A munkabalesetek és foglalkozási megbetegedések költségeinek becslése
Európai Munkavédelmi Ügynökség
Részletek
Megjelent: 2015. március 03. kedd, 11:32
Írta: Szakszervezetek.hu
Az Európai Munkavédelmi Ügynökség (EU-OSHA) honlapján 2014. évben jelent meg egy tanulmány a munkabalesetek és foglalkozási megbetegedések költségeinek elemzéséről, annak érdekében, hogy ajánlásokat fogalmazzanak meg a nem megfelelő vagy hiányzó munkavédelem költségeinek makroszintű becslésére.
Véleményem szerint ez fontos állomás lehet a hazai gazdaságot terhelő hiányzó munkavédelem költségeinek megállapítására, hiszen a rendszerváltás óta eltelt időszakban nem jelent meg tanulmány e témában. A gazdaságot terhelő költségek nagyságáról, annak egy egészségügyi tételéről tájékozódhatunk az OEP 2013. évi Statisztikai évkönyvében megjelent „a baleseti táppénz (üzemi balesetek és foglalkozási megbetegedések) fontosabb adatai”-ból:
| Megnevezés | 2005 | 2010 | 2012 | 2013 |
| Táppénzes esetek száma, ezer | 41,1 | 33,9 | 29,4 | 30,5 |
| összes táppénzes esethez viszonyított aránya, % | 3,3 | 3,3 | 3,3 | 3,8 |
| ebből: | ||||
| úti baleseti esetek száma, ezer | 5,1 | 7,6 | 7,3 | 8,0 |
| Táppénzes napok száma, ezer | 1 857,3 | 1 493,7 | 1 180,5 | 1 192,5 |
| összes táppénzes naphoz viszonyított aránya, % | 5,0 | 5,4 | 5,2 | 5,9 |
| ebből: | ||||
| úti baleseti napok száma, ezer | 227,8 | 350,7 | 317,1 | 342,7 |
| Táppénzkiadás, millió Ft | 6 604,9 | 7 064,4 | 5 920,1 | 6 338,7 |
| összes táppénzes kiadáshoz viszonyított aránya, % | 7,3 | 9,5 | 9,8 | 11,8 |
| ebből: | ||||
| úti baleseti kiadás, millió Ft | 955,0 | 1 634,2 | 1 550,3 | 1 712,2 |
| Egy napra jutó táppénzkiadás, Ft | 3 556 | 4 730 | 5 015 | 5 316 |
| Egy esetre jutó táppénzes | 45 | 44 | 40 | 39 |
A táblázatból látható, hogy a 2013. évben a társadalombiztosítás kizárólag a munkahelyen történt baleseti eseményeknél „csak” táppénzre 4 626,5 millió forintot fizetett ki. Az egészségügyi kiadásokhoz hozzáadódik még a kártérítési járadékként kifizetett összegek, [részletes bontása a honlapon nem volt megtalálható, azonban teljes összege a 2013. évben 888 millió forint], az orvosi ellátás, a rehabilitáció, a gyógyszer és rehabilitációs eszközök költségei. További fontos tétel az eltitkolt munkabalesetek következtében a társadalombiztosítási alapból kifizetett tételek, amelynek nagyságát még megbecsülni sem lehetséges.
Az adatok alapján indokolt lehet egy hazai tanulmány elkészítése a hiányzó munkavédelem költségeinek becslésére.
A tanulmány a költségeket öt fő típusba sorolja:
- termelékenységi költségek: az eredmény- vagy termeléscsökkenéshez kapcsolódó költségek;
- egészségügyi költségek: közvetlen (például gyógyszerek) és közvetett orvosi költségek (például az ellátó személy időráfordítása);
- csökkent életminőség: az életminőség csökkenésének (például fizikai fájdalom és szenvedés) pénzbeli értékelése;
- adminisztratív költségek: az adminisztrációhoz kapcsolódó költségek (például társadalombiztosítási kifizetések kérelmezése vagy munkabaleset bejelentése);
- biztosítási költségek: biztosításhoz kapcsolódó költségek.
Az öt fő költségtípus tovább értékelhető azok viselője, vagyis azon négy érintett csoport szerint, akiket a költségek terhelik:
- munkavállalók és család: az érintett személy és közeli hozzátartozói vagy barátai, akikre a sérülés vagy betegség kihatással van;
- munkáltatók: az érintett személyt foglalkoztató vállalat vagy szervezet;
- állam: a társadalombiztosítási kifizetések terén illetékes állami hatóság;
- társadalom: valamennyi érintett - a társadalomra gyakorolt hatás a baleset vagy megbetegedés összességében vett hatását jelenti, az érintettek közötti (egymást semlegesítő) transzferek kizárásával.
A termelékenységi költségek terén a munkavállalók és családok tekintetében a humán tőkére összpontosító megközelítést használják a leggyakrabban, és egyben ez a tanulmány szerint az ajánlott módszer. Lényege, hogy a baleset vagy megbetegedés miatti időkiesést a munkabér (ráta) alapján értékeli. [Az ajánlás szerint a nem piaci jellegű termelési tevékenységeket (vagyis a pénzben nem ellentételezett termelékenységet, például a házimunkát) is figyelembe kell venni.]
A munkaadók termelési költségeinek megállapítására (a tanulmány „súrlódási költségnek” nevezi) az átmenet költségeire alapuló megközelítés lehet a megfelelő, mivel ez azt feltételezi, hogy egy „súrlódási időszak” után a munkavállalókat másokkal helyettesítik, és a termelékenységgel összefüggő veszteséget csak ezen időszak alatt mérik, ehhez hozzáadódnak az átszervezési és átképzési költségek. Mindazonáltal előfordulhat, hogy ez a módszer nem rögzíti a termelékenység bizonyos maradandó csökkenését.
Az államot terhelő költségek között számon kell tartani a sérült vagy beteg munkavállalóknak teljesített szociális jóléti kifizetéseket és az adóbevételekben jelentkező csökkenést. A munkaadót terhelő bruttó bérköltség, valamint az átszervezési és toborzási költségek átfogó társadalmi termelékenységi költséget jelentenek.
Az egészségügyi költségek közvetlenebbül mérhetők, azonban a különböző nemzeti egészségügyi rendszerektől függően jelentős eltérések mutatkozhatnak az egyes országok között. Ezen eltérések közé tartozik a költségeknek az azokat viselő érintettek közötti megoszlása.
Az életminőség csökkenéséhez kapcsolódó költségek a fizetési hajlandóságra épülő megközelítéssel értékelhetők, ami egy kvalitatív fogalomnak, az életminőség csökkenésének pénzbeli megközelítését jelentik, így különböznek a termelékenységi vagy egészségügyi költségek értékelésétől. [Az új Munka törvénykönyv 167. § (1) bekezdésében foglalt főszabály szerint a munkáltató a munkavállaló „teljes kárát köteles megtéríteni”. Itt megjegyezném, hogy a „teljes kár” körébe beleértendő-e a nem nevesített nem vagyoni kár, ezt a fontos kérdést a bírói jogértelmezés dönti el.]
Az adminisztratív és biztosítási költségeket kevésbé jelentős költségtételeknek tekintik, azonban egy átfogó becslésben szerepelniük kell; értékelésük a költség-haszon módszerével (az igénybe vett idő szorozva az adminisztrátor bérrátájával) és a biztosítási ágazatból származó számadatokkal történhet.
A tanulmány megállapítja, hogy a nem megfelelő vagy hiányzó munkavédelem költségei közé minden esetben be kell számítani három alapvető költségkategóriát: az egészségügyi költségeket (közvetlen), a termelékenységi költségeket (közvetett) és az életminőség csökkenését (immateriális).
A nem megfelelő vagy hiányzó munkavédelem problémájának mértékéről a tanulmány két ország adatait mutatja be:
- az Egyesült Királyság gazdaságát terhelő költségek a munkavégzéshez kapcsolódó daganatos betegségek figyelmen kívül hagyásával 13,4 milliárd angol fontot tettek ki 2010-2011-ben (a számítások szerint hozzávetőlegesen a GDP 1%- a),
- az ausztrál gazdaságot terhelő költségek összege 2008-2009-ben 60,6 milliárd ausztrál dollár volt (a GDP 4,8%-a).
Végül érdemes megjegyezni, hogy a munkavédelmi szabályozásnak való megfelelés, illetve az egészséges és biztonságos munkahely biztosításának költsége kizárólag a munkáltatót terhelik. Láthatóan a munkabaleset vagy foglalkozási megbetegedés (vagyis a nem-megfelelés) költségének csupán kis része terheli a munkáltatót az egyénhez vagy akár az államhoz képest; az egészségügyi költségeket ugyanis ritkán fedezik a munkáltatók, és a termelékenység csökkenése csak addig terheli a munkáltatót, amíg nem talál másvalakit a beteg munkavállaló helyére. A költségek terheinek megosztása véleményem szerint fontos szakpolitikai feladat.
Forrás: muszakiforum.hu