakör átadását is mellőzni, minthogy az elbocsátott munkatárs még hetekig dolgozzon, és esetleg kárt okozzon a munkáltatónak.
 
   Az is jogszerű, ha az írásbeli felmondás a munkáltató magyarázat nélkül egyszerűen átadja a munkavállalónak, de ezzel ki is zárja annak az esélyét, hogy a biztonságosabb megoldást elérje. Az okok közlésénél célszerű úgy fogalmazni, hogy az – nyilván ha a munkavállaló magatartásával, képességével függnek össze – ne sértse a munkavállalót, ez ugyanis könnyen eredményezheti a munkavállaló sértődését, így már dacból, bosszúból sem fogja elfogadni a közös megegyezést. (Hogy mit jelent pontosan a világos, valós és okszerű indoklás, arról itt beszél jogi szakértőnk.)
 
Közös megegyezés: mindenkinek jó
 
  A döntés közlését követően kell felajánlani a közös megegyezést, mint a döntés egyfajta formáját, „lepapírozását”, egyelőre anélkül, hogy a tarsolyban lapuló felmondásról említést tennénk.
 
   Számos érv sorakoztatható fel amellett, hogy miért a közös megegyezés az ideális megoldás a munkavállaló számára, itt elsősorban azokat érdemes említeni, amelyek a munkavállaló továbblépését könnyítik meg mind a régi, mid az új munkavállalóval. A közös megegyezés szabadságának köszönhetően anyagi motiváció is rendelkezésre áll, ami nemcsak a felmondási idő, végkielégítés, szabadságmegváltás trió kiegészítését, de kedvezőbb kifizetési feltételeket, vagy egyéb kedvező feltételeket is jelenthet.
 
   A közös megegyezésről való meggyőzés során merülhet fel erős érvként a továbblépésben való munkáltatói közreműködés, aminek a legcélszerűbb és a munkáltató számra akár ingyenes módja egy munkaerő közvetítő cég szolgáltatás-csomagjának felajánlása.  Ha a munkavállaló meggyőzése sikerrel jár, és a felek aláírják a közös megegyezést, lehetővé válik a munkaviszony nyugodtabb, kiegyensúlyozottabb lezárása. Ettől függetlenül olyan pozícióban lévő munkavállalónál továbbra is érdemes a kapcsolatot azonnal lezárni.
 
   Ha a közös megegyezést a munkavállaló visszautasítja, nem marad más lehetőség, mint a felmondás átadása. Általánosan elmondhatjuk, hogy ha a szándék a munkaviszony megszüntetésére határozott, akkor akármit reagál is a munkavállaló, a felmondást az első alkalommal közölni kell. Így elkerülhetők a „táppénzre menekülésből”, idővesztésből, a munkavállaló rosszhiszemű „kiokosításából” származó hátrányos következmények. A felmondás átvételének megtagadása, ha például a munkavállaló távozik a felmondás közlése közben, nem akadálya a közlésnek, de a körülményeket feltétlenül jegyzőkönyvben kell rögzíteni.

Forrás: Piac&Profit