Szakszervezetek.hu

Idősek jönnek a magyar fiatalok helyébe

A KSH friss kiadványa szerint drámaian, az előző évhez képest közel 50 százalékkal megnőtt a külföldre költözők száma, pedig eddig is magas volt. Elsősorban a fiatalok és a diákok mennek el – ha ez tartós marad, a helyzet már középtávon is fenntarthatatlanná válik – írja a Népszabadság.

  „Az utóbbi években a kivándorlás üteme felgyorsult, ennek pontos mérése azonban nehézségekbe ütközik. Az adminisztratív nyilvántartásokból rendelkezésre álló adatok alapján 2014-ben 31 500 magyar állampolgár távozott legalább egy évre külföldre, 46 százalékkal több az egy évvel korábbinál" – írja a KSH a Népmozgalom 2014 című összeállításban. A kiadvány 2013-as és 2012-es verziói is letölthetők a hivatal honlapjáról, ám azokban egyetlen szó sem esik a kivándorlásról, ami az egyes évek adatainak összehasonlítását és a tendenciák rögzítését igen nehézzé teszi.
 
  A korábbi években a Nemzetközi vándorlás című fejezetekben a KSH – szakmailag megmagyarázhatatlan módon – kizárólag a bevándorlásról ír, azt viszont nem árulja el, hogy évente hányan érkeztek betelepülési céllal az országba, csupán az érkezők és a távozók különbségét közli. Némi adatbányászattal ugyanakkor nemcsak az állapítható meg, hogy az egyenleg még mindig pozitív (vagyis egy kicsivel többen jönnek, mint amennyien mennek), hanem az is, hogy a többlet évről évre csökken: az évtized fordulóján még 14 ezer fő volt, ma pedig már alig éri el a hatezret. Az érkezők alapvetően a szomszéd országokból származnak, és többnyire magyar ajkúak, illetve egyötödük ázsiai (döntően kínai).
 
  Ugyanakkor az országban elenyésző, mindössze 1,4 százalék a külföldiek aránya (ez az egész EU-n belül a legalacsonyabb érték): most 139 ezren vannak, a többségük Romá­niából, Ukrajnából, Szlovákiából, valamint Németországból jött, és sem a számuk, sem a belső ará­nyaik nem változnak hosszú évek óta – vagyis nem reális az a miniszterelnök által felfestett veszély, hogy az „idegen kultúrák" képviselői elözönlik az országot.
 
  Ami azonban a kivándorlás frontján történik, attól egyre inkább tartanunk kell. A KSH is elismeri, hogy a magyar társadalombiztosításnál nyilvántartott távozók csak a teljes kivándorló népesség egy részét jelentik (a külföldi tükörstatisztikák alapján nagyságrenddel többen lehetnek, akik elhagyják az országot), alapvető következtetések levoná­sára azonban a statisztikai hivatal töredékes adatai is alkalmasak. Nemcsak a gyors tempójú növekedés látszik – tavaly másfélszer annyian költöztek külföldre, mint 2013-ban, és hatszor annyian, mint 2009-ben –, hanem az is, hogy látványosan emelkedett, és immár közel 50 százalékos az elmenők között a fiatalok aránya, miközben a „beköltözők" átlagéletkora egyre nő, sokan közülük kifejezetten a magyar nyugdíjért jönnek.
 
   A tipikus országelhagyó jelenleg 30 év alatti nőtlen férfi, aki Németországba, az Egyesült Királyságba vagy Ausztriába tart. A bő 31 ezer kivándorló és a tavaly regisztrált 34 ezres népességfogyás számszaki egybeesése nyilván csak véletlen, az a tanulság viszont leszűrhető belőle, hogy a kivándorlás nélkül a hazai népesedési folyamatok nagyjából egyensúlyban lennének. Ebből az következik, hogy pillanatnyilag a magyar népesedéspolitikában az ­első számú veszélyforrás nem az alacsony születésszám, hanem a kivándorlás – amely tempósan gyorsul, miközben az élve születések csökkenése megállt –, és további komoly kockázatot jelent, hogy egyes szakmai becslések szerint már a szülőképes korban lévő nők 6-8 százaléka külföldön tartózkodik (ahol vagy nem szülnek, mert az egzisztenciateremtéssel vannak elfoglalva, vagy kint adnak életet gyereküknek, ami egyes országokban automatikus állampolgárságot is jelent az újszülöttnek, és nem ösztönöz a vissza­térésre).
 
   Ha a tendencia tartós marad, a kint dolgozók hiányzó befizetései a tb- és (még inkább) a nyugdíjkassza működőképességét is kérdésessé teszik – utóbbi nemcsak Magyarország, hanem az összes európai „küldő" ország problémája, amire esetleg az uniós alapnyugdíj jelenthet megoldást.
 
   Rövid távon a fiatalok, a diákok távozása a legelgondolkodtatóbb fejlemény. Immár nem csak az elit gimnáziumok végzősei mennek el (a kétnyelvű évfolyamokon egyes intézményekben 100 százalékos a külföldre jelentkezők aránya): beszéltünk olyan dunántúli kisvárosi középiskola igazgatójával, ahonnan idén minden ötödik érettségiző az EU-ban tanulna tovább. Ezzel vágnak össze egy nem reprezentatív, de országos felmérés adatai, amelyek szerint a magyar gimnazisták több mint 20 százaléka külföldre készül, további 28 százalék pedig nem zárja ki ezt a lehetőséget.
 
   Nem csak a leendő egyetemisták mennek el: immár több ezren vannak, akik az érettségit is külföldön (főleg Ausztriában vagy Németországban) próbálják megszerezni. A legtehetségesebbeket változatos eszközökkel csábítják a kinti iskolák: a tanulmányi versenyek győzteseinek ösztöndíjat ajánlanak, a dán egyetemek egy általuk létrehozott magyar alapítványon keresztül nyújtanak segítséget, a svéd egyetemek azzal reklámozzák magukat, hogy az összes alapszak angol nyelvű és ingyenes.
 
  A fiatalok elvándorlása a poli­tika felelősségét is felveti: miközben a kormány látható erőfeszítéseket tesz, hogy az általa preferált körben (középosztály és tehetősek) emelkedjen a születésszám, ennél sokkal nagyobb hatékonysággal szorítja ki az országból a diákokat a felsőoktatás tandíjasításával, egyes szakok megszüntetésével, a színvonal lerontásával és a röghöz kötéssel. A távozó tanulók leggyakoribb érve, hogy ha már úgyis fizetni kell, akkor inkább a versenyképes tudást adó képzést és az „európai" diplomát választják.
 
Európa csábítása
 
  A legutóbbi, tavaly őszi Eurobarométer-felmérés szerint a magyarok 69 százaléka rendelkezik erős európai identitással, ez az egyik legmagasabb arány az EU-ban. A lakosság közel fele szerint rossz irányba halad az ország, miközben ugyanennyien tartják jónak az uniós gazdaság állapotát. Honfitársaink az összes európai vívmány közül éppen a kinti tanulás és munkavállalás szabadságát értékelik a legtöbbre.

Forrás: Népszabadság